Nekirugaszkodom én is ennek a blogvembernek, hátha így motiváltabb leszek vagy akár írok majd minden egyes nap....ki tudja. Aztán lehet, hogy csak egy újabb elvégzendő napi "feladatot" generálok így magamnak és ez is pluszban feszíteni fog, hogy "ma még posztot is kell írni". Persze szeretném, ha nem így lenne és azért írnék, mert jólesik és kikapcsol és utána jobban érzem magam, de majd meglátjuk ezt is.
A mai nap egyébként viszonylag jól indult, Lehel fél 5 helyett ma fél 6-kor kelt. Kicsit játszottunk bent a hálóban, aztán kijöttünk reggelizni, utána megint játék, majd 9 előtt valamivel elaltattam és azóta szunyókál. A lakás szokás szerint szalad, közben a fél házban nincs áram tegnap este óta (én nem értek hozzá, de központilag valami fázisokat kapcsolgatnak fel-le, szóval még a mosás se tudott végigmenni, és most pl. internet és fűtés sincs). De nem is ezekért vagyok ma megint elég nyomott, hanem csak úgy megint a vállamon ül ez a beszűkült gondolkodású énem, akinek soha semmi nem jó. Nem jó itthon, de nem jó a séta sem, nincs kedvem főzni, közben persze egész nap csak ennék. A férjem haláli kedves, én mégis egy utolsó pokróc vagyok vele, mert ugye azt bántom meg, aki közvetlen itt van mellettem. Közben önostorozom is magam megint mindenért.
Szóval pont egy ilyen posztot nem volt kedvem vagy nem akartam írni, de mégis leültem és ez kerekedett ki belőle. Írhatnám, hogy amúgy minden szuper (vagy legalábbis sokkal jobb, mint amilyennek most hangulatilag lefestettem) és tényleg így is van, jönnek majd sokkal jobb bejegyzések. Csomó mindenről szeretnék és van kedvem mesélni...érzésekről, gondolatokról, a gyerekemről, a férjemről, a családunkról, a kutya iránti vágyamról stb.
A mai nap egyébként tök jónak ígérkezik. Úgy tervezzük, hogy ha Lehel felébredt, akkor elmegyünk egy nagyobb sétára, le egészen Gábor húgának a házáig (ez kb. egy 40 perces séta lesz odafelé) és gyújtunk egy mécsest Metró sírjánál (merthogy ő ott van eltemetve), meg persze meglátogatjuk Gábor tesóját. Aztán hazajövünk, megcsináljuk az ebédet, eszünk, játszunk...meg minden szokásos, amit egy fél évessel lehet itthon csinálni. Este pedig moziba megyünk Gáborral, az új Scorsese filmet nézzük meg.
Ez meg még a tegnapi tökösködés, Lehelnek is tetszett a kis lámpásunk:
De jó újra hallani felőled és mekkorát nőtt a kisfiad! (Én a zárásról lemaradtam)
VálaszTörlésDe jó, hogy visszatértél, Szaffi! :)
VálaszTörlésÜdv., Kriszti (Dunakanyar :)
Meglepődtem, hogy látlak - de kellemes volt a meglepetés :-) lemaradtam a zárásról, szóval meghivót sem volt alkalmam kérni - szóval ha még lesz ilyen, akkor igenis szeretnélek olvasni. Most megyek és olvasok.
VálaszTörlésKöszi lányok, örülök, hogy itt vagytok! :) ❤️
VálaszTörlésÉn mindig benéztem, jó, hogy írtál :-)) Lehel tündéri!
VálaszTörlésÉn is lemaradtam, aztán addig tologattam, hogy majd rádírok, hogy végül elmaradt. Jó, hogy újra nyitva vagy, szépek vagytok!❤️
VálaszTörlésÖrülök, hogy újra olvashatlak. :) Egy névtelen olvasód
VálaszTörlés( zárt blogokhoz nem szoktam meghívót kérni, olyankor már így teljesen ismeretlenül nem érzem "jogosultnak", hogy olvassam az adott blogot)
Köszönöm, nagyon aranyosak vagytok és nagyon örülök, hogy ennyien itt vagytok újra! :)) ❤️
VálaszTörlés