Vannak olyan dolgaim, amik nálam már szinte mániává forrták ki magukat és a mai napig megkapom értük azt, hogy milyen fura vagyok.
Nektek vannak ilyen dolgaitok?
- Utálok pl. minden forró dolgot. Forró vizet, forró teát/kávét/levest, forró ételeket, a túl forró szaunát, a forró nyári időjárást. Fizikailag rosszul leszek a túl forró víztől vagy szaunától. Még régebben télen együtt fürödtünk itthon Gáborral esténként, de aztán berekesztettük egy idő után, mert ő olyan forrót engedett, amiben én azt éreztem, hogy konkrétan megég a bőröm és nem kapok levegőt. Ha viszont én engedtem magunknak számomra kellemes jó meleg vizet, ő meg abban fázott és 5 perc után ki akart szállni. A szaunát alapjáraton tökre szeretem, de ha túl meleg lesz, ott is kirántom az ajtót és inkább kiülök. A nyarat, bár szeretem, de a négy évszak közül az utolsó helyen áll nálam, ha rangsorolni kell. Persze nagyon jó napozni, medencézni, meg a kertben ücsörögni, de harmincegy-két fok felett én elkezdek szenvedni. Az italokkal és ételekkel méginkább így vagyok. Megfőzöm a teát, elkészítem a kávét, de csak akkor iszom meg őket, amikor már szinte langyosak. A levest is kb. langyosra hagyom hűlni, ezért a közös ebédeknél kb. hülyének néz mindenki, hogy miért nem eszek már. Az ételeket is pont ehető hőmérsékleten szeretem, velem ellentétben viszont mindenki tűzforrón eszik itthon is mindent. Az enyémet is megmikrózzák, de még mindig hiába mondom, hogy elég fél percre, mindenki elfelejti és utána megint ülök felette, miközben mindenki megeszi, ami a tányérján van. Itt a családban a pogácsát is úgy eszik, ahogy kijött a sütőből, szerintem még égeti az ember száját. Legutóbb nekem alig jutott 4-5 szem, mert én lassan és hűlve szeretem, itt meg farkastörvények vannak, ezek meg tűzforrón megettek mindent.
- Félek a lépcsőkön. Persze nem irreális módon, közlekedem mindennap rendesen lépcsőn és én az a fajta vagyok, aki inkább lépcsőzik, mintsem liftezne vagy mozgólépcsőzne, de valamiért mindig van egy parám, hogy elvétem a fokot és elesek. Lefelé és felfelé is megvan ez a félelmem, mindig úgy megyek, hogy le sem veszem a szemem a fokokról. Különösen télen félek, amikor csúszik vagy amikor vizes. Ezen is nevetni szokott mindenki. Most, hogy babát várok, a korlátot is használom mindig.
- Szalvéta-mániám van és ezzel egyetemben tisztakéz-mániám is. Még múltkor a körmös szalonban ültem, épp bevásárlás után mentem oda és nagy hirtelen eszembe jutott, hogy elfelejtettem szalvétát venni és ezt ki is mondtam hangosan. Mire mindenki elkezdte (rajtam kívül három csajszi), hogy ohh ők sose vesznek szalvétát, minek az? Van olyan, aki egyáltalán vesz szalvétát?? Csak nem olyan tragédia az, hogy nem vettem! Pedig nekem az. :D Az egy dolog, hogy szeretek szépen teríteni, akkor is, ha csak egyedül vagyok itthon és magamnak terítek. De a szalvéta nekem minden étkezéshez szorosan hozzátartozik. Természetesen Gábornak is mindig így terítek és ezért ő is egyre többet használja, de a tesói, szülei se használják egyáltalán, ami nekem annyira furcsa. A csajok azt mondták bent a szalonban, hogy ha kell valami, gyorsan előkapnak egy zsepit vagy egy szilviát, de nekem az nem ugyanaz (szóval ennek a betegségnek van valami neve? hahaha). Egyébként, csak hogy magamat igazoljam, már a bölcsődében úgy kell szocializálni a kicsiket, hogy szalvétával terítünk és meg kell tanítani őket a szalvéta használatára. Szóval akkor mégse szenvedek valami titkos szalvéta-betegségben, ugye? Ti használtok szalvétát? A másik, ami ehhez kapcsolódik még, hogy utálom, ha bármilyen lesz a kezem...olajos, zsíros, vizes, tésztás, tintás stb. Ezért már gyerekkoromtól kezdve késsel és villával ettem a csirkecombot is, amit pedig a családban senki (tudom, ez meg autista vonás, mik ki nem derülnek rólam). Akkor érzem csak jól magam, ha a kezem tiszta és száraz és a körmöm alatt sincs semmi. Ezeken is mindig jót nevet Gábor, de rutinból tudom már, hogy melyik ételhez teríteni neki kanállal, magamnak meg késsel-villával. Agyrém milyen vagyok.
