A dologhoz tudni kell, hogy Gáborék, vagyis most már mi, egy hatalmas házban lakunk, többszintes, labirintus-szerű pincével, tetőtérrel stb. A családnak régen volt egy saját iskolája, ide jártak a tanulók, maga ez az épület volt az iskola is, nem csak egy lakóház, ahogy most van. A pincében pl. zuhanyzók is vannak, régi tantermek is, de itt fent nekünk is olyan az egyik szobánk, hogy egy csap is van benne, mert régen az volt az orvosi szoba... De ezt a sulit leszámítva is olyan az egész család, hogy állandóan nagy társasági életet éltek, mindenki jött-ment, beugrott, itt aludt, ideköltözött egy hétre, ide menekül a férje/felesége/rendőrség elől stb. A bulik is olyanok voltak, hogy 50-100 között mozgott a vendégek száma és sokszor volt, hogy maguk Gáborék se tudták, hogy ki-kicsoda, vagy utólag hallották vissza, hogy előző éjjel az elágig ment a hírük, hogy az XY utcában milyen nagy buli van... Szóval ezért van a családnak rengeteg ismerőse, barátja a mai napig és már én is kezdem megszokni azt, hogy ide mindig beugrik valaki és az sem ritka, hogy itt is alszik...
Na de a tegnapi párra visszakanyarodva, ők is ezeréves barátok. Főleg a csajszi, ő anno Gábor egyik húgának a legjobb barátnője volt és Gábornak is jó barátja. Ő is lakott itt egy ideig, amikor a szüleivel összeveszett. És ő kezdte el tegnap mesélni ezeket a szellemtörténeteket. Hogy ő nem lakna ebben a házban. Meg hogy mik voltak itt régen. Hogy éjszaka mindig olyan hangok jöttek a folyosóról, mintha egy vasgolyót gurítana valaki. Hogy csak úgy bekapcsoltak a gépek és minden elindult magától. Hogy az üres szobában magától ment a szövőgép. Hogy a falon megfordult a kereszt. És hogy mindez azért volt, mert ez egy "átjáróház" volt, tele mindenféle energiákkal és mert a pincében van egy kút. Én nem értettem az összefüggéseket, nem szoktam ilyen dolgokkal foglalkozni. A kútról se tudtam. De Gábor mondta, hogy igen, tényleg van egy kút a pincében és amiket a csajszi mondott, azok is valóban megtörténtek. Csak nekem ezeket nem akarta elmesélni, nehogy megijesszen. Arról tudtam, hogy az egyik régebbi cicájuk, a Cigány az állandóan fújt a levegőbe, a "semmibe", meg egyszer kirohant a konyhából, majd utána lerepültek a hűtő tetejéről a parafa alátétek. Meg hogy régebbi fényképeken voltak mások is, beazonosíthatatlan személyek, akik nem lehettek ott, amikor a kép készült. A kuvaszos sztori persze kedves és amíg a cuki kiskutyámról van szó, addig én is remélem, hogy itt van a szelleme...de más? Könyörgöm, ne...
Persze sikerült éjfélkor heves szívdobogással felriadnom, nagyon kellett pisilnem. Nem tudtam, hogy most tényleg hallottam-e valamit vagy csak hallucinálok. Nem akartam, de úgy rámtört a félelem, hogy felkeltettem Gábort, hogy kísérjen ki pisilni. Felkeltünk, megyünk azt ajtó felé, mire megtorpan és elkezdi nézi a kis asztalt a szobában. Mondom "mi van??" "Ez az asztal de furán áll itt!" Kb. leordítottam a fejét, hogy hagyja abba és a hátát is megkarmoltam félelmemben. Aztán leesett neki, hogy félek a szellemsztoriktól és azért nem merek kimenni, szóval nem azért nézte az asztalt...de azért nekem nagyon para volt.
Később már nem féltem ennyire, fél 3-kor kimentem egyedül a konyhába, aztán még később a nappaliba is kimentem aludni (mondjuk ott voltak a védelmező cicáim). Aztán ma a pincébe is lementem délután, mert kerestem a karos kávéfőzőmet és persze, ha már ott voltam, megkerestem és megnéztem a kutat is.
Para, nem akarok többé erre gondolni.
Nee ez tényleg para. Most este olvastam és még olvasva is beleborzongtam. Nem nagyon hiszek az ilyesmikben, de nekem alapból félelmetes tud lenni egyedül lenni egy nagy üres épületben. Ezek a sztorik tényleg ijesztőek, de te már ott laksz, laktok egy ideje és te nem tapasztaltál félelmetes dolgokat nem? Remélem hogy nem is fogsz!
