daltól-dalig

  Egyik késő este, mielőtt a bébi megint riadót fújt volna, hogy éhes, a youtube kiadott egy videót a romkocsmákról és Gáborral azt kezdtük el nézni. A kisfilm Péterfy Bori egyik számával, az Ópiummal indult. Fhuu, nekem anno az egyik kedvenc albumom volt az, amelyiken az Ópium is rajta van. Megnéztük a műsort és realizáltam, hogy annyira mégsem voltam én begubózva a húszas éveimben, hiszen az említett romkocsmák felébe jártam valamikor bulizni, kajálni, dumcsizni, iszogatni, randizni. A legtöbb helyen még az első pasimmal voltam, de aztán Marcival is elég sokat, meg Rita barátnőmmel és az akkori munkatársaimmal is. Jó volt a műsor, nosztalgikus, rendesen visszarepített az időbe. Utána persze napokig az Ópiumot énekeltem magamban és meghallgattam Borinak azt az albumát is, amikor Lehel épp aludt. És ennek kapcsán aztán eszembe jutott valami, ami szerintem az utóbbi években mindig eszembe jut, ha Péterfy Borit hallgatok. Ez pedig az a tragédia, ami a West Balkánban történt még 2011-ben, biztos ti is emlékeztek rá. Mi 2010 évvégén voltunk ott ugyanis egy nagy Péteryf Bori koncerten, ami szuper volt, de kifelé, vagyis lefelé jövet, ahogy jöttünk le részegen a lépcsőn, pont azt mondtam az akkori pasimnak, hogy basszus milyen veszélyes itt ez a lépcső! Rá másfél hétre pedig megtörtént a tragédia azon a lépcsőn és utána be is zárták a helyet. És pontosan emlékszem, valamiért nagyon mélyen érintett engem az a hír. A halottak neve nyilvános volt és akkor rájuk is kerestem a fb-on, az egyik lány pedig az eset előtt pont posztolt egy 30y számot, ami akkoriban nekem is az egyik kedvencem volt. Ez pedig a Sötét van c. szám és utána bármikor hallottam ezt a számot, mindig az a lány jutott róla eszembe... "sötét van akkor amikor vége van, rohadt sötét, mer' a szem csukva van, belül meg mindegy milyen fények égnek..." És persze én meg most a hét második felében csak ezt a számot dúdolom.