- Ja, és még valami, nem szeretem az édes narancsot és mandarint, akkor örülök, ha jó savanyút sikerül venni. Ezt se érti soha senki, szerintük épp édesen finomak ezen a gyümölcsök. Szerintem meg akkor, ha jó savanyú és Gábor meg se bírja enni, így az enyém az összes.
Csak ünnepeken terítek szalvétával, de akkor se nagyon használja senki. :))) Ha valaki annyira dzsuvás lesz, akkor úgy is megmossa az arcát, kezét, de amúgy nem szoktunk olyanok lenni. Kicsi gyerekeknél megint semmi értelmét nem látom, gondolom láttál már bölcsist kajálás után, egyértelmű mosakodás, de legalábbis nedves törlőkendő, egy szalvétával max. elmaszatolni tudja az ember a dolgokat. Főleg azokkal, amik bölcsiben, oviban szoktak lenni, az egy rétegű éttermi. :) De amúgy szerintem ez nem mánia, nünükéi mindenkinek lehetnek. :) Én sajnos minél több gyerek lett annál inkább lemondtam a "lakberendezésről" és az ilyesfajta szépségekről, a terítő 5 percig használható, vázába virág kizárt, a nappaliban lévő szőnyeget is felszedtem egy idő után, a kanapékra minden került már magzatvíztől a kakaón át a hányásig, a szalvéta a legkisebb dolog. :))
VálaszTörlésÉn narancsot nem is szeretem, egyszerűen szétmarja a gyomrom, ha néha eszem is akkor csak úgy, hogy banánnal együtt, ami tompít ezen az érzésen. Nekem a párom szokott esténként narancsot enni, elképzelni sem tudom hogy lehet bírni, este kölönösen nagyon tud marni.
Persze, utána az ember kezet és arcot mos, de engem már az is irritálna, ha evés közben olyan lenne a szám, kezem és nem tudnám megtörölni. Amúgy lehet a "nagyszerű" családunkból hozzuk mégis ezt, mert nővérem ugyanúgy szalvétával terít otthon, mint én, bár az ő gyerekei se használják.
TörlésIgen, a bölcsiben pontosan az az egyrétegű éttermi szalvéta van. Én amikor gyakorlaton voltam, gyönyörűen használták a kicsik, igaz, az már nagycsoport volt, akik pár hónap múlva mentek oviba. Nem tudom a kisebb csoportokban hogy működik, de lehet nővérem tudna mesélni (neki mindig tipegő csoportja van és szokta mesélni, hogy "látnád hogy esznek...").
Persze, az élet aztán sokszor felülírja az elképzeléseinket, majd én is meglátom, hogy milyen az élet egy kisgyerek mellett.
Én soha nem ettem annyi narancsot, mint most várandósan, szerintem ez volt a top ételem a reflux ellenére is. Mi is mindig este eszünk narancsot, vagyis én mostanában a sok sav miatt sajnos nem, igyekszem korábban, de Gábor mindig este kíván rá.