VálaszTörlésEkkora a ház, hogy nem is tudtad, láttad eddig a kutat? És tényleg egy rendes mély kút, vízzel az alján? Nem veszélyes? Vagy be van fedve?
Mindenesetre érdekes sztori, nem csoda hogy ennyi kérdésem lett 😃
"... de te már ott laksz, laktok egy ideje és te nem tapasztaltál félelmetes dolgokat nem? " - Én úgy gondolom, ha az elmédet és befogadóképességedet megnyitod, akkor bizony történni fognak a dolgok. Ha elzárkózol, akkor szinte semmi sem fog történni illetve vannak alapból intuitív emberek, akik úgy születnek, hogy ha akarja, ha nem részese egy másik világnak.
TörlésÉn úgy vagyok, hogy nem kifejezetten foglalkozom ilyesmi dolgokkal, de nem zárkózom el előlük. Nyitottan hallgatok meg bármit, legyen az túlvilág, vallás, földönkívüliek. Aztán magamban emésztgetem. Magukban a szellemek létezésében viszont azt hiszem, hogy hiszek. Persze nem ilyen horrorfilmes keretek között. De pl. szinte nincs olyan anyuka ismerősöm, aki ne számolt volna be arról, hogy amikor a gyereke kicsi volt, akkor ő mit látott/hallott/miket mondott (olyanokat, amiket amúgy nem tudhatott volna egy picike gyerek). Abban is hiszek, hogy a kutyám szelleme is itt van jelenleg is, ezért is hallom néha napközben a hangját.
TörlésAmi a többi, itteni szellemet illeti, egyszer volt olyan élményem, hogy Gáborral főztünk a konyhában, én valamit kavargattam a tűzhelyen, Gábor meg a konyhapulton szeletelt. És hirtelen azt érzetem, sőt, biztos voltam benne, hogy egy hosszú hajú lány áll közöttünk. Fordultam is utána, de ahogy fordultam, úgy tűnt egyre messzebb és persze csak a körvonalai látszódtak. Én akkor eléggé lesokkolódtam, azonnal mondtam Gábornak, aki csak megvonta a vállát (ő jobban hisz bennük, mint én). Illetve, még a régi lakásomban, ahol felnőttem, ott is éreztem apukám szellemét, miután meghalt, ezért is sürgettem, hogy költözzön át az akkori pasim, mert bár semmi rossz nem történt, én valahogy attól is féltem, hogy éreztem a jelenlétét.
A kút fedve van, nem nyitottam fel (annyira bátor azért nem voltam), és hogy működik-e vagy sem, van-e benne víz, azt nem tudom, majd megkérdezem róla Gábort, de tegnap este óta még nem akartam ezzel faggatni. Az mindenesetre biztos, hogy amióta itt lakunk, én nem szeretek a pincébe lejárni, megmagyarázhatatlan okokból (pedig néha az egyik macskám is leszökik oda és akkor bizony le szoktam menni megkeresni).
Én is így vagyok vele, mint te Szaffi. Nem kifejezetten foglalkozom az ilyen témákkal, de ha szembe jönnek, akkor szívesen hallgatom és érdekesnek találom őket. Általában nem tudom hogy mit gondoljak róluk. Elhiszem, hogy akik mesélik, valóban ezeket látták, de én magam nem tapasztaltam semmi megmagyarázhatatlant, aminek örülök. Én biztosan nagyon félnék ilyen járkáló entitásoktól vagy guruló vasgolyóktól. Lehet hogy így van hogy nem vagyok rá nyitott és mással magyarázom, ha tapasztalok is valami megmagyarázhatatlant.
TörlésJavaslom a blog collabot, hogy Penny menjen át hozzátok és forgassatok valami jó kis szellemvadász blogepizódot 🍿😀
"Javaslom a blog collabot, hogy Penny menjen át hozzátok és forgassatok valami jó kis szellemvadász blogepizódot." - Szívesen lennék ghostbuster! :D
TörlésNálunk is néha elindulnak a dolgok, a kedvencem mikor éjszaka felkapcsolja a senki a villanyt, de ezeket úgy kezelem, hogy akkor lekapcsolom és mondom húzzatok innen aludni akarok, de mondjuk a szövőszék meg a kereszt lefordulása már kicsit horror sztori ott már inkább tippelnék egy démonra, mint szellemre csak, hogy borzoljam a kedélyeket. :D
Szellemvadászat, indul! :))
TörlésNekem is para a kereszt megfordulása, de azt állítólag ketten is látták, akik a szobában voltak és én egyiküket se tartom bolondnak, szóval inkább nem is akarok gondolni erre.
