a legkisebb is számít

 Elmentem ma délelőtt a Tescoba heti nagybevásárolni. Két dolog miatt mentem kifejezetten oda: az egyik, hogy nagyon jó akcióban volt a karfiol, a másik, hogy tesco-s pelenkát használunk, nekünk az jött be a legjobban ár-érték arányban. De amúgy többféle ételhez vásároltam, meg egész jó dolgokhoz voltak kuponjaim, úgyhogy végülis sikerült egy hétre mindent megvenni jó áron. Persze egy valamit nem vettem a végén (pedig a listámon is ott volt!): karfiolt. Vagy 10 percig járkáltam a zöldségosztályon, vettem egy s mást, de ez valahogy kimaradt és a listából is valamikor kitörlődött. Na mindegy, a héten akkor morzsás karfiol sztornó. 

Egyébként mostanában tök jó dolgokat találok ki ebéd gyanánt és változatosnak is érzem. Gábort már nem kérdezem, úgyse tudja megmondani, hogy mit enne. Ha meg közlöm vele, hogy holnap ezt és azt főzök, akkor semmitmondóan rábólint, mintha nem tetszene neki, de ha nem mondom meg, hogy mi lesz a kaja, csak hazaér és tálalok, akkor meg mindennek örül és minden ízlik neki. Úgyhogy már rászoktam arra, hogy egyedül találom ki a menüt és nem is mondogatom, hogy mikhez vásároltam be, mert nem akarom, hogy a mindegy-nézésével elvegye a kedvem a főzéstől.

Ma került a kosaramba sárgarépa, burgonya, túró, tejföl, porcukor, zsemlemorzsa, zöldségkeverék, darált hús, tojás, tej, sajt, sonka, majonéz. Meg persze ezeken felül egyéb esszenciális dolgok is: őszibarack, alma, zabkeksz, gyümölcsös sör, asztalt gyümik és magkeverékek, tejszín a kávéba. Az ételek pedig ezek lesznek a héten: tejfölös krumplileves és túrógombóc, rizseshús vitaminsalátával, sajttal és sonkával töltött palacsinta krumplipürével, gombapörkölt nokedlivel, sárgaborsó főzelék fasírttal. 

Múlt héten is jó ötleteim voltak és a baba mellett is valahogy tök gyorsan és könnyen megfőztem, megsütöttem mindent, egyszer sem úsztam el és nem kellett egyszer sem félbehagynom a főzést. Csináltam muszakát, ami a görög rakott padlizsán. Ezt mondjuk Gábor kérte, de én is nagyon szeretem, bár elég pepecselős. Külön kell elkészíteni a húsos ragut, külön a mártást, és meg kell sütni külön-külön a padlizsán-és krumpliszeleteket is. Tavaly(előtt?) Gábor készítette, mondanom se kell, hogy úszott utána a konyha és szerintem az összes létező edényünket összekoszolta. Szóval nem annyira vidáman álltam most neki ennek, de nekem valahogy úgy ment, mint a karikacsapás, és amíg Lehel aludt délután, az egész kész is lett mosogatással mindennel együtt úgy, hogy még egy habosbabos kókuszos kávét is ittam nyugiban, mire Lehel felébredt. Ja és persze annyira finom lett, hogy egy nap alatt eltűnt az egész tepsivel. De ezen felül sütöttem még rántott patisszont (fhuu nekem ez az egyik kedvencem, imádom a tökféléket), volt tepsis makaróni (ezt is nagyon szeretem, viszonylag gazdaságos és hamar kész van), a maradék padlizsánból készítettem padlizsánkrémet (hmmm), volt körözött, volt banánkenyér, szombaton grillkolbászt sütöttünk, amihez csináltam tzatzikit (a piacon lehet kapni házi grillkolbászt, annál nincs jobb, meg vettünk 1kg vitaminsalátát, azt is nagyon szeretjük), vasárnap meg lecsót főzött Gábor, de ipari mennyiségben, úgyhogy most 2 napig azt esszük. 

Ezen kívül bevásároltam már egy ideje nyári tekercsekhez, mert annyira nagyon szeretem. Nem tudom, hogy hogy fog sikerülni, de a rákfalatkákon kívül már minden megvan hozzá itthon, a mogyorós mártogatóshoz is. Kicsit félek, hogy elrontom és hát nem éppen olcsók voltak a hozzávalók, de lehet tök finom lesz és akkor elégedett leszek. A kürtős kalács van még ezeréve beígérve, azt majdnem sütöttünk szombat este a gyerekekkel a kertben, de végül mindenki túl fáradt volt hozzá, így megint elhalasztottuk (ahogy tavaly nyáron is végig...). 

Meg is éheztem ettől a posztírástól és közben Lehel is elaludt, úgyhogy megyek és megeszem a maradék lecsót.