szeptemberi élmények 🤎

  Továbbra sem tudom általában megmondani azonnal, hogy hanyadika van és milyen nap. Egyrészt minden összefolyik az anyukás itthonlétben, másrészt Gábor itthoni jelenléte se lassít a dolgokon. A férjem egy nagyon pörgős ember és lételeme ez az állandó jövés-menés, amit én alapjáraton nem bánok, de mostanában néha vágynék már pár lassabb, csillesebb napra, amikor akár pizsamában tölthetném el a napot (a példa rossz, mert egész nap pizsiben lenni, na az pont lehúzna, de a lényeg remélem érthető). A baba napja is tök más, amikor megyünk ezerfelé, ő is szereti ezt amúgy, látszik rajta, mert nagyon élvez minden programot, meg hát már most nagyon szociális, de azért amikor hébe-hóba itthon van csak velem és egész nap lazulunk és játszunk és énekelek, akkor jobban érzem a kettőnk közötti belső kapcsolódást. Gábor még nem talált munkát, illetve még csak most a héten kezdett el keresni. Kedden elmentünk együtt egy állásbörzére és ott pár helyre jelentkezett is, meg aztán itthonról is elküldte ide-oda. Én írtam meg az önéletrajzát, ami szerintem szuper lett, az alapján én biztos felvenném, remélem a munkaadók is így lesznek majd vele. Szeretem, hogy itthon van és segít is sokat, meg a ház körül is bőven van tennivaló, ami férfierőt kíván, de azért egy icipicit várom már, hogy találjon valamit és én újra kialakíthassak magamnak/magunknak valami rutinfélét. Pl. nekünk nagyon fontos az, hogy együtt étkezzünk az asztalnál, ezért amióta Gábor itthon van, minden reggel együtt reggelizünk 7-fél 8 körül. Csakhogy nekem sokszor jobban esne később enni, mert pl. böjtölni szeretnék vagy esetleg 8-kor szeretnék még tornázni és csak utána enni. Meg én mozognék többet, akár napi kétszer is elmennék babakocsis sétára, de Gáborral pl. nem lehet ennyit menni. Ilyesmik. Ugyanakkor azt sem szeretném, ha hétfőtől-péntekig dolgozna, szuper lenne egy olyat találni, ami régen is volt, mert akkor megvan a magam ideje is egyedül meg a babával és az is megvan, hogy bőven eleget vagyunk együtt. Szóval drukkolok, hogy hamarosan kapjon egy jó álláslehetőséget. 

Amúgy amióta ritkábban írok, nagyon sokszor jön egy gondolatom, érzésem, amit tök szívesen leírnék, mert ide, a blogba való vagy egyszerűen csak jól esne írni róla. De időm aztán nincs rá és mire lenne, addigra az érzés vagy a gondolat tovaszáll és mire ide jutok, hogy írjak, addigra csak a felhalmozódott élmények tolonganak bennem, ahogy ez most is van. Mert pl. mostanság elég sokszor gondolok a szüleimre. Vagy a kutyámra és arra is sokat gondolok, hogy mikor lesz kutyánk. Vagy a diétámmal kapcsolatban is írnék és az ennek kapcsán lecsapódó lelki sebeimről. Meg a szülésélményemről, amit már tényleg jó ideje le akarok írni. Stb.

De ma szokás szerint megint tök tompa a fejem, nem aludtam sokat és jól az éjjel, háromszor keltem a gyerekhez, aki aztán 6-kor végérvényesen felébredt. Én pedig még bújciztam vele fél órát az ágyban, majd kijöttem porszívózni, bekapcsoltam a mosó-és mosogatógépet, reggelit csináltam, teát főztem, tornyokat építettem a szőnyegen Lehelnek, tornáztam, etettem, ringattam, hintáztattam, gyereket altattam, macskákat etettem, majd letusoltam, hajat mostam, körmöt lakkoztam, összepakoltam, lehurcolkodtam, a gyerek felkelt, megettem, felöltöztettem...majd beültünk az autóba és átmentünk Annáékhoz bandázni egyet. Anna kisfia, Áron 13 hónapos, ezért gondoltunk összeengedjünk a két kisoroszlánt. Nagyon édesek voltak együtt! 

Lehel birtokba vette Áron játékait

matatófal

"i like Chopin..."

Gáborral továbbra is járunk biciklizni, de most ritkábban voltunk az elmúlt egy hétben, mert Lehel elég rosszul alszik (vagy egyáltalán nem alszik), ezért többször voltunk olyan fáradtak, hogy esélytelen volt elindulni. Én viszont vettem magamnak egy biciklis sisakot. Két éve még kivoltam attól, hogy baromi hülyén álltak a sisakok, ezért nem voltam hajlandó felvenni, de azóta született egy gyerekem és már a hülye sisakot is felveszem, mert a felelősség mindenekfelett. Nyilván aki kétezer éve bringázik, mint pl. Gábor is, annak nem feltétlenül kell sisak a patak melletti krúzoláshoz, de nekem, aki két éve tanult még csak meg és aki még mindig nem tudja egyik kezét se levenni a kormányról menet közben....szóval annak erősen ajánlott. Eljutottunk viszont színházba, ami szuper élmény volt! Még tavaly karácsonyra kaptunk ilyen last minute színházjegyre beváltható ajándékutalványt. És egyik reggel random kiválasztottunk egy szimpinek tűnő darabot, amire már csak pont két eladó jegy volt aznap estére. A Teltház c. darabra esett a választásunk. Én mondjuk biztos voltam benne, hogy jó lesz, mert a Játékszínben rossz darabot még nem láttam. Az egy kicsit furcsa volt, hogy egyszereplős a mű, de hát így is tényleg fantasztikus volt, ajánlom mindenkinek, aki szereti a vígjátékokat és aki le akar nyűgöződni egy színészi alakítástól (Nagy Sándor).

 

színház-randi

 

Megvolt az első házassági évfordulónk is Gáborral. Délután ünneplés gyanánt elmentünk a Naplás-tóhoz, ahol sétáltunk egy nagyot, aztán felmentünk a kilátóba és utána elmentünk sütizni. A nap amúgy nagyon jól sikerült, de én nem készültem semmivel, mert nem terveztem ezt bevezetni, Gábortól viszont reggel kaptam ajándékba egy karkötőt, aminek bár nagyon örültem, a viszonzatlanság mégis jobban megviselt, ezért fél óráig sírtam a fürdőszobában (szokásos szar feleség és anya vagyok-lemez). Lehel imád az ölünkben ücsörögni és onnan szemlélődni. A Naplás-tónál is ezt csinálta, minden autót követett végig a szemével. Ezért tegnap is elvittük ide a közeli térre és leültünk egy padra húsz percre autókat nézni. Imádta. Utána megettük feltehetően a vénasszonyok nyarának utolsó fagyiját (bár már kétszer-háromszor mondtam ezt az utóbbi két hétben, úgyhogy ki tudja még mire számítsak...).

első házassági évforduló

Naplás-tó

várjuk az autókat, de inkább a teherautókat!