Nagykovácsi trip

  Ma meglátogattam Milonkát az új otthonukban. 

A GPS csupán háromnegyed órát írt menetidőnek és tényleg ott voltam kb. ennyi idő alatt. Nem is volt semmi gond, egy darabon mentem a nulláson, utána átszeltem a várost az Árpád-hídon keresztül, majd a Kolosy térnél fordultam el a Budai hegyek felé. Egy idő után erdőt keresztezett az út, közben tűzött a nap, ragyogó idő volt. Nagykovácsi nagyon kis hangulatos, engem Budakalászra elmékeztet. Egyetlen dolgom csesztem fel az agyam, méghozzá azon, hogy a főútról nekem balra kellett volna fordulnom, amikor megérkeztem, de annyira tolt a mögöttem jövő suv, hogy nem tudtam befordulni. Persze nem is láttam be rendesen az utcákat. Utána ezt még egyszer eljátszottam, megint nem tudtam balra menni. A harmadik lehetőségnél már nem hagytam magam, elmentem balra és ott egy buszmegállóban megfordulva tudtam visszamenni az ominózus utcáig. Tudom, hogy a rutinosabb sofőröket nem érdekelte volna, hogy jön mögöttük egy állat, meg az autóját mindenki félti, ergo nem fog nekem jönni, de én akkor is utálom, amikor valaki otthoni terepen van, ezért idegbajt kap attól, ha valaki meg keres egy utcát. 

Na de nem is érdekes ez, mert szuper volt aztán a nap! Gyönyörű a lakás, ahova Milonkáék költöztek, nagyon ízléses, napos, világos, otthonos. Otthon volt az egész kis család, de engem kifejezetten Dani vezetett körbe és minden helyiséget megmutatott A-Z-ig. Közben finom ebéd készült, aminek a receptjét aztán el is kértem. Köretként narancsos sárgarépa volt a husihoz, szerintem még sosem ettem répát ennyire finoman elkészítve. Persze jókat dumcsiztunk, kávéztunk, Dani felsorakoztatta az összes repülőjét, munkagépét és tűzoltóautóját, irtó cuki volt. 

Elmeséltem, hogy nem jó már rám a kismama farmerom, mert szorítja a gumis rész a hasamat, ezért már Gábor egyik farmernadrágját vettem fel reggel (amit aztán ki is kellett napközben gombolnom). Milonka pedig előtúrta az ő egykori kismama cuccait és odaadta nekem őket szíves használatra, így már abban jöttem haza, nagyon kényelmes volt. Mondjuk elindulni hazafelé nem volt könnyű: jó lett volna még ücsörögni a kanapén és beszélgetni, meg el is fáradtam, de a forgalom miatt muszáj volt 3-kor lelépnem. Dani akkor már aludt, így nem tudtam elköszönni tőle, de állítólag később magához vette a kisautót, amit vittem neki és azzal aludt tovább. 

Hazafelé volt egy kis forgalom a városban, de még nem volt annyira vészes és egy óra múlva már itthon is voltam. Büszke voltam magamra, mert ahogy leértem a Kolosy térre, kinyomtam a GPS-t. 

Több ilyen jó kis kimozdulós, csajos nap kéne, mert nagyon feltölt. Mondjuk, nem tudom mennyi ideig leszek még egyáltalán mobilis, de sejtem, hogy már sokáig.