ég veled 2023! csodát vittél, de csodát hoztál

Januárban már a 30. heti vizsgálatokra jártam és nagyon vártuk a kisbabánkat. Ebben a hónapban sajnos elvesztettem a kutyámat, aki 15 évig a legjobb barátom volt. Nagyon nehéz időszak volt ez, nagyon fájt Metró elvesztése. És közben furcsa volt a veszteség és gyász megélése mellett, hogy boldogan és izgalmakkal telve vártuk a kisbabánkat. Ebben a hónapban menetrendszerűen elkapott a januári melankólia, alig bírtam rávenni magam, hogy kicsit dolgozzak és nem is nagyon volt motivációm semmire. Emellett nemigen mentem sehova, maximum a védőnőhöz, meg babafelszerelést vásárolni.

Februárban még mindig motiválatlan és kicsit rosszkedvű voltam. Elkezdtem járni a fogászatra. Gábor elutazott síelni, én egyedül maradtam itthon. Egy reggelen meglátogattam Marcit a kávézóban és utána beugrottam ismerősökhöz is a belvárosban. Ja, meg aznap volt a szülésfelkészítő is a kórházban, ahol összebarátkoztam Nikivel. Voltunk kirándulni Kismaroson és Vácon, esett a hó. Narancsot naranccsal ettem, valamint napokig az ananászt és a mákot kívántam. Elmentem Nagykovácsiba meglátogatni Milonkáékat és megnéztem az új otthonukat. Itthon összeraktuk a kiságyat és elkezdtem berendezni a babasarkot a hálónkban. Kiválogattam a babaruhákat, kimostam és rendszereztem őket. Valentin napra 1 kg nutellát kaptam a férjemtől. Már rosszul aludtam éjszakánként a nagy hasam miatt, sokat mozgott odabent a baba. Voltunk vendégségben Gábor egyik régebbi ismerősénél, aki azt mesélte, hogy szellemjárta házban lakunk, ezért én hetekig féltem éjszaka és nem mertem kimenni pisilni sem. Közben felkerültek a házra a napelemek. Gáborral voltunk randizni Gödöllőn a Happy BBQ-ban. Összepakoltam a kórházi cókmókomat és elmentem egy egynapos babaelsősegély tanfolyamra is. 

Márciusban már nagyon nagy volt a hasam, de élveztem, miközben már nagyon vártuk a kisbabát. 31-re voltam kiírva és szentül hittem, hogy akkor, vagy inkább előtte meg is fog születni. Közben beteg lettem, fájt a torkom, nagyon köhögtem két hétig, de szinte semmit nem mertem beszedni a baba miatt. Még mindig jártam a fogászatra, Gábor meg közben állandóan járt a Dózsa György úti lakásba újítani, hogy minél hamarabb ki tudjuk adni. Kitartóan jártam sétálni, de már lassú voltam és hamarabb elfáradtam, mint egyébként. Megjött közben a szép idő, igazi tavasz lett. Gábor elfelejtette a nőnapot, de két nap múlva elvitt cukrászdába és utána kimentünk a Római partra sétálni. Beszereztük az utolsó (vagy annak hitt) cuccokat a babának, vettünk babafészket, babahálózsákot, pelenkázót. Őrült mód rámjött a takaríthatnék, bár erőm már nem volt hozzá, de mindenáron deep cleaningelni akartam. Leszedettem a géllakkot a körmömről és elbúcsúztam a körmösömtől. Kitettem a húsvéti dekorációt a lakásba, közben járkáltunk az utolsó heti CTG-kre. Gábor megkezdte a szabadságát a hónap végén és itthon ültünk, vártunk a nagy eseményre, ami 1-2 nap után idegőrlő lett. Mindenki írt, érdeklődött, ami még jobban bestresszelt minket. Közösen sütöttünk egy hatalmas adag kakaós csigát itthon, hogy eltereljük a figyelmünket. A baba nem akart 31-én megszületni.

