január

 Olvastam egy másik bloggernél és én is hasonlóan érzek azzal kapcsolatban, hogy a január bárcsak jó hideg lenne! Én általában karácsonykor, illetve előtte szoktam nagyon vágyni a hó után, de most örülnék neki, ha esne jó sok. Ha délutánonként havas táj mellett tolhatnám a babakocsit és jó rétegesen fel kellene öltöznünk a sétához. Tegnap délután 2 fok volt, amikor sétálni mentünk és annyiból jó hűs volt, hogy Lehel végigaludta a sétát, nekem viszont melegem volt az új kabátomban, sőt, vettem egy új sapit, azt is felavattam, de melegnek éreztem. Szóval ide nekem a mínuszokat! Ráadásul szó van róla, hogy ha lesz még hideg és hó, akkor elmennénk pár napra Eplénybe, szóval nagyon örülnék az igazi télnek. 

Máskülönben idén úgy érzem, hogy nincs januári depresszióm (vagy csak már kiéltem ezt karácsonykor, haha). Kezd megszállni valami lelki béke. Újra örömömet lelem olyan apróságokban, mint sütés-főzés, takarítgatás, molyolgatás, rendezgetés a lakásban. Nagyjából ebben ki is merülnek mostanában a napjaim. Meg persze a sok játékban és mondókázásban. Nincs most úgy kifejezetten mit várnom. Vannak persze előre fixált programok (van színházjegyünk, vacsorakuponunk, időpontom orvosokhoz -na ez aztán a nagy program!), meg tervben is dolgok (barátnőzés, vásárlás), de ilyen nagyobb volumenű dolog most nincs kilátásban. A tavasz még nagyon messze van és Lehel első szülinapjáig is még várni kell áprilisig. Addig még mondjuk lesz farsangi időszak és biztos sütök majd fánkot, de Lehel nagyon kicsi még a farsangozáshoz. 

Vasárnap viszont lebontottuk a fát. Nem szoktuk ilyen hamar és én még idén is elviseltem volna január végéig, mert olyan hangulatos volt, megvolt a varázsa, ahogy bevilágította a nappalit...de sajnos iszonyatosan hullott a levele, Lehel pedig elkezdte a szájába venni a tűleveleket, hiába porszívóztam körülötte folyamatosan. Idén ezüstfenyőt vettünk, pont a gyerek miatt nem lucot, amit szoktunk, hogy ne legyen tűlevél-evés, de nem úsztuk meg. Gyönyörű volt az idei fánk, tán még soha nem volt ilyen szép, de Gábor szerint minden évben ezt mondom. De ha egyszer így érzek? Szóval fájt érte a szívem! Már elpakoltam a díszeket, a fényfüzért és a boákat, Gábor pedig kivitte a házból, de a helye most olyan üresen tátong, hogy rögtön azt érzem, át kell kicsit rendeznem a nappalit, mert szürke, szinte szomorú így a tér nélküle. 

Még aznap voltam kicsit vásárolni is, elszabadultam 3 órára egyedül és olyan nyugalommal és feltöltődve értem haza, hogy csak na. Kellett vennem ezt-azt, mert azt éreztem, hogy semmi szép ruhám nincs már és nagyon csak ezen a leggings-pulóver vonalon mozgok. Persze a kisgyerekem mellett ez az ideális öltözet, minek vegyek fel egész napra egy farmert blúzzal? De attól még kellett pár új darab, hogy érezzem: azért még nő vagyok, nem csak egy anya. Találtam egy szuper farmernadrágot, igaz nem volt olcsó, de olyan kényelmes volt, hogy le se akartam volna venni, úgyhogy az ára ellenére is elhoztam. Kicsit vacilláltam két méret között, mert a 40-es egy igazi álom volt, a 38-as viszont jobban állt és hát így megvan a motiváció is, hogy ne járjak rá a lindt golyós tálkára a vitrines szekrényben. Vettem még egy pihepuha poncsót is, ez viszont le volt árazva és amúgy is akartam már egy poncsót is vagy ezer éve. Vettem némi új fehérneműt, egy iszonyú meleg plüss pizsamát, két nagyon kényelmes szabadidő nadrágot (ami nem bő mackó, így kicsit mégis nőies, de lehet benne itthon játszani), egy kötött sapkát, meg egy megkötős miniruhát, amit felveszek majd, ha Gáborral elmegyünk vacsorázni. Ezeken felül vettem egy nagyon szép pokrócot a nappaliba, amit már át is mostam és alig vártam, hogy betakarózzak vele este, amikor filmet nézünk, mire tegnap este jövök be a nappaliba és Gábor már a kanapén feküdt, rajta az új pokróc. Hmm. 

 

Még írnék amúgy, de mennem kell összekapni kicsit a lakást. A baba szerintem nemsokára ébred és közben még fut a konyha, a reggeli maradékok még az étkezőasztalon vannak és tornyosulnak az összehajtogatott ruhák a kosarakban, el kellene pakolni őket. Ezen felül az ebédet is fel kéne raknom, zöldséges grízgaluska leves lesz, meg sütök utána palacsintát. És még holnapra is főzök, mert Gábor huszonnégyórázni megy, babfőzelék lesz fasírttal és még kenyeret is kéne sütnöm. 

 

pinterest