hétvége

  Tegnap volt egy csajos találkozóm azokkal a lányokkal, akikkel még a kávézóban kezdtük el dolgozni és együtt dolgoztunk az első 2-3 évben. Nekem sokszor összefolyik ez, hiszen én majdnem 9 évig gályáztam ott és ez alatt az idő alatt nagyon sok emberrel dolgoztam. Mindegyik teamnek megvolt a maga hangulata és mindegyikben volt valami jó. De tény és való, hogy ez a csapat, ami az első volt, ez volt az igazi dream team. És hát mi tagadás, nagyon jó volt látni a lányokat. Sajnos sokan nem jöttek el és én ezen szokás szerint kicsit bosszankodtam, hogy szervezéskor még kb. mindenki jelzett, hogy jó ötlet és jönne, meg tudja oldani, de mire lett konkrét dátum, addigra egy csomóan még csak annyit se reagáltak, hogy jönnek-e vagy sem. Végül mindössze öten voltunk, de így is alig tudtuk abbahagyni a sztorizgatást. A téma egyébként mindannyiunkat erősen összekötött, ugyanis kb. végig csak a gyerekekről, szülésről, gyereknevelésről, babatervezésről volt szó. Én nem számítottam erre, de valahogy már az elejétől kezdve csak erről beszélt mindenki és úgy tűnik, senkit nem is zavart. Az egyik csajszinak két kisgyereke van már, egy másik lány most várja a második babáját, ketten pont most vannak a gyerektervezési szakaszban, én meg ugye szintén friss anyukaként voltam jelen. Olyan szinten feltöltődve jöttem haza, hogy még most is érzem a hatását és remélem még pár napig ki is fog ez tartani. Teljesen nyugodt vagyok, higgadt és türelmes, meg jókedvű. Kicsit motivált is. Úgyis sejtem már egy ideje, hogy valamit szeretnék magammal kezdeni, de a tegnapi nagy beszélgetés még rátett erre egy lapáttal. Egyébként a Bartók Béla úton volt asztalfoglalásunk a Szatyorban, aminek én annyira nem örültem, mert egyrészt rohadt messze volt tőlem, másrészt kb. 10 éve voltam már ott, lehet többször is...és nem tudom, csak valami más helyet képzeltem el magunknak. Mondjuk a szervező csajszi találta ki a helyszínt, aki meg onnan sétatávolságra lakik, szóval a helyében lehet én is ilyen közelit választottam volna. Viszont már a találka előtti napokban azon filóztam, hogy kocsival menjek-e vagy tömegközlekedjek, és a napokban többször is váltotta egymást a két álláspontom. Végül tömegközlekedtem csak azért, hogy tudjak inni alkoholt, mert gondoltam, hogy a többiek is isznak majd. Ehhez képest SENKI nem ivott rajtam kívül. Szóval én ott ültem a 2 dl Irsaimmal, a többiek előtt meg gőzölgött a tea és a forró csoki. Nem tudom miért, de valahogy kellemetlen volt nekem ez a szituáció, pedig nem vagyok alkoholista, egyszerűen csak szerettem volna kicsit kiengedni, ha már gyerek nélkül elszabadultam otthonról. Na de az egyik csajszi, a Viki végül rendelt magának mégis egy kis bort, hogy tudjunk koccintani, nagyon jófej volt. Cserébe majd' megfagytam hazafelé a másfél órás úton, amíg negyed órákat ácsorogtam a megállókban...úgyhogy nem érte meg otthon hagyni az autót, de legközelebb ezt már tudni fogom és majd én is csak teadélutánra készülök. 

Más egyébként nem is tudom, hogy mi történt még a hétvégén, pedig arra gondoltam, hogy most aztán jól megírom, hogy milyen jó volt a hétvége, de nem is emlékszem, hogy szombaton mit csináltunk. Szerintem úgy nagyon semmit a szokásos dolgokon kívül, úgymint én a konyhában tüsténkedtem, sétáltunk, kutyáztunk, babáztunk, Lehel kiszipolyozta az agyunkat. Ráadásul most éjjel valami borzasztóan rosszul aludt. Valamikor Gábor áthozta az ágyunka, mert sírt és aztán óránként hisztérikusan sírni kezdett és nem lehetett megvigasztalni. De ezt így kb. négyszer vagy ötször. Mi nem tudtunk aludni, ráadásul nekem nagyon erős görcs állt a fejembe és valamiért iszonyatosan fáztam is...fhuu, szörnyű egy éjszaka volt! Aztán Lehel reggel már hatalmas mosollyal ébredt, én egy fájdalomcsillapítóval indítottam, Gábor meg addig morcogott, míg az orra elé nem toltam egy csésze kávét. Aztán mindent összerántottam, mert ezek ketten teljesen leamortizálták a lakást abban a pár órában, amíg távol voltam. (De hogy ilyen szinten, hogy Gábor nem talált rövid ujjú body-t a szekrényben és EZÉRT vagy nem tudom miért, kb. mindent kicibált a  szekrényből az asztalt tetejére...holott Lehel szekrényébe a ruhák típusonként vannak kis rendszerező dobozokban, pl. rugik, hosszú ujjú bodyk, rövid ujjú bodyk, nadrágok...szóval komoly, katonás, átlátható rend van és egyszerűen nem értem Gábort, nem lát?? De ugyanez anyósom is, amikor múltkor ő vigyázott Lehelre és végül nem pizsamában altatta el, aztán kérdeztem, hogy hogyhogy? És mondta, hogy ő áttúrta a szekrényt és nem talált egy pizsamát se! A pizsamák rögtön szemmagasságban vannak egy tárolódobozban, ha az ember kinyitja a szekrényt és hát van benne vagy 6 pizsama, ennél látványosabb helyre nem tudom tenni. Nem értem! De az se megoldás, ha kikészítem előre, mert olyan is volt már és végül akkor is más volt a gyereken, a kikészített ruha meg ugyanott hevert, ahol hagytam.)

Na de mindegy is, nem is bosszankodni akartam, meg amúgy ezt a kupit is elengedtem, amikor hazajöttem, mert sokszor azt érzem, hogy én már egyszerűen nem vagyok hajlandó veszekedni/beszólni, mert egyszerűen nem és kész. 

Tegnap még voltunk nagybevásárolni is és már majdnem minden megvan az ünnepi sütikhez. Végül rájöttem, hogy nem töröm én a fejem harmadik sütin külön a gyereknek, amikor a gesztenyepüré a legnagyobb kedvence, úgyhogy az úgy ahogy van tökéletes lesz neki. Még diót kéne szereznem valahol jó áron, meg mézet. Meg aztán szaloncukrot se vettünk még. Mi mondjuk nem szoktunk a fára tenni, de egy-két dobozzal mindig veszünk csak úgy. Tavaly ez a sportszeletes jött be nekünk nagyon, de nekem évek óta a Bonbonetti banános-és meggyes ízű szaloncukra a kedvencem, csak tavaly is alig lehetett valahol kapni és épphogy tudtam venni egy zacskóval. Mondjuk megkóstolhatnék akár mást is. Nektek van kedvenc szaloncukrotok? Emlékszem, hogy gyerekkoromban olyan szép csomagolásban voltak a szaloncukrok, most meg már csak ilyen rikító színű műanyag van rajtuk, ezért se rakjuk fel őket a fára évek óta.