enervált péntek

  Én úgy elfáradtam ebben a hétben, hogy csak na. Zsinórban három napot is vezettem be a városba és ott intéztem a dolgaimat. Vicces volt, amikor tegnap összefutottam azzal a volt munkatársammal a váróban, mert kérdezte, hogy "te most valahol vidéken laksz, ugye?" Háát, igazából akár azt is mondhatnánk, persze területileg még Budapest, de a nullásról Pécelnél kell lehajtani hozzánk és a telefon kijelzője is sokszor azt írja, hogy ez Pécel, nem pedig Budapest... Na mindegy, szóval hosszú és kimerítő volt a hét, ráadásul tegnap még késő estig fent voltam, mert vártam Gábort, ugyanis jöttek haza a síelésből. Meleg vacsorával és fánkkal készültem, aztán már csak kókadoztam az asztalnál, amíg evett. Az ágyba bebújva még akartunk mesélni egymásnak, én is, ő is, de nagyon hirtelen csend lett, mindketten pillanatok alatt elaludtunk. 

Nekem ma 10:30-ra kellett mennem Ágihoz körmözni, de ezt úgy éltem meg, mintha 8:30-ra kellett volna. Alig bírtam felkelni, felöltözni és mire leültem reggelizni, szinte már indulnom kellett. Kint röpködtek a mínuszok és hiába sütött a nap, még délelőtt 10-kor is csupa jég volt a kocsim. Azt le kellett kaparnom, nagyon szenvedtem, tényleg ott tartottam, hogy nem megyek sehova. Aztán ott Áginál már nagyon jó volt, most nagyon jót dumcsiztunk megint. Ő ugyanis egy ideje, talán november óta (?) már nem a régi szalonjában van, hanem eljött egy újba. A régiben egy kis ficak volt az övé, ahol az ajtót is mindig behúzta, így mindig nagyon jól el tudtunk ketten csacsogni, akár személyes témákról is. Amióta meg elköltözött az új szalonba, ez megszűnt, mert itt egymás mellett ülnek a körmös csajok és velük szemben a vendégek. Ráadásul a kiscsaj, aki mellette szokott ülni, egy kis duracell nyuszi, aki folyamatosan beszél és mesél és ezért senki másnak esélye sincs beszélgetni. Mondjuk én így nem is beszélgetek Ágival személyes dolgokról, hogy ennyi más mindenki van még ott mellettünk. Múltkor mesélte Ági, hogy az egyik lány már ezért nem jár hozzá, mert megszűnt a privát szféra és neki ez így már nem tetszik. Nem akartam mondani, hogy amúgy nekem sem. Mondjuk én ettől függetlenül járok hozzá, mert szeretem a munkáját, de tény és való, hogy régen jobb volt a kis ficak és nem kellett másfél óráig egy húszéves kiscsaj kalandjait hallgatni (akié egyébként a szalon). Na de azt kezdtem el, hogy ma nagyon jó volt...persze, mert benyitottam és csak Ági várt, senki más nem volt ma bent rajtunk kívül, úgyhogy megint jót tudtunk beszélgetni (és nem mellesleg a körmöm is nagyon szép lett). Abban maradtunk, hogy három hét múlva megyek vissza hozzá, akkor leszedjük a géllakot és feltesz majd valami japán manikűrt (?), azzal aztán nem kell visszasietnem hozzá, csak amikor már úgy érzem, hogy újra van időm eljutni hozzá. Ha már itt tartunk, szerintem ma utoljára tudtam hellyel-közzel megcsinálni a lábkörmeimet. A következőhöz el kéne mennem egy pedikűröshöz, akinél még az életben sosem jártam. Egy kicsit ódzkodom amúgy tőle, félek, hogy túl csikis a lábam, meg egyszer régen operálták a talpaimat, és azóta nem szeretem, ha bárki hozzáér. Viszont én magamnak már biztos, hogy nem fogom tudni vágni ott lent a körmeimet... A hajamat is szerintem múltkor festettem be itthon utoljára, ugyanis a kádba már biztos, hogy nem tudok behajolni. Úgyhogy kb. két hét múlva megengedem magamnak azt a luxust, hogy elmegyek fodrászhoz, befestetem és szép egyenesre vágatom a végeket. Ezt mondjuk már várom. 

A körmözés után meg akartam tankolni, de hirtelen szőke nő lettem a kúton (kacifántos a sztori), Gábor pedig elérhetetlen volt, így elhajtottam. Kiderült, hogy neki meg ma munkaidőben teljesen tönkrement a telefonja, így vennie kellett egy újat. 

Itthon aztán nem csináltam semmit azon kívül, hogy mostam a babaruhákat és a múltkori után még egyszer átszortíroztam őket (rájöttem, hogy a múltkori nem volt annyira logikus). Nagyon szeretném, ha összetennénk hétvégén a kiságyat és behoznánk a bútort. Szeretném látni, hogy hogy fest, meg végre pakolni, ha már minden szép tiszta, illatos és rendezett. 

Amúgy ezeket leszámítva csak feküdtem ma, tényleg nagyon kevés az erőm bármihez is és az ágyról is már csak gurulva tudok felkelni.