még egy kis karácsony...

  Tegnap tartottuk nővéremékkel a karácsonyt. Ők jöttek át, mivel amúgy is mi voltunk idén a sorosak a vendéglátásban. De amúgy is ők jöttek volna, mert ugye augusztus óta mi nem beszélünk a pasijával, meg ők is épp szakítanak, meg se tartották idén a karácsonyt. Nagyon vártam már ezt a napot, mert tesómmal azért sok régi emlék visszatér és vele kicsit olyan a karácsony, mint régen. 

De közben előző este kiderült, hogy Gábor húga is beállít aznap teljesen random és jaaa, itt hagyja a gyerekeket. Én ezen aztán olyan szinten kiborultam este, hogy csak na. Mert két éve is teljesen ugyanezt csinálta, hogy amikor vártuk a vendégeket, akkor itt hagyta nekünk egész napra a gyerekeit. Valahogy nagyon rá tud erre érezni, egyszerűen mindig ez van. Nagyon összevesztünk ezen Gáborral. Ő nem annyira érti, hogy a gyerekek mit zavarnak még itt pluszban (holott amikor itt vannak, akkor már ő is sóhajtozik egy idő után), én meg nem értem, hogy mit nem lehet azon érteni, hogy szeretnék a nővéremékkel szűkebb körben karácsonyozni. Meg most nem azért, de annyira ritkán jönnek át, kb. havonta egyszer és akkor szeretnék csak velük beszélgetni és nem akarom, hogy hangzavar, sikítozás és fegyelmezés legyen az egészből... Reggelre azért sikerült megnyugodnom és bevennem a leszrom tablettát, de azt gondolom, hogy Gábor húga egy igazi grincs. Neki nem olyan fontos az ünnep maga, ő ide csak bedobja a gyerekeit, amikor mi vendégeket várunk, őt ez nem érdekli, hogy mi készülünk. A vége amúgy az lett, hogy tök jól sikerült a nap, de azt gondolom, hogy Gábor a hátam mögött valamit beszélhetett anyósommal, mert amikor megjöttek a gyerekek és az unokaöcsémmel együtt már kezdték volna bontani a házat, akkor anyósom feljött és eltüntette a három gyereket két órára. Szóval tuti volt valami mismásolás a hátam mögött, amiért nagyon hálás vagyok. De egyébként aztán ők is itt voltak velünk és tök szépen tudtak legózni meg Lehellel játszani, szóval lehet valami nyugitablettát és kaptak a mamától, nem tudom :D. És azért is sikerült még nagyon jól a nap, mert tesóm se volt olyan búbánatos, amennyire mostanában az, hanem csomót nevettünk meg jókat tudtunk beszélgetni és szerencsére nem egész nap a szakítása volt a téma. Úgyhogy amilyen rosszul indult, legalább annyira szuper nap kerekedett ki belőle és tesómék is itt voltak 6-ig. 

Egyébként tök szomorúan írom ezt, hogy örülök, hogy vége az ünnepnek és nem várom a jövő évit sem. Azt érzem, hogy idén valahogy elvesztettem a lelkesedésemet,  a karácsony-szeretetemet, a hangulatot, a varázst, ami pedig megvolt bennem 38 évig. Még azokban az években is, amikor egyedül karácsonyoztam otthon a kutyámmal és a macskámmal. Amikor magányos voltam és magamnak főztem, sütöttem, picike fám volt (vagy csak egy fenyőág) és otthon voltam és filmeket néztem...még akkor is szépen meg tudtam élni a karácsonyt, örültem neki. Remélem, hogy már csak a kisfiam miatt is visszatér belém majd ez az érzés jövőre, mert neki ezt szeretném átadni, az izgalmat, a várakozást, a készülődés örömét, a varázslatot. Nem pedig ezt a grincseskedést, amivel Gábor húga elcseszte idén a karácsonyomat. De egyelőre most még azt érzem, hogy valami elromlott bennem ezzel kapcsolatban. 

Máskülönben úgy látom, hogy Lehel nagyon jól érezte magát karikor. Persze persze, ő még csak 8 hónapos (vagyis egy hét múlva már 9), de nagyban tépkedte le az ajándékairól a csomagolópapírt, a legnagyobb természetességgel ült a 11 fős asztalnál és két pofára ette a töltött káposztát, a pontyot, a mákos bejglit és a szarvaspörit. Egyszer sem sírt az elmúlt 5 napban (mondjuk amúgy se szokott), ha elfáradt, akkor elaludt a hintában vagy a hátamon. Aztán amikor felébredt, akkor újult erővel vetette bele magát a társasági életbe és a játékokba, amiket kapott. Közben voltunk a háziorvosnál is, mert 27-re volt időpontunk státuszra. Kereken 9 kg, 75 cm és éppen jön az ötödik foga (a hatodik is, csak az ötödik már jobban kint van). Jóformán egész nap kapaszkodva ácsorog, vagy turbó mód mászik a földön és be nem áll a szája (bababababa, mamamamama). Minden érdekli, mindent is fel akar fedezni, lépcsőt mászni, kipakolni a mosogatógépet, bepakolni a mosógépet, megrágni a nyers hagymát és krumplit, elkapni a cicákat, kihuzigálni az összes fiókot, porszívózni, leszaggatni az égősort az ablakból, eltörni megrázni a hógömböt, megenni az összes papucsot és kitépni az összes hajamat. Az egész gyerek egy kilenc kilónyi szeretet és boldogság. Ő a mai legnagyobb ajándékunk.