easy like Sunday morning

  Kimentünk reggel a gyömrői vásárba, merthogy szerettem volna mézet és lekvárt venni. Ebből a méz meg is valósult, lekvár viszont nem volt olyan, amilyet szerettem volna. Vettünk viszont szép burgonyát, karfiolt és mandarint (Lehel akkora mandarinfogyasztó, hogy nem győzöm venni). Ha már ott jártunk, akkor lángost reggeliztünk, mert híresen finom a gyömrői lángos, érdemes megkóstolni, ha arra jártok (viszont csak vasárnaponként van ez a piac). Mást nem igazán vettünk és közben Gábor le is robbant, így elég hamar elindultunk hazafelé. Először ezt hitte, hogy csak torokfájás, de most úgy bedurrant a bölcsességfoga, hogy nem tudja mi baja is van pontosan: csak a fog, ami kisugároz a torkába, vagy a fog és mellé még extra torokfájás is. Ahogy hazaértünk, le is feküdt aludni és Lehel is kidőlt a vásározástól, így csodák csodájára őt is le tudtam tenni. Én addig sütöttem egy csokitortát. Ez egy próbatortának indult, merthogy bő egy hónap múlva a kisfiam egy éves lesz és szeretnék neki valami nagyon finom szülinapi tortát készíteni. Szóval a héten láttam egy egyszerű, de nagyon finomnak ígérkező receptet és ma megcsináltam. Hááát, tényleg nagyon finom lett, durván eteti magát, viszont nekem kicsit túl étcsokis, szóval még bizonytalan vagyok abban, hogy ez legyen-e majd az ünnepi torta. Mire kész lettem, addigra Lehel felébredt és elmentünk ketten csavarogni kicsit a környéken. Nem tudom, hogy alulöltöztem-e, de sejtem, hogy nem, viszont már úgy értem haza, hogy én sem éreztem valami jól magam és megfájdult a torkom. Gyorsan megcsináltam az ebédet, egy egyszerű tejfölös-fokhagymás csirkemellet ütöttem össze penne tésztával. Közben Gábor is felébredt és azóta csak még rosszabbul van szegény, nem is kért enni (még a tortából sem!). Én megebédeltem a gyerekkel, aztán Lehel felkéredzkedett a vállamra és újból elaludt. Remélem nem azért ilyen kis fáradt ma, mert esetleg benne is bujkál valami. Én viszont tuti benyeltem, lehet Gábortól, úgyhogy most kidőlve fekszem a kanapén, fáradtan és rossz közérzettel, kis torokfájással és nem nagyon van erőm bármihez is.

Pedig a péntek és a szombat tök jól telt. Pénteken voltam a fitt mamis edzésen, ami megint nagyon kemény volt. De megérte, mert utána nagyon jó kedvem lett. Előtte úgy felment bennem az ideg, mert hiába keltem fel indulás előtt két órával, valahogy elcsesztem az időt és kb. kapkodtam az utolsó tíz percben. Ez még mind semmi volt, mert amikor már ráadtam Lehelre a kabátot, akkor éreztem meg, hogy bizony van valami a pelusban, ami nem pisi. Szóval akkor vissza a szobába, zokni le, nadrág le, harisnya le, tiszta pelus, aztán harisnya fel, naci fel, zokni fel és nem tudom másnak a 10 hónapos gyereke mennyire (volt) könnyen pelusozható, de Lehelt néha úgy kell átpelenkáznom, mintha birkózó edzést tartanék. Na de ez megvolt, robogtunk volna el, amikor is nyúltam volna a kocsikulcsért, de az nem volt a helyén. Kerestem egy ideig, de sehol nem volt, ekkor már késében voltam. Gábort hívtam, de nem volt elérhető, írtam neki, de semmi válasz. Elkezdtem keresni a pótkulcsot, de azt se találtam. Már ott tartottam, hogy akkor kész, nem megyünk, amikor Gábor visszahívott, hogy hol találom a pótkulcsot. Aztán rátettem a telefont, mert ha vonalban maradok, akkor nagyon összevesztünk volna (mivel ő tüntette el a kocsikulcsot). Szóval úgy érkeztem meg az órára, hogy az idegeim már virtus táncot jártak, de aztán minden pont jó volt, nemcsak lehiggadtam az órán, de ki is simultam tőle (oké, az elején Lehel sírt, így fel kellett vennem, és úgy tornáztam, később meg begörcsöltek a lábujjaim, de hagyjuk). Edzés után beugrottunk az Auchanba sajtért, meg puffancsért, aztán jöttünk haza (pedig kint voltak már a húsvéti dekorációk, de megálltam, hogy ne vegyek semmit, mert úgyis tök szépek azok, amiket tavaly vettem és bőven elég is, nem kell 4 nyuszi a nappaliba, elég a meglévő 2). Aztán itthon kajáltunk együtt, mert közben Gábor is hazaért, majd a fiúk elaludtak és pedig megnéztem a True Detective befejező részét. Utána sütöttem vacsorára céklaburgert és most sikerült eddig a legjobban, pedig már vagy 10 éve készítem ugyanebből a receptből, de most gyönyörű "céklapogácsák" sültek és egyik sem esett szét. Ja és nagyon finom is lett, Gábor is szereti, pedig ő amúgy nagy húsevő és Lehelnek se kellett kétszer mondani, hogy egyen, úgyhogy nagy sikert aratott. 

Szombaton pedig elmentünk egy késő reggeli biciklizésre a patak mentén. Eltekertünk egészen a Népkertig, ahol kicsit bementünk a játszótérre is, majd indultunk vissza haza. Lehelnek ez viszont túl nagy táv volt, mert hazafelé elaludt a bicikliülésben, úgyhogy Gábor úgy tekert haza, hogy az utolsó 10 percben a gyereket is fogta. Persze sikerült nesztelenül kihámozni őt az ülésből és levenni róla a sisakot, meg a kabátot, de ahogy az ágyába betettük, azzal a lendülettel pattant is fel, hogy ja ő nem is alszik. Ebédre zöldségeket sütöttem: céklát, krumplit, sárgarépát és édesburgonyát vágtam fel kis kockákra, meghintettem egy kis fűszersóval, megkentem olívaolajjal és betoltam a sütőbe. Nagyon ízlett mindenkinek, egyszerű, de nagyszerű kaja volt. Délután már nem is emlékszem, hogy mit csináltunk. Lehel aludt két órát, de hogy mi mit csináltunk, az már teljes homály. Este Gábor nagyon hamar kidőlt, mert már akkor nem érezte jól magát. Én még játszottam Lehellel, ringattam, puszilgattam, aztán fél 8 körül letettem aludni. Után pedig megnéztem egyedül a Marriage Story-t, amit pár éve már láttam egyszer, de most újra kedvet kaptam hozzá. Talán most még jobban tetszett, nagyon szép film, iszonyú jó rendezés és szuper színészek. Ha még nem láttátok, jó szívvel ajánlom!