Áprilisban azzal mentek el az első napok, hogy minden egyes nap mentünk be a kórházba CTG-re. Nagyon-nagyon vártuk a babát, rengeteget beszéltünk hozzá. Sírtam is nem keveset, mert mindenféle érzelem, várakozás, boldogság, félelem, türelmetlenség kavarodott bennem egyszerre. Végül kaptam időpontot indításra és egy szerda estén megszületett Lehel. A szülés egyáltalán nem olyan volt, mint amilyenre számítottam. A fájdalomra nem lehetett felkészülni és földöntúli volt, azon felül a félelem mindent felülírt, amikor a gyerekem nem lélegzett, miután kiemelték belőlem. Egy hétig bent voltunk a kórházban Lehellel és én majdnem mindennap sírtam, de közben nagyon boldog is voltam, hogy a karomban foghatom a kisfiamat. Hatalmas boldogság volt hazajönni és itthon lenni együtt, családként. Azonban jöttek az újabb és újabb hullámok, nem ment rendesen a szoptatás, a védőnő megijesztett minket ezzel-azzal. Ebben az amúgy is aggódós, sírós, minden is új időszakban volt, hogy itthon kilőtték azt a jeladós farkast, ami aztán nagy port kavart és ezt a farkast sirattam vagy egy hétig, csordultig voltam hormonokkal. Megvolt az első sétánk Lehellel és a látogatók is egymás kezébe adták a kilincset. Lehel sokat aludt és tankönyvi, no problem baba volt.

Májusban megnyitottuk a grillszezont és lett egy kis szociális életünk. Lehelt elvittük sebészetre a köldöke miatt. Én azt kezdtem érezni, hogy folyamatosan éhes vagyok és sokszor hajnalban kimentem enni a hűtőhöz. Ezzel párhuzamosan elkezdtem nagyon rosszul érezni magam a bőrömben. Ráparáztam az ezeréves anyajegyemre és biztosra vettem, hogy rákos vagyok. Először mentünk el a babával nagybevásárolni, meg vettünk neki egy liliputi hordozót és kirándultunk a Kopaszi-gáton. Elkezdtem utálni magam és a testemet is, az otthonunkban kitett képeimet legszívesebben széttéptem volna. Volt Gáborral évfordulónk, vacsizni voltunk a Nosztalgiában. A babával nagyot kirándultunk a Váci arborétumban, de Lehel végigordította az egészet.

Júniusban elkezdtem vezetni a babával együtt, mentünk erre-arra. Egy hétig esett az eső és Lehelt nagyon megviselte a front, konkrétan alig aludt, amitől mi is kivoltunk. Én érzelmi válságban voltam, sokat sírtam. Gáborral újra elkezdtünk járni biciklizni és egyik este bulizni is voltam a Budapest Parkban nővéremmel. Tartottunk egy hétvégi kemenceavató bulit, találkoztunk Vácon a finnországi barátnőmékkel. Hó végén elutaztunk Zengővárkonyba 3 napra, ez volt Lehel első utazása. Elmentünk Pécsre és Abaligetre, Orfűre is, dézsafürdőztünk.

Júliusban bezártam a blogot, mert amúgy is magam alatt voltam és rosszul esett egy csomó komment. De írni se volt kedvem, nem is tudtam volna miről, mert még mindig nagyon hullámzott a kedvem, hangulatom. Kezdett kialakulni a babával egy napirendünk, sokat főztem. Tesóm be akart költözni a pesti lakásomba, amin Gábor folyamatosan dolgozott. Nagyon meleg volt ebben a hónapban, nehezen viseltem, alig tudtam a házból kidugni az orromat. Elutaztunk 5 napra Siófokra, Lehel fürdött a Balatonban, jó kis nyaralás volt, de féltékenykedtem és szarul éreztem magam nagyon (a bőrömben is és lelkileg is). 

Augusztusban kezdett helyreállni a férjem és köztem lévő kapcsolat, újra jókat beszélgettünk, nevettünk, együtt főztünk. Sokkal jobb lett a kedvem. Voltam egy napot Bécsben nővéremmel, ami után összevesztünk az amúgy is idióta pasijával. Lehelnek megtartottuk élete első névnapját. Közben Gábornak volt születésnapja, amit a családja (szokás szerint?) elrontott, így megint egy hülye veszekedés lett belőle. Hármasban is megtartottuk azért a szülinapját, Kismarosra mentünk el ebédelni és kirándulni. Elkezdtem egy kis békét és hálát érezni és már nem utáltam annyira a testemet. Boldog voltam, hogy egészséges és gyönyörű kisfiam van. Lehel szépen cseperedett. Jártunk vele az ortopédiára a lábfeje miatt. Gábort kirúgták a munkahelyéről. Közben a lakásommal már majdnem kész volt, így meghirdettük kiadóként. Volt egy hatalmas vihar, amilyet én még nem láttam, utána egy napig nem volt áram a környékünkön. Gábor szülei elaltatták az idős macskájukat, nagyon sajnáltam. Voltunk hármasban necc partizni, ami tök nagy csalódás volt. Gáborral eljártunk továbbra is bicajozni, sétálni, mozizni. Voltunk nyaralni 5 napot Makón, a Maros partján. Jó kis nyaralás volt, de ott is voltak megint hangulatingadozásaim, bár esténként kint ültünk a teraszon és jól meg tudtunk mindent beszélni. Elmentünk Magyarcsanádra, ahonnan a fél családom származik és hazafelé megálltunk Szegeden is ebédelni. Szeretem azt a várost.