A lépcső nekem is, így a hogy írod, látom a lezuhanást, érzem, ahogy a sarkam elakad felfelé, vagy a lépcső szélén lecsúszik. Ezt azért nem szeretem, mert ugye azt mondják, a gondolat előállít és az agy megvalósít. Nahiszen, nagyon mérges lennék, mert a gondolatom 30 éve a kertes házban élés, és még most sem hozta össze semmi, nemhogy az agyam. Én a kocsival úton, kiugró őz és bamm részt is az ilyenjeim közé sorolnám. A forrót én sem szeretem, sem nyárit, sem ételt, italt. Nekem vetekszik a nyár a semmilyetéllel. A tavasz és az ősz az, amit el lehet viselni manapság, szerintem. :) Így hirtelen nem jut más az eszembe, de biztosan van még. :) Minden jót neked, nektek. :)
VálaszTörlésVégre valaki, aki érti ezt a lépcső dolgot! :))
TörlésEbbe bele se gondoltam még, hogy azért esehetnék el, mert fejben megteremtem. Persze én is ismerem azt az elképzelést, miszerint valamire gondolj úgy, mintha már itt lenne és ezzel megteremted magadnak...de ez sose jut eszembe, amikor félve lépcsőzök. Az elém kiugró őz/róka/macska nekem is félelmem és igyekszem gyorsan másra gondolni, ha eszembe jut vezetés közben.
Nekem is az ősz és a tavasz a kedvenc hónapjaim, akkor a legszebb a természet és a legjobb a hőmérséklet.
Köszönjük! :)
A zsíros, maszatos dolgoktól engem is a hideg ráz, nagyon erősen rá kell vennem magam, ha valamiért ilyenbe kell nyúlni, a csirkecombot szintúgy késsel-villával eszem, és panírozni is eszköz segítségével szoktam :) és nyilván, mindent csak langyosan.. szerintem sokkal jobb az íze is úgy a kajáknak, nagyon agyon kell fűszerezni ahhoz, hogy forrón értékelhető legyen.
VálaszTörlésAz meg nem tudom mennyire nevelés kérdése, vagy bármi más, de a mai napig nem tudtam megszokni, hogy a páromék rokonságában is ez a farkastörvényes módi dívik, el nem tudom képzelni, hogy elegyem valaki elől a kaját, akit egyébként állítólag szeretek... múltkor az egyik lány panaszkodott, hogy nem jutott neki a palacsintából, mert a tesója az összeset felfalta, és még őt röhögték ki, hogy "ugyanannyi időd volt megenni" , Agyrém!
Na, mindjárt kiderül, hogy nem is vagyok semmivel egyedül, és igeeen, a panírozást kihagytam, bár én kézzel panírozok, de utálom, ahogy rám ragadnak a rétegek és mindig alig várom, hogy szappanos melegvízben körömkefével megmossam utána a kezemet.
TörlésIgen, az ízek is sokkal jobbak, amúgy tűzforrón szerintem nem is lehet érezni semminek az ízét, plusz a gyomornak, nyelőcsőnek se tesz jót a forró étel, ital.
Nálunk azért többször van, hogy elteszünk annak kaját, sütit, aki nincs itthon, hogy később megehesse, de valahogy a sütőből éppen kikerülő pogácsa és sajtos rúd pont nem esik ebbe a kategóriába. Mert arról rajtam kívül mindenki azt gondolja, hogy csak forrón jó, ergo nincs értelme elrakosgatni és aki éppen nincs itthon, az most így járt, annak most nem jutott.
Viszont én egyszer a töltött káposztával jártam így. Gábor anyukája istenien készíti el, de általában csak húsvétkor és karácsonykor csinál. És amikor kész lett, épp nem kértem, mert nem voltam éhes, meg talán másnap sem, mert lehet nem voltunk itthon. Így amikor harmadnap ettem volna, már nem volt egyáltalán, holott előtte hetekig hangoztattam, hogy mennyire szeretem és várom, hogy elkészüljön. Kiderült, hogy megették és el is lett csomagolva Gábor többi tesójának, pedig egy hadseregre való volt főzve belőle.
