kettecskén

  Úgy tűnik, hogy Gábor kapott állást, legalábbis ma ment először. Nem teljesen tiszta, hogy akkor ez ma próbanap vagy betanulós nap, vagy már élesben fel van véve, ez nyilván ma kiderül. Az biztos, hogy már ezt a napot is fizetik neki. Egy belvárosi sportközpontban talált egy karbantartó/diszpécser állást, ami 24 órás műszakban van, viszont csak hatnaponta kell menni. Kérdeztem, hogy nem keresnek több embert?? Mert egy ilyen nekem is jó lenne! Nyilván nem mindenkinek ez az álommeló, de neki tökéletes, mert megvan a fix bejelentett munka, a többi napon meg mehet szerelgetni, ezt-azt csinálni, ha van kedve. Drukkolok, hogy annyiból is jó legyen, hogy jól érezze magát és gyorsan teljen neki az 24 óra. Bár azt mondta, hogy ezt hatnaponta akkor is kibírja, ha nem lesz bent nagy társaság vagy ilyesmi. 

Szóval én ma ezért kettesben vagyok a manóval. Egészen holnap reggel 9-ig, akkor ér majd Gábor haza. De furcsa lesz! Egyébként írtam már korábban is, hogy nagyon szeretem őt, de néha így egy-egy napot annyira jó egyedül lenni. Ma egyébként fél 8-ig aludt Lehel, ami szerintem eddig csak egyszer fordult elő. Pedig tegnap 7-kor tettük le aludni és olyankor már hajnali 5-kor kukorékolni szokott, de ma nem. Vagyis felkelt 4-kor, mert éhes volt, megetettem. Aztán visszatettem a kiságyba, visszaaludt, majd keservesen felsírt, akkor magam mellé vettem az ágyba, és onnantól aludtunk egészen fél 8-ig. Még arra sem ébredtünk fel, hogy Gábor felkelt és elment itthonról (pedig ő iszonyat zajos, akkor is, ha nagyon halk akar lenni). 

 

Aztán én ma nem tervezek semmi extrát. Itthon fogunk szöszmötölni. Persze elmegyünk majd egy nagy sétára, de ennyi. Főzni se fogok, Lehelnek még van tegnapról édesburgonyapüré, nekem meg van rizs, mellé meg kisütök majd pár rántott brokkolit a sütőben (ezért jó, ha néha van itthon mirelit). Eredetileg ma is szerettem volna jönni-menni. Szerettem volna csavarogni a babával és pár karácsonyi dolgot venni, de főleg egy olyan nagy mikulás zoknit akartam venni Lehelnek. Tudom, hogy még kicsi és úgysem fogja érteni, hogy jön a mikulás, de nem baj, nekem attól még fontos, úgyhogy így lesz. A névnapját se értette még, mégis felköszöntöttük nyáron. Szóval ez volt a tervem, de végül nem tudok menni. Ugyanis olyan autósülésünk van, amit csak a hátsó ülésen tudunk rögzíteni isofix-szel. Elől csak biztonsági övvel lehetne, de Gábor azt mondta, hogy az úgy nem jó, mert akkor hülyén áll az ülés (?). Nem teljesen értem, de mindegy. Alapjáraton a hátsó ülésen, isofix-szel rögzített, menetiránynak háttal utazás a legjobb és legbiztonságosabb a babának, így is használjuk, csak az a bökkenő, hogy így nem fér be a csomagtartómba a babakocsi, ergo nem tudom elvinni a gyereket magammal csatangolni. Máshova el tudom vinni, ahol csak kikapom és beviszem kézben, pl. barátnőzés, orvos vagy a kerekítő...de ha vásárolni vagy sétálni szeretnék menni, akkor totálisan meg vagyok lőve. Egyébként utálom a kapott, de hatalmas és ormótlan babakocsinkat. Alig várom, hogy Lehel kinője és elég legyen a kisebb és könnyebb sportbabakocsi, de ahhoz még túl kicsi. Hát ez van.