hogy mondjam meg kedvesen, hogy nem kérünk több játékot, se semmit?

  Kezdem azt érezni, hogy bizony volt ám ára annak a sok-sok mindennek, amiket barátoktól kaptunk ajándékba. Meséltem korábban, hogy Gábor egyik barátjától és annak feleségétől kaptunk szinte mindent, az összes babaruhát és rengeteg felszerelést. Nagyon hálásak is voltunk, mindent szépen megköszöntünk, még valamit fizetni is szerettünk volna értük, de azt nem engedték (azóta elromlott a mosógépük és kicsit meg voltak szorulva anyagilag, így besegítettünk nekik venni egy újat). Nos, most meg az van, hogy nem használok mindent a cuccokból és van, amiből veszek másmilyet vagy újat...mégiscsak az én gyerekem és hadd döntsem már el én, hogy milyet szeretnék használni. A ruha az kb. mindegy, azokat hordja a pici, amiket ők adtak, most még nem annyira fontos, hogy milyen figura van rajta, amúgy is kb. az összes jól áll neki. De kaptunk pl. baba Adidas cipőt, ami nekem kicsit sok, mégis azóta azzal nyúznak, hogy fotózzuk már le benne és osszam már meg (??). Aztán, én a naturális, fa, fejlesztő jellegű dolgokat szeretem, ezért veszek szép dolgokat a fiamnak. Nem szeretem viszont a műanyag, villogó, zajos fisher price játékokat, mégis kaptunk tőlük megint egy szatyorral, meg egy halom mikiegeres csörgőt és társait (Gábornak adták, én nem voltam ott, de amúgy se biztos, hogy mondtam volna, hogy nem kérjük -akkor meg azon sértődnek meg). Vettünk a babónak használtan, de nagyon szép állapotban egy adamo hintát, amiben fekszik és ami fejleszti az idegrendszerét is, egyelőre még nem a kedvence, ezért csak próbálgatjuk hintáztatni, általában még 5-10 perc elég neki. A barátoktól viszont egy vibráló pihenőszéket kaptuk, ami nekem szintén brrr. És amikor meglátta Gábor barátja az adamo hintát felszerelve, hát kb. tök kiakadt, hogy minek vettük és miért nem jó a rezgő hintaszék, amit ők adtak. Nem akartam megbántani, így mondtam neki, hogy most még nem szabad őt olyan székekbe pakolni, mintha ülne, mert nem tud ülni és az adamot a konduktor ajánlotta (füllentettem), illetve hogy majd később használni fogjuk a pihenőszéket (nem fogjuk, de most adjam vissza?). Nem igazán értette, meg hogy vettünk rumbatököt és oball fejlesztő labdát meg egy kontrasztos zörgős könyvecskét, mert ezeket a konduktor ajnlotta (de tényleg) és ezekre is minek költöttünk, amikor ők adtak egy csomó játékot. Itt már kezdtem tényleg rosszul érezni magam, hogy akkor nem vehetek semmit a gyerekemnek, mert ők már adtak nekünk használt cuccokat és kötelező azokkal játszani?? Azt is látom már, hogy a hordozó is egy harc lesz, szeretnék majd nemsokára venni egyet, de már alaposan utánaolvastam és amilyet ők adtak, az pont olyan, ami nem jó a babának, szóval biztos nem fogom abban hordozni. Szívesen visszaadnám ezeket amúgy, de szerintem sértődés lenne a vége. A másik, amit érzek, hogy kicsit már elkezdtünk lerakattá válni: Gábor a héten megint hozott tőlük egy nagy szatyornyi cuccot, vegyesen ruhákkal és zenélő, sípoló játékokkal, amit szerintem egy az egyben viszek fel a felső szobába, mert nem kellenek. Kicsit kezdem azt érezni, hogy összekapkodják, amit már kinőttek ott a gyerekek, nekik nem kell és így gyorsan meg is szabadulnak tőle...nálam meg gyűlik ez a sok minden, amiket szerintem sose fogok használni. Vajon továbbadhatom őket másnak vagy egyszer majd megkérdezik, hogy hol van ez és az a játék/felszerelés és használjuk-e? 

Tényleg sok mindenért hálásak vagyunk nekik, a sok ruciért, a babaágyért és a babakocsiért főleg, de nem tudom hogy mondhatnánk meg nekik kedvesen és úgy, hogy nem bántjuk meg őket, hogy több cuccot, játékot nem szeretnénk...