kánikula, ikea, gyerekszoba

  Nagyon melegek és valahogy nagyon hosszúak most a napok. Én legszívesebben egész nap ki se tenném a lábamat a klímás lakásból, úgyhogy nem igazán tervezünk semmi kinti programot. Ma reggel a gyerekorvosnál volt jelenésünk kötelező oltásra, oda még elmentünk gyalog, ami tőlünk egy kényelmes sétával kb. félóra távolságra van. Már akkor is bazimeleg volt, de még talán tűrhető. Szegény Lehel két oltást kapott, nagyon ordított és nagyon ellenkezett, de utána megkönnyebbültünk, meg attól is, hogy már csak egy kötelező van majd hátra és az is csak októberben. Oltás után megálltunk a pékségnél, Lehel kapott egy linzert, aztán sétáltunk tovább haza, de bementünk még kicsit hintázni a játszóra, bár ekkor már fél 10 körül járt az idő és hát már szörnyen meleg volt. Itthon aztán elhatároztuk, hogy elmegyünk az IKEA-ba, kicsit inspirálódunk a gyerekszobát illetően. Elég jól néztek ki a szobák és Lehel azt se tudta melyikbe szaladjon át, ráadásul nagyon megtetszett neki egy rakétás éjszakai lámpa, le se akarta tenni, úgyhogy lehet névnapjára megkapja majd, ami úgyis jövő hónapban lesz. Tök jópofa játékok is voltak, de hát az IKEA-ban mindig ez van, mindig tökre megtetszik egy csomó mindent, amit nem is terveznék venni. De nem is vettünk amúgy ilyesmit, csak egy mosogatótálcát alátéttel, meg egy kulacsot ajándékba a sógornőmnek. Kellett még valami ajándékot néznünk Gábor keresztlányának, mert vasárnap tartjuk a születésnapját, de ott semmi nekivalót nem találtunk (mármint szerencse, hogy ott voltam, mert Gábor képes lett volna ébresztőórát venni egy 11 éves gyereknek ajándékba :D). Átnéztünk kicsit a Sugárba, ott Lehel vezetett rendőrautót és a társasjátékboltban találtunk egy nagyon izginek tűnő játékot, ami olyan, mint egy szabadulószoba. Szerintem ennek örülni fog a keresztlánya. Bár nála sose lehet tudni. Kicsit van most feszkó amúgy a családban, sógornőm elég csúnyán viselkedik egy ideje és persze a gyerekei is rá hallgatnak (ez természetes), úgyhogy a gyerekek lassan 3 hónapja nem voltak itt nálunk. Durva, nem? Sógornőm akkor megenyhült, mikor kiderült, hogy az apjuk rákos, akkor át is jött, meg minden és kb. úgy csinált, mintha előtte nem hisztizett volna és nem azt írta volna az anyjának, hogy addig nem áll vele szóba, amíg ő el nem megy vele egy mediátorhoz. Amúgy tökre leírnám az egész sztorit, ami még 5-6 évvel ezelőttre nyúlik vissza, de sokszor azt érzem, hogy túl személyes, meg ugye nem rólam szól, hanem Gábor családjáról és ezt nem akarom kiteregetni. Mindegy, most az van, hogy ők többet (?) nem jönnek ide, nem lesznek nálunk ünnepek se (mármint lesznek, csak nélkülük). Most egy összevont szülinap végül náluk lesz megtartva, oda megyünk vasárnap, de közben mégiscsak fel lett kérve a mama, hogy azért süssön már egy tortát, ha úgyis megyünk...részemről no comment.

A gyerekszobára visszatérve, végre kiürült a nagyja, a könyvtár részt már anyósom felszámolta, az ágyakat pedig sógornőmék elvitték, így kezdem jobban látni a teret. A szekrényeket végül megtartjuk, mert sima, fehér gyerekszekrények, semmi értelme nem lenne újat venni. Annyi, hogy a matricákat le akarom kapargatni róla, mert így csúnya. És végül úgy döntöttem, hogy a falnál lévő fa polcrendszer is maradjon, mert tökéletes lesz a játékoknak, meg annak a sok könyvnek, amivel Lehel már most rendelkezik. A falat kifestjük, teszünk rá dekorációt, Gábor autópályát tervez rá, meg láttunk nagyon cuki felhő alakú lámpákat is. Most ezzel vagyunk elfoglalva, amúgy is be vagyunk zárkózva a meleg elől, úgyhogy ez a legjobb alkalom. Ezt Lehel is szereti, bejön a leendő szobájába és ott sertepertél, meg pakolgat velünk. 

A kerti medence se nagy szám most, amióta hazajöttünk a Balatonról, azóta Lehel valamiért nem akar belemenni. Úgy csinál, mintha fürdetni akarnánk benne, sír, hisztizik, úgyhogy most a vizes hűsölés sem opció. Cserébe van jól behűtött görögdinnyénk, meg sütöttem nektarinos pitét, mert nagyon olcsón vettem belőle 2 kilót, csak a meleg közben elkezdte kinyírni, így süti lett belőle. Étvágyam nekem alig van, csináltam vega rakott kelt, az elég könnyű, Lehel viszont valami turbó növekedésben lehet, mert nem győzöm etetni (hál' istennek). 

A következő nyaralást még nem látjuk amúgy. Lesznek most fontosabb dolgok is, pl. Gábor dolgozik külön kis munkákat, én meg megígértem nővéremnek, hogy segítek pár kört fordulni, meg nagybevásárolni neki, mert Isaszegről Gödöllőre költözött a héten. Ráadásul amíg ilyen nagyon meleg van, biztos, hogy nem megyünk, mert azért 37 fokban sátorozni nem olyan nagy buli.