Jó, ezt már nem írtam bele a posztba, de Gábor azt is mesélte ezek után, hogy ő egyszer, egyetlen egyszer démonokat is látott az ágya körül.
Amúgy ez a nagy szellemi aktivitás állítólag régóta nincs már, kb. 15-20 éve. Úgyhogy próbálom ezzel nyugtatni magam.
Szerintem ez tök izgi, de a férjem szerint én ebben perverz vagyok. :D
VálaszTörlésMikor beköltöztem Pestre az újépítésű kis, 1,5 szobás lakásomba, akkor többször elfordult, hogy a hálószobából azt hallottam, hogy lépkednek meg motoszkálnak a nappaliban. Az akkori pasim lehülyézett, hogyhát hogyan lehet ilyenekben hinni. Aztán egyszer mikor ott aludt nálam felébresztettem, hogy na hallgassa csak meg. 38 négyzetméteren elég közel van mikor a másik szobában lépked valaki. Ő azt hitte nyitva hagytuk a bejárati ajtót és tuti egy betörő, mert szellemek nincsenek és különben sem lehetnek ennyire hangosak. Akkora hős volt, hogy végül nekem kellett felkelni és átmenni a nappaliba. Nyilván nem volt ott semmi betörő és akkor kértem azt az entitást, hogy menjen el, mert a pasim mindjárt szívrohamot kap félelmében. :D Utána csönd volt. A pasim többé nem mert egyedül lenni este a lakásban. :D Megtudtam, hogy régen ott laktanya volt, sok sebesült katonával, bombázva is volt, szóval valaki visszajárhatott. Amikor egyedül voltam, velem többször történtek ott érdekes dolgok, meg másol is és egyszer engem egy valamilyen entitás mentett meg attól, hogy elgázoljon egy autó, amit nem csak én láttam, hanem mindenki, aki ott volt, szóval én nem félek tőlük, sőt. Ráadásul én vagyok az a típus, aki ha akarja, ha nem megtalálják ilyen dolgok. Viszont arra készülj, hogy a gyerekek látják ám még ezeket, de általában nem félnek tőlük. Én gyerekkoromban többször láttam a hallott üknagyimat, akiről képet sosem láttam (lehet nem is készült róla), de pontosan le tudtam írni, hogyan nézett ki. Az ilyenekért hívtak kisboszorkánynak a családban. :) Az üknagyim nem akart például semmit rosszat csak ott üldögélt és mosolygott rám. :)
Sokan nem hisznek benne addig, amíg nem tapasztalják.
TörlésNővéremék albérletben laktak, amikor még az első gyerekük született, aki gyakran látott a lakásban egy bácsit. Később kiderült, hogy tényleg meghalt ott egy bácsi, a főbérlő apukája volt.
Gábor ilyen amúgy, mint Te, hogy ő nem fél tőlük, ezért nem is kerít nagy feneket neki. Tegnap megint megkérdeztem őt, hogy tényleg minden így volt-e, mint amiket a csajszi mesélt szombaton, és tök higgadtan mondta, hogy igen, tényleg. De már régóta nincsenek itt ilyesmi dolgok, kb. azóta, amióta megszűnt azt, hogy rengeteg ember mászkált itt keresztül-kasul naponta. És azt is mondta ezt a barát szombaton, hogy ezek a Szabóék meg milyenek, mit csináltak, amikor ment magától a szövőgép, meg éjszaka bekapcsoltak az elektromos háztartási gépek???Bementek a szobába vagy a konyhába és egyszerűen minden para nélkül kikapcsolták a gépeket, majd visszafeküdtek aludni.
Mikor az albiban laktunk, 2020-ban, akkor a 4 éves unokaöcsémmel videóchaten beszéltem, mert ugye a covid miatt nem találkoztunk, és ilyet szól: Lunácska, ki ül ott melletted? És full egyedül voltam a lakásban. Hát azt hittem, kirohanok és felgyújtom az egész kócerájt, úgy megijedtem. :/
TörlésNem csodálom!
TörlésNem mondom, hogy várom, hogy a mi fiúnk majd miket fog látni, amiket mi nem. Nővérem a kisfiáról mesélte, hogy gyakran nézett a lakásban ugyanabba a pontba és néha elkezdett sírni is.
