tiny happy things

  Annyi mindenről tudnék és lenne kedvem írni, de most itt a nagy kérdés: mikor?? Az újszülött időszaknak már rég vége van és bár Lehel általában kétszer is alszik nappal (és van, hogy ez akár 2-2 órát is jelent), valahogy mégsincs időm leülni és posztot írni. Meg amúgy könyvet olvasni se, megnézni egy sorozatot, haladni a babanaplóval, akármi. Sokszor nem is tudom, hogy amúgy mivel ment el az egész nap, amikor este számot vetek. Az biztos, hogy nem nyomkodom a telefont se. Mondjuk most Gábor szabin volt, meg jövő héttől megint szabin lesz 10 napot, úgyhogy ilyenkor értelemszerűen nem írok, mert végig együtt vagyunk, programozunk, vagy csak együtt pihengetünk itthon. 

Közben meg olyanokról írnék, hogy milyen terveim vannak a lakással kapcsolatban, pl. itt a nappaliban ki szeretnék alakítani Lehelnek egy jó nagy babarészt, ahol biztonságosan és kényelmesen kedvére kúszhat-mászhat. A cicáknak is akarok venni kis kosárkákat, hogy azokban aludjanak, ne pedig a hordozóban, a hátizsákban, a még nyaralásról elől maradt utazóbőröndben vagy a mosott ruhák tetején. A konyhában is vannak terveim, szeretnék egy új edénycsepegtetőt és a mosogató alatti részt teljesen kipakolni és kitakarítani, és venni oda valami praktikus rendszerezőt. Apró-cseprő ötleteim a fürdőszobára is vannak. Jövőre tervezzük amúgy az egész konyha-és nappali padlójának cseréjét és Gábor a fürdőt is felújítja valamikor, de hogy mikor, az jó kérdés. Addig is akarok venni a nappaliba sok-sok kockás takarót és párnát, meg néhány dekorációt. 

Arról is írnék, hogy mostanában megint vannak olyan napjaink Gáborral, mint régen, amikor még csak ketten voltunk. Úgy értem, hogy az ilyen napokon teljes a harmónia közöttünk és jókat beszélgetünk, együtt főzünk, sokat sétálunk, mindezt persze hármasban, Lehellel együtt. A terhességem utolsó hónapjai óta most először érzem azt is, hogy újra rendben van a szexuális életünk, még akkor is, ha mindketten nagyon fáradtak vagyunk este. 

Írnék még a testemről is, hogy miközben sokszor még mindig nagyon nem tetszik, amit a tükörben látok és vannak egészségügyileg fárasztó napjaim (pl. amikor három hét alatt kétszer is megjön), de összességében elkezdtem hálát érzeni vele kapcsolatban, hogy megszültem a kisfiamat, volt egy csomó bajom és most mégis képes meggyógyulni és visszaváltozni és azért sokszor a 12 kiló felesleg ellenére is jól tudom érezni magam benne.

Meg az olyan apróságokról is írnék, hogy tervezem Gábor születésnapját, közben megvolt a kisfiam első névnapja is, nemsokára újra megyünk hármasban nyaralni, járunk vissza folyamatosan kontrollokra Lehellel és mindenhol dicsérik őt, hogy csúcsszuper kislegény, mindent csinál, amit kellene neki, sőt azt is, amiket még nem kellene...szombaton 4 hónapos lesz már, hát eszem megáll mennyire gyorsan nő. 

Az is baromira lelkesít, hogy már augusztus van, azaz nemsokára beköszönt a kedvenc évszakom, az ősz és ezzel kapcsolatban is tele vagyok izgalmas várakozással meg tervekkel, programötletekkel. 

Olyan igazán szuper most minden, boldog vagyok!

 

MINDENEIM