these days 💛

  Nagyon jó napjaink voltak/vannak mostanában. Ha nincs különösebb programunk, csak átlagos napunk van, akkor is biztos, hogy kétszer mozdulunk ki itthonról: először még kora délelőtt egy nagy sétára, másodjára pedig késő délután megyünk általában a játszótérre és/vagy fagyizni. Lehel is kap már egy külön tölcsért és bele fagyit a miénkből, nagyon élvezi a fagyizást, közben vagányan nézi az autókat. Én nagyon örülök ennek az időnek, csodaszép! Tudom, hogy ma délután jön a lehűlés és eső, de én azt sem bánom most különösebben, az is jó lesz. Az ilyen átlag napokon szokás szerint főzök valamit, kicsit takarítgatok, vagyis inkább úgy fogalmazok, hogy igyekszem szinten tartani a lakást. Ma pl. voltam edzeni, vittem Lehelt is, utána tartottunk itthon egy tej-és kávészünetet, majd összedobtam egy pofonegyszerű maradékmentő almás sütit a kis segédemmel. Természetesen utána volt mit letörölni, Lehelt át is kellett öltöztetni, de utána elringattam és most alszik. Gábor fogorvosnál, de már úton van hazafelé, aztán még az eső előtt gyorsan akar főzni bográcsban egy lecsót. Délután meg majd az időjárás függvénye lesz, hogy megyünk-e valahova. 

De igazából arról akartam írni, hogy milyen jó napjaink voltak mostanában. 

Csütörtökön voltunk az egy éves státuszon, meg Lehel kapott oltást. Központilag megváltoztatták az oltások sorrandjét, így amit vittem most, azt nem kapta meg, viszont a bárányhimlő ellenit igen. De nagyon jól viselte, csak addig sírt, amíg az asztalon kellett feküdnie, utána már el is felejtette az egészet, ahogy felvettem. Szerencsére nem is volt aztán napközben és éjszaka sem semmi baja. Aminek azért is örültem pluszban, mert mi színházba mentünk este és eléggé haragudtam magamra, hogy amikor vettem a jegyeket még több mint két hónapja, akkor elfelejtettem, hogy a gyerek reggel oltást kap majd és nem aznap kéne színházba menni...de mindegy, a lényeg, hogy nem volt semmi baja, a mama 8 előtt el is altatta, én meg legközelebb sokkal jobban figyelek. Mi a Vígszínházban néztük amúgy Az öreg hölgy látogatását, ami egy Dürrenmatt darab, tragikomédia. Nem volt rossz, jól éreztük magukat. 

 

A péntek is egy tipikusan átlagos nap volt. Reggel voltam edzeni, ami aznap nagyon családiasra sikerült, ugyanis ketten voltunk csak anyukák és a két kis lurkó, Lehel és Samu, viszont mivel így volt, ezért sokkal erősebb edzést tartott az edző és a két gyerek is végig totálisan elvolt egymással. Ebédre megfőztem ezt a bakonyi csirkét gnocchival, ami nem volt rossz, de nekem a lecsóalap eléggé elvette a bakonyi ízvilágot. Gábornak mondjuk nagyon ízlett. Utána Lehel aludt egy nagyon nagyot, én csodák csodájára tudtam addig kicsit deep cleaningelni, Gábor meg kocsit mosott. Délután kint voltunk a játszón és fagyiztunk.

 

Szombaton reggeli után kimentünk a Vasúttörténeti Parkba, az Oldtimer showra. Nagyon tetszett, én egyszerűen imádom ezt a korszakot, amire most ki volt élezve, ez pedig a boldog békeidők időszaka. Végig szóltak a korabeli zenék is. Kedvem támadt ilyen hangulatú filmeket nézni vagy könyveket olvasni, de odáig még nem jutottam el. Maga a park állandó kiállítása is szuper volt, Lehelt teljesen levette a lábáról a gőzmozdony, kb. tátott szájjal nézte. Felültem vele a kerti kisvasútra is, annak is nagy sikere volt. Kint voltunk kora délutánig úgy, hogy a gyerek végig lelkesen és boldogan nézett mindent, nagyon jól érezte magát. A délutánra már nem is emlékszem, Lehel nem nagy nagyon aludt, csak egy keveset a hordozóban, estefelé pedig megtartottuk az év első grillezését a kertben. 

 

Vasárnap templomba mentünk volna, de úgy elszaladt a reggel, hogy végül nem jutottunk el. (Szeretnénk egy templomi esküvőt és Lehelt is megkereszteltetni, így egy ideje eljárunk már a vasárnapi misére.) Helyette voltunk egy nagy sétán, vonatokat néztünk az állomáson. Itthon aztán én kicsit kifeküdtem a napra egy könyvvel. Elővettem egy korábban már olvasott Murakami regényt (1Q84), ami az egyik kedvencem, hátha visszatalálok általa az olvasáshoz. 

 

Szóval így telnek a napok. Egyszerűen csak olyan jó most, szeretem azt, ami van, ahogy élünk, ahogy a napok követik egymást. Remélem sokáig fog tartani ez az időszak.