Szeptemberben Lehel öt hónapos nagyfiú lett, ebben a hónapban felállt egyedül a kanapé mellett. Gáborral volt házassági évfordulónk, Balatonfüredre utaztunk wellnessezni és másnap Tihanyba is elbicikliztünk. Mivel Gábornak nem volt munkája, ezért többet volt itthon és sokat segített nekem. Így több szabadidőm lett és kiolvastam pár könyvet, meg elmentem egyedül nagyobb sétákra, tornáztam itthon, amiktől mind sokkal jobban éreztem magam. Találtunk rendes albérlőket a lakásba. Meglátogattam Annát és Áront a belvárosban, Gáborral színházba mentünk és tök jól állt rajtam egy régi fekete kisruha, aminek nagyon örültem. Tartottunk egy nagy családi kürtőskalács sütést a kertben, aminek igazi őszi hangulata volt.

Októberben nem írtam blogot, se időm, se kedvem nem volt hozzá. Lehel féléves lett, elvittük vonatokat nézni, de még nem annyira érdekelte. Viszont elkezdtünk járni vele a játszóra is, ott nagyon élvezte, hogy nézheti a többi kisgyereket. Végre el tudtam kezdeni háton hordozni őt és a babakocsi-gyűlölet után ez nagy könnyebbség volt nekem. Hó közepén elutaztunk hármasban Noszvajra, ami szuper kiruccanás volt. Voltunk Egerben és Síkfőkúton is. Lehel imádta a medencéket és a szobánkat is, folyamatosan mászott, hogy mindent felfedezzen. Vettem karácsonyi bögréket és boákat az Auchanban. Októbert búcsúztatván elmentünk kirándulni Pilisborosjenőre a Tevesziklához, de iszonyú meleg volt aznap. Gábor diszpécserként kapott munkát egy sportközpontban, de közben folyamatosan járt lakást felújítani, meg villanyt szerelni, úgyhogy sose voltunk pénz nélkül.

Novemberben szinte mindennap írtam blogot a blogvember kihívás miatt, úgyhogy elég részletesen naplóztam abban a hónapban. Faragtunk halloweeni tököt, voltunk Metró sírjánál, sütöttem amerikai csokis kekszet, sőt, elkezdtem itthon gyökérkenyeret sütni, amit azóta is csinálok. Gáborral randinapot tartottunk, voltunk sétálni a Városligetben és bowlingozni. Elmentem megint bőrgyógyászhoz és kaptam időpontot lézeres eltávolításra. Elmentünk Lehellel itt  a kerületben Kerekítőre, ahol sokkal jobban érdekelte őt a többi baba, mintsem az előadás. Egyik éjjel nagyon fájt a szemem, majdnem bementünk vele a kórházba. 38 éves lettem. Lehel elkezdett cumizni, amit azóta is csinál. Meg egyre több mindent és egyre ügyesebben enni. Egyik délután bementünk a belvárosba karácsonyi vásározni, nagyon szép volt. Hó végén leesett egy csomó, igazi hó és én nagyon boldog voltam.

Decemberben elmentünk hármasban az Aquaworldbe fürdőzni, Lehelnek jött a mikulás, vártam a karácsonyt, dekoráltam, vettem Lehelnek szarvasos pulcsit meg inget. Beköltözött egy kölyökkutya a hátsó kertünkbe, akit Csubinak neveztünk el és úgy döntöttünk, hogy megtartjuk. Még hosszú az út a teljes szocializációig, de nem adjuk fel. Gáborral voltunk karácsonyi vásározni Bécsben, ami nagyom romira sikerült. Találkoztam a régi kávézós munkatársaimmal, szuper csajos este lett belőle. Sütöttem bejgliket meg grízes mézest karácsonyra, vettem ajándékokat, de a karácsony idén nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Bár a kisfiamnak ez volt élete első karácsonya és ő szerintem jól érezte magát. Kapott tőlünk egy matatófalat, amit közösen készítettünk neki Gáborral. 

Holnap vége van 2023-nak. Itthon leszünk, pihenünk, sétálni megyünk, kutyázunk, eszünk. Összességében: bármi is történt ebben az évben, jó vagy rossz, mindent felülír az, hogy megszületett a kisfiunk, akire már olyan régóta vágytunk és aki a legnagyobb csoda az életünkben.