Most csak a szalvétáshoz írok: nálunk alap, hogy az asztalon legyen (szalvétatartóban), és fogy is. Bár késsel, és villával eszünk, még a virslit, vagy a melegszendvicset is, azért a szalvéta kell. Nálam a konyharuha sem zsír, meg akármilyen foltos, megkímélem, a koszos dolgokra ott van a papír kéztörlő, utána megy a kukába.
VálaszTörlésA konyharuhához én is csak tiszta kézzel nyúlok. Az a vizes kezemet megtörölni hivatott. :)
TörlésAjhh ne is mondjátok a konyharuhát! Olyan szépek meg cukik voltak/vannak nekem, sünis, őzikés, homemade bakery, secret ingredient is love stb...és én igy vigyáztam rájuk, hogy csak vizet töröltem velük kb...de ha az ember lányának egyszer olyan férje van, aki szeret és tud is sütni-főzni, akkor jobb, ha feladja, hogy ilyen szép holmik legyenek a konyhában. :DD Azóta már a legegyszerűbb színűt, kockásat veszek, akkor mindegy, hogy mivel keni össze félperc alatt.. :D
TörlésÉn is utálom ha maszatos, kajás lesz a kezem, főleg hogy van olyan étel ami többszöri kézmosás után is érződik az ujjakon.
VálaszTörlésÉn ezért otthon evőpálcával eszem a chipset 😆
🙂
TörlésEz nagyon jó! :D
TörlésKomolyan? Ez nagyon aranyos! :)
TörlésEgyébként a hideg vízről én ugyanazt olvastam, mint a forróról, hogy az sem egészséges a beleknek, gyomornak. Mármint gondolom ezt nem a csapvízre értik, hanem amit te is írsz, a behűtött vízre. Én nagyon szeretem a hideg dolgokat, de nem az annyira hideget, amibe ha beleiszok/eszek agyfagyásom lesz. Az szörnyű.
VálaszTörlésA gyümölcsöket én se szeretem hűtve, nem is ott tartom őket, hanem szobahőmérsékleten a konyhában. Illetva fagyasztott gyümi is van itthon szinte mindig, de azzal is várok órákat, míg kienged. Illetve a jégkrémet is úgy szeretem itthon enni, hogy kiszedem az adagot kistányérba és hagyom picit megolvadni. Azaz, akkor ezek szerint én se szeretem a hideg dolgokat... :D
De nyáron a hűtött vizet, üditőt azt viszont tényleg szeretem. :)
VálaszTörlésDe jó, én sem szeretem a hideg vizet/üdítőt, nekem egy kolléganőm pl. a mélyhűtőben tárolja a fél literes palackot, onnan kortyolgatja az italát (víz). Komolyan rossz nézni :-))
VálaszTörlésÉn nem szeretem a másnapos, felmelegített ételt. Ha nagyobb adagot készítettem, akkor legyűröm, de egyáltalán nem cél, hogy maradjon másnapra is. Fura lesz mindennek az íze és állaga. Minden nap friss kaját készítek, szerencsére ilyen 15 perces ételeket, mert arra sincs türelmem, hogy fél napokat főzöcskézzek. Egy kis hús az air fryerben, valami zöldség mellé párolva, vagy nyersen oszt viszont látásra :D a másik heppem a nyers tojás. Mindig külön kis tálba bontm meg őket majd utána keverem össze. Ja és nehogy a földre essen, mert hányok ha össze kell szedni. A tojást azonban szeretem minden formában. Nem bírok megenni gombát vagy halat, kellemetlen a szaguk számomra, ugyanis szinte mindent előbb megszagolok.
VálaszTörlésÉrdekesek ezek a heppek is. :)
TörlésNekem mondjuk kifejezetten van pár féle kaja, amit nagyon szeretek újramelegítve, mert így még jobban összeérnek az ízek, a rakottak ilyenek, meg a töltött káposzta.
A tojást én is külön tálba ütöm fel, ezt a cukrászt tanította, akitől anno tanultam a sütisütést.
Nem is tudom én mitől leszek rosszul, most mondjuk a terhesség alatt a darált marhahús szagától fordult fel a gyomrom, de más most hirtelen nem jut eszembe.