Fú, dejó, hogy ezt délelőtt olvastam el, és hogy egy újépítésű lakásban ülök egyedül, nem pedig egy régi nagy házban. :D
VálaszTörlésAz én exem is nagyon hitt a szellemekben, ufókban, sokat olvasott róluk, és foglalkozott velük. Az ő házuk is elég nagy volt, és ott is volt egy pince, és abban is egy kút, de nem láttam soha. Amikor náluk voltam, én is gyakran tapasztaltam furcsaságokat, meg úgy egyáltalán míg az exemmel éltem, folyamatosan, valószínű azért, mert ő nyitott volt rá. Leó nem hisz ezekben, nagyon materialista, ezért nagyon régóta "nyugodt" az életem ilyen szempontból. :D Én hiszem a túlvilágot, és hogy lehetnek itt maradt lelkek, entitások, akármik, de túlságosan félek attól, hogy ilyenekkel foglalkozzak szándékosan. Én még a Stranger Things-től is féltem. xD
Na azt hiszem tök jól fogalmaztad meg azt, amit én is érzek, hogy hiszem, de nem foglalkozom vele. Nem mondom, hogy nem érdekel (főleg ezek után, amiket hétvégén megtudtam), de direkt nem akarok semminek utánanézni, utánaolvasni, a kúttal se akarok odalent foglalkozni, nehogy megnyissak magamban valami kaput vagy ilyesmi. Szóval ha muszáj, továbbra is úgy megyek le a pincébe, hogy hangosan énekelek, nekem ez vált be, hogy ne gondoljak semmi ijesztőre, amíg lent vagyok.
TörlésFú, az ilyen témától mindig borsózott a hátam, emiatt nem is nézek horrort, thrillert sem. Meg van néhány ismerősöm, akik mesélték, hogy régebben belekeveredtek mindenféle okkult, "szellemes" dologba, és nagyon nehezen tudnak megszabadulni ezektől a gonosz erőktől, ami nagyon ránehezedik az életükre. Van, aki idegileg belerokkant, mert volt, hogy arra ébredt éjszaka, hogy valami fojtogatja, és majdnem megfulladt. Én a magam részéről már csak emiatt is távoltartom magam a témától.
VálaszTörlésIlyesmi filmeket én se tudok nézni már jóideje, kb. 10-15 éve? A szellemekkel kapcsolatban nem is tudom már mi volt az utolsó film, ami betette nálam a kaput...talán az, amikor a mindenféle fura dolog történik otthon a család életében, babájuk is van, kutyájuk is és talán több része is van a filmnek, de meg nem mondom mi volt a film címe...
TörlésEz nagyon félelmetes, amit írsz, hogy belekeveredtek és nem tudtak kijutni belőle. Nekem is van ismerősöm, aki komolyabb szinten foglalkozik így entitásokkal, nagyon kemény történeteket mesélt régebben, hogy kiment házakba és ott miket tapasztalt. Meg amikor albérletbe költözött, ott is társalgott a lélekkel, aki mindent ledobált a konyhapultról. A dobálózástól aludni se tudott, majd szépen megkérte, hogy hagyja ezt abba és utána csend lett.
Anneliese Michel az akiről filmet is csináltak az a címe, hogy Ördögűzés, Emily Rose üdvéért és igaz történet. Az a rémisztő benne, hogyha tényleg démonok szállták meg, akkor miért és hogyan, ha pedig "csak" ennyire zavarodott elme lett egyik napról a másikra az is rémisztő, mert mitől lesz valaki ilyen őrült? Én erről hallottam eredeti hangfelvételt, hát...akármi is volt nagyon rémisztő.
TörlésNe nézzétek meg a filmet!
Ebben azért ott is ott van, ha mi halunk meg, akkor szintén itt rekedhetünk és akkor mi lesz? Főleg ha nem akarunk, de nem tudunk elvonulni holtunkban sem valami nyugodt helyre. :)
VálaszTörlésHááát, én nem értek hozzá, de valahogy úgy képzelem, hogy előbb-utóbb azért minden lélek távozni tud. :)
TörlésÉn néztem annak idején a Szellemekkel suttogó sorozatot, ott végülis egy idő után bementek a fénybe. :) Csak előtte még meg kellett oldani a problémájukat. :D
TörlésZárásként: Gábort megkérdeztem a kútról, meg hogy végül hogyan lett vége annak a sok természetfeletti jelenségnek.
VálaszTörlésA kút történetét elmesélte, most is van benne víz és szokták (szoktuk) is nyáron locsolásra használni. Tényleg, én hol vagyok ilyenkor :D ? Gábor szerint amúgy a kútnak nincs köze az egykori szellemjárásokhoz.
És arra a kérdésre meg hogy végül hogyan lett ennek vége és szüntek meg a zajok, furcsa dolgok...azt mondta, hogy hívtak egy táltost vagy mit (ehhez se értek), aki bezárta a kaput.