beköszöntött az új év

  Kicsit döcögősen indul az új év, de most, hogy már a nehezén túl vagyunk (legalábbis remélem), így bizakodó vagyok, hogy mától/holnaptól minden jobb lesz.

Január elsejét sikerült egy hatalmas veszekedéssel indítani. Én elmentem egy nagyot sétálni, de nemhogy kicsit kiszellőzött volna a fejem vagy lenyugodtam volna, hanem valahogy még jobban felgyűlt bennem egy csomó minden, így bosszúsabban érkeztem haza, mint ahogy elmentem. Azt érzem, hogy ez a feszültség gyűlt már bennem egy 2-3 hete és mivel egyszer se volt rá alkalom, hogy kiadjam, így egyszerre zúdult ki minden. Tényleg nem is emlékszem, hogy mikor veszekedtünk utoljára ekkorát. Utána persze kibékültünk és minden sokkal jobb lett, sikerült mindent átbeszélni, megbeszélni és azt éreztem, hogy sokkal könnyebb lett a lelkem. Innentől viszont beütött a migrén (szerintem a sok sírástól és idegeskedéstől), úgyhogy másfél napig fájt a fejem, a gyógyszer alig segített. Estére ugyan megfőztem a lencsét és azt már békében és jókedvűen ettük meg együtt, de akkor is rossz volt a közérzetem. Másnapra beteg is lettem, minden létező izmom fájt, alig bírtam felkelni és délutánra lázas is lettem. Gábor közben ment foghúzásra, szóval neki se ez volt élete legjobb napja. Közben mikor máskor, mint ekkor, mindenki másnak is baja lett...Gábor öccse beduzzogott (szerintem ok nélkül és tök gyerekesen, de ez mindegy), a grincs húga pedig, aki pedagógus a hátunk mögött folyamatosan kongatja a vészharangot, miszerint Lehelnek fejlesztésre kéne járnia (amikor a neurológus is úgy engedett el minket legutóbb, hogy többé nem kell visszamenni hozzá). Közben megint elkezdte ezt a baromságot, hogy a pénztárcánkban turkál és hogy kinek van több pénze, nekik vagy nekünk. Hát komolyan mondom, amióta ismerem, nála ez visszatérő téma és hányingerem van tőle. Szerencsére Gábor kb. ki szokta nevetni, én meg egyszerűen nem válaszolok és részemről le van tudva. Vagyis le lenne, de aztán anyósom meg meséli, hogy miket mond a hátunk mögött...agyrém az a nő. Na, röviden összefoglalva ennyi. Ja, nem is, mert a kapcsolatfüggő nővéremről még nem is írtam, de nincs is kedvem. Tönkremegy az élete az alkesz pasija mellett, mindennap üzenet cunami vár tőle és amikor csak később reagálok vagy nem nagyon tudok már mit írni, akkor előhúzza, hogy megöli magát, a pasi meg a macskáját akarja kinyírni. Csak hogy válaszoljak vagy komolyan vegyem. Teljes agyfsz, komolyan mondom. Már azt is kismilliószor felajánlottam, hogy költözzön addig ide hozzánk, most már ott tartunk, hogy ötödik állatnak hozza ide a macskáját is. De azt nem, ő nem jön ide, mert akkor az alkesz pasi mit fog szólni? Érthetetlen, felfoghatatlan, nem tudok már egyszerűen mit mondani neki, mert a tanácsaim nem is érdeklik, csak panaszkodni akar egyfolytában, de tenni semmit se tesz az egész ellen. 

Na de valahogy meg kell próbálnom függetleníteni magam ettől a sok mindentől, mert nekem ez így túl sok. Annak végülis utólag örülök, hogy Gáborral volt ez a nagy veszekedés, mert legalább minden kibújt a zsákból és megbeszéltük. A betegség is remélem, hogy hamarosan távozik. Ma már jobban érzem magam, bár még gyenge vagyok és kicsit szédülök. 

A szilveszter amúgy ilyen itthon ülősen telt el. Fent voltunk kb. 1-ig, de nem töltöttük el túl tartalmasan az időt. Még csak ki se öltöztünk, szabadidőruhában voltunk mindketten. Pedig én délután kikészítettem az egyik szép ruhámat és rúzst is választottam hozzá, de aztán egyszerűen nem volt kedvem csinosba vágni magam. Már délutántól folyamatosan durrogtak a petárdák és a tűzijátékok, így Csubit felügyeltük, aki még a hátsó házban lakik. Nem volt vészes, nem annyira félt, elvolt a házban, de azért óránkét ránéztünk, hogy minden rendben van-e vele. Lehel korán elaludt és aztán a hangzavarra se ébredt fel, de azért hangosan zenét nem akartunk már hallgatni, miután elaludt. Szó volt róla, hogy végre elővesszük a  társasjátékokat, de aztán ez is valahogy elmaradt. Inkább ültünk a kanapén és beszélgettünk, youtube videókat néztünk, meg a régi gyerekkori szilvesztereinkről nosztalgiáztunk. Sütöttem virslis falatokat, bontottunk egy pezsgőt és ebben ki is merült az ünneplés. 

Viszont másnap reggel Lehel elkezdett tapsolni és ezt a hihetetlenül cuki dolgot azóta is csinálja mindennap. Az a legcukibb az egészben, hogy közben folyamatosan nevet is, meg lehet zabálni, olyan édes. A nagykönyv 9 hónapos kor körül írja a tapsolást és Lehel megint hozta a tökéletes példát, mivel holnapután tölti a 9 hónapot, így egyszer csak a semmiből ő elkezdett tapsolni. ❤️ 

Az új évre vonatkozóan vannak ugyan terveim, vágyaim, de ilyen listaszerűséget nem szeretnék írni, mert szerintem az csak frusztrálna...vagy nem tudom. De ami biztos, hogy szeretnék sokkal több társasági programot és eljárni ide-oda, akár egyedül is. Szeretnék találni valami jó alkalmi munkát, ha lehet, akkor vendéglátást, mert azt szeretem. Nyárra szeretném visszakapni a régi testem, ha nem is 100%-ban ugyanazt, de szeretném leadni azt a felesleget, ami szülés óta rajtam van és szeretnék erősödni. Hiába cipelem a gyereket, akkor is tropa pl. a derekam, ami pedig 37 évig nem fájt. Szeretnék valamilyen tanfolyamra is járni, Csubival letenni az alapfokú vizsgát. Ezeken felül még szeretnék visszatérni a régi fodrászomhoz, mert ő mindig tökéletes hajat csinált nekem. Elmenni végre egy jó masszázsra, ez is régi vágyam (bár egyszer voltam és az nem volt jó élmény), de most nagy szükségem lenne rá. A lakással kapcsolatban is vannak tennivalók, pl. elzárni a gyerek elől egy csomó mindent, úgyhogy pár kis faliszekrényt akarok már most a héten venni. Meg aztán lassan nekiállhatnánk Lehel szobájának is majd. Szóval tervek, vágyak most is vannak és remélem rám is vonatkozik, hogy mindehhez hatalmas energiák ébrednek majd bennem, amit a kínai horoszkóp állít a sárkány évéről.