télikabát, télapó, havazás, Csubi hírek

  Még aznap, amikor az előző bejegyzésemet írtam, kimentem délután a Pólus Centerbe Lehellel, mert szükségem lett volna egy meleg télikabátra. De az egész kb. katasztrófába fulladt. A sportbabakocsit vittem el, de aztán valahogy nem tudtam normálisan szétnyitni a parkolóban és az első kerekei se gurultak rendesen. Nem tudom, hogy én bénáztam-e nagyon vagy csak eleve ilyen vacak, amit kaptunk használtan (utóbbira tippelek). Aztán meg a baba sírt. Nem tudom miért, szerintem csak simán nyűgös volt és nem akart ott lenni, de az egész vásárlás így lehetetlen és értelmetlen volt. Felpróbáltam két kabátot, de közben pityergett, megvigasztaltam persze, de újrakezdte. Közben küldtem Gábornak meg a tesómnak is képeket a kabátokról, nekem mindkettő nagyon tetszett, de nekik meg pont ellentétesen, tesómnak az első, Gábornak a második. Végül nagyon bestresszeltem a síró babán és kapkodva se akartam vásárolni, így inkább visszaültünk az autóba és hazajöttünk. Itthon már nem volt semmi baj, főleg miután hatalmasat játszottunk a szőnyegen. A kabát azért lett volna sürgős, mert eredetileg úgy volt, hogy holnap kimentünk volna Bécsbe egy napra és nekem nem igazán volt kabátom. Múltkor ugyan vettem egy szépet, de ha igazán hideg van, akkor az nem elég meleg, és amúgy is az egy elegánsabb kabát, mondjuk színházba, étterembe venném fel, de egésznapos városnézéshez nem. A másik télikabátom pedig, amit hordok, az egy tök jó meleg kabát, még Amerikában vettem, de hát babakék. Alapjáraton nincs vele bajom, jól áll nekem, de nagyon szerettem volna egy nem babakék kabátot is. Úgyhogy tegnap nekifutottunk még egyszer, persze Gáborral együtt. Így már sokkal könnyebb volt, mert tudtam nézelődni és próbálni, amíg ő lekötötte a babát (bár most nem volt rá szükség, mert jól elvolt, nézelődött). Végül választottam egy nagyon-nagyon meleg, indigókék kabátot, úgyhogy jöhet Bécs. Vagyis jöhetett volna, ha nem derül ki a hazafelé úton, hogy akivel mentünk volna, hát neki mégse annyira jó ez a szombat, baj lenne, ha inkább jövő héten mennénk?? Bah. Bajnak nem baj, csak akkor nem siettem volna sürgősen kabit venni... Szóval majd jövő hét szombaton: Bécs.

A héten járt nálunk a Mikulás és pont előtte való nap töltötte a kisfiam a 8. hónapot. Persze ő ebből az egész télapó-mizériából még semmit sem ért, de én azért ragaszkodtam hozzá, hogy legyen egy kis meglepetés. (Ez ugyanolyan, minthogy én a családban az állatoknak is veszek valamit karácsonyra mindig és ezért kb. mindenki furcsán néz rám. De nem érdekel, az én lelkemnek jól esik.) Szóval ide a délutáni alvás után érkezett a télapó, de pont kifogtunk egy rossz ébredést és Lehel kb. az egész csomagbontást végigsírta. Amikor már lekötötte a könyv meg a motorcsónak, amit kapott, akkor már persze nem sírt. A könyv lett amúgy a legnagyobb sláger, nagyon szívesen és hosszan nézegeti és a kisasztalról is leveszi magának. 

 

A hó pedig megint leesett a héten. Egészen pontosan szerda este és én észre  se vettem, hogy esik, mert vacsoráztam a babával, játszottunk, meg esti rutinoztunk, aztán meg bebújtam vele az ágyba és amikor ő elaludt, én meg felkeltem, hogy fogat mossak, akkor ez a csoda fogadott az ablakban:

Azóta már sajna olvad, de még tartja magát valamennyire. Tegnap pl. itt voltak este a gyerekek és egy nagy hóembert is tudtak építeni, ami még mindig kedvesen áll a kertben. Remélem esik még idén jó sok, de leginkább azt kívánom, hogy a karácsony fehér legyen. (Bár már ezzel, hogy legalább ennyi esett, pótolni tudott egy nagy űrt bennem, ugyanis évek óta nem esett még csak ennyi hó sem.)

Csubi meg szerintem kezdi jól érezni magát nálunk. Tegnap már a gyerek kezét is megnyalta, ma meg mancsolt nekem, nagyon édes. Kezd feloldódni, jókedvű és néha már bohóckodik is. Jó meleg házat csináltunk neki, de napközben kint csatangol a kertben és sokat ugat (más kutyákat, meg a szomszéd csirkéket). Nekem egy kicsit elkezdett németjuhászos beütése is lenni. Más nem annyira látja benne, de szerintem oldalról nézve a testtartása, meg a farka olyan, illetve én már a fejformáján is látom néha. Szerintem 100%, hogy van benne. Helyes kis keverék. Még nem engedtük össze az öreg morcogival, hadd oldódjon még. Aztán jövő héten kihívjuk az állatorvost és beoltatjuk meg chippeltetjük. Nekem az a legfontosabb, hogy még most kölyökkorában megszokja és megszeresse Lehelt. Egyébként sacc per kb egyidősek is lehetnek, de majd az állatorvos okosabb lesz. Mindenesetre együtt fognak felnőni, úgyhogy szeretném, ha jó barátok lennének.