tartom a hátam

  Tartom a hátam a macskáim miatt.

Két macskám van, akik alapjáraton nagyon jó cicusok, igazi aranypofik. Nos, amíg a Dózsán laktam/laktunk, addig semmi bútort, függönyt, ajtót nem bántottak. Még csodálkoztam is, hogy másoknál ennyire egyértelmű számba megy az, hogy a macskák leamortizálják a lakás berendezését. Mert nálam tényleg soha semmihez nem nyúltak, pedig alszanak ágyon, kanapén, bejárásunk van mindenhova, mégis soha egy karmolásnyom nem volt sehol. Egészen addig, amíg három éve ki nem költöztünk ide a házba. Itt először a kanapét kezdték el cincálni, de azon nem annyira csodálkoztam, mert bőrkanapé, gondolom arra megjött az ingerenciájuk. Különösebb gond nem volt belőle, mert a kanapé szerintem amúgy is kétszáz éves és hát nem a legszebb darab, nekem nem is tetszik, de mindegy, most ez van, ez marad még egy ideig. Szóval a kanapét én szépen lefedtem puha pokrócokkal és párnákkal, úgyhogy azóta nem áll fenn ez a probléma.

Viszont.

Tavaly kb. ilyentájt vettünk az Ikeában két szép fiókos komódot és egy üveges tálalószekrényt a nappaliba. Nem olcsón. Meg hát nagyon szépek, így vigyázunk rájuk. Csakhogy pár hónapja észrevettem, hogy karmolásnyomok vannak a szekrény tetején. Ideges lettem, de hát mit tudtam volna csinálni, már ott voltak és kész. Viszont tudtam, hogy Gábor nagyon mérges lesz, ha meglátja, ki fog akadni. Nem is szóltam neki, úgy voltam vele, hogy ha majd észreveszi, akkor jöjjön, aminek jönnie kell. És tök nagy szerencsém volt, mert pár hete épp elaludt a baba este, mi meg ketten felbontottunk egy üveg bort a nappaliban. És pont amikor már iszogattunk és világbéke hangulatba kerültünk, Gábor akkor vette észre. Én úgy csináltam, mintha én is akkor vettem volna észre és néztem, hogy "húú, aztaaa, rossz cicák!", Gábor meg olyan kis jókedvében volt, hogy azt mondta "na nem baj, majd kijavítom". És ennyi volt, meg is úsztam. Illetve a cicák megúszták.

Aztán.

Tavaly, az esküvőnk alkalmából kaptunk a családtól egy szép inox hűtőszekrényt. Arra is nagyon vigyázunk persze. Viszont már többször észrevettem, hogy Csili, a fekete macskám a padlón állva rágicsálja a hűtő széleit. Nagyon kikapott  már többször is, amikor ezen rajtakaptam, repült a papucs. De a nyomok már biza ott vannak és hát nem szép, tiszta érdes a felület. Úgy voltam vele, hogy ezt sem mondom meg a férjemnek, de ez biztos kivágja nála a biztosítékot, ha meglátja. És hát múlt héten meglátta, amikor négykézláb üldözte a gyereket és elment a hűtő előtt. Sokáig nézegette, hogy mi a franctól lehet, itt is, ott is...én is odamentem, megnéztem, hüledeztem. Már majdnem bevallottam, hogy Csili volt, amikor Gábor megszólalt "a macska nem lehetett, mert vízszintesen nem tud karmolni...hmm, hmm...szívem, óvatosabban húzgáld a porszívót légyszi, lehet azzal sértetted fel!" Én meg mondtam, hogy ja igen, tuti, hogy véletlenül odaütődött a porszívó. Ez a kis fekete démon pedig megint megúszta.

 

egyébként általában együtt csilleznek, kettesben, nélkülem