vasárnap, március 12

telepátia

  Mennyi annak az esélye, hogy valaki, akivel nem beszéltünk évek óta, egyszer csak ír nekem instán egy levelet, miközben én éppen az előtte lévő napok valamelyikében gondoltam rá és egy éjszaka álmatlan órájában pont az ő új és régebbi képeit nézegettem instán?

Mert ez történt, rám írt az a svéd lány, aki még akkor járt itt Budapesten az állatorvosira, amikor én még a kávézóban dolgoztam. Több ilyen baráti kapcsolatom is volt akkortájt, ő volt az egyik, aztán volt egy ír lány is, egy kanadai csajszi és egy norvég srác is. Mindannyian itt tanultak egyetemen, hárman állatorvosnak, egy valaki pedig pszichológusnak és volt, hogy naponta jöttek a kávézóba tanulni. Én pedig tök jól összehaverkodtam velük és a közösségi média felületein a mai napig követjük egymást, bár már levelet váltani évek óta nem váltottunk. Mondjuk ezzel a svéd lánnyal, akit amúgy Shana-nak hívnak, kicsit több is volt ez haverkodásnál, mert ő többször is vigyázott Metróra és Misire, amíg én külföldre utaztam. Egyszer pedig én tettem neki szívességet, vagyis igazából nem neki, hanem a lakótársának (aki a kanadai csajszi volt), mert karácsonyra mindketten szerettek volna hazautazni, viszont nem találtak megbízható cicaszittert, így engem kértek meg, hogy egy bő hétre költözzek át hozzájuk és lássam el az ottani cicákat. A kanadai lány ugyanis magyar cicákat mentett, Shana pedig magyar kutyákat, így mindig egy kisebb állatkert volt náluk. Én azon a karácsonyon be is költöztem a lakásukba és hat macskával, meg a saját kutyámmal éltem ott január elejéig, míg valamelyikük vissza nem jött Budapestre. Az egyik cica asztmás volt, így őt kezelni kellett egy inhalátorral és gyógyszerezni is. Szép, tágas, erkélyes lakás volt, a hűtőt feltöltötték nekem, mielőtt elmentek és mikor megjöttek, kaptam egy csomó szép dolgot Kanadából. Na de mindegy, nem is erről akartam írni...hanem tényleg csak arról, hogy valószínűleg tényleg működik a telepátia. Én rá gondoltam a napokban, ő pedig tegnap írt nekem, hogy mi van velem, milyen a házas élet, mikorra várjuk a babát, mivel foglalkozom most...és ez olyan jól esett, nagyon aranyos. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése