slampos anya, avagy mennyit számít, hogy mit veszek fel

  Nem annyira élem most ezt az időszakot, mármint most éppen jobban vagyok, mint mondjuk 1-2 hete, amikor tök rossz kedvem volt. De pl. kedd este is volt egy elég komoly befordulásom, amit hagytam magamban megélni és közben járattam az agyamat azon, hogy mi lehet a baj és hogyan tudnék magamnak segíteni (Lehel már aludt, Gábor pedig nem volt itthon, így volt időm és terem csendben elmélkedni). Apróságnak tűnhet, mégis sokat dob nálam a latba, ha valahogy kinézek. A múlt télen és aztán tavasszal is megint (még mindig?) csak a sportos vonalon mozogtam. Hiába vettem csinosabb mackókat (ha egyáltalán létezik ilyen), amik azért jobban láttatják az alakot, valahogy a mellé felkapott póló/trikó végül így is lehúzta az összhatást. Nagyon nagyon érik bennem, hogy egyszerűen fogjam a ruháim felét és kidobjam őket a picsába. Csak közben kicsit luxusnak is érezném, hogy még jó állapotú, kifogástalan ruhákat kidobjak csak azért, mert nem csinos és mert többségében slamposnak érzem magam, ha hordom őket. De közben meg tudom, hogy ha megtartom őket, akkor sokszor reggelente így is oda fogok nyúlni először a fiókban. És persze "jó lesz ez", mert úgyis csak a játszóra megyünk, meg ilyenek. Minek vegyek fel szebb ruhát, akár egy farmert blúzzal (nem a 40 fokban, hanem általában), ha úgyis átlag harmincszor veszem fel a koszos/homokos/saras/ragacsos kezű gyerekemet, akinek az első mozdulata az, hogy megfogja a ruhámat? Persze nem azt mondom, hogy a legszebb ruhámban akarok a játszótérre járni, de valahogy annak is véget akarok vetni, hogy mackó+póló kombóban legyek egész héten és teszem azt csak heti egy estére öltözzek fel csinosabban és azt is csak azért, mert mondjuk megyünk valahova. A ruha után azonban még ott van a haj, meg a smink is. Sokszor nem csinálom meg a hajamat, csak gyorsan átfésülöm és felfogom, aztán kész. Ez még egyszer-egyszer nem is probléma, de amikor szintén mindennapos az anyakonty és összeolvad a játszótéri felszerelésemmel, akkor az egy idő után már lehúz. A sminken se szoktam pörögni, nagyon sokszor, pl. ebben a melegben se teszek fel semmit. De őszinte leszek, ha ilyenkor egy-egy lesifotón meglátom magam, vagy elsietek egy tükör előtt és gyorsan belenézek...hát nem szoktam boldog lenni a látványtól. Én nem azt mondom, hogy ez így gáz és nem szabad így kinézni, mert mindenki úgy csinálja, ahogy neki jó, de nekem ez nem jó. Lelkileg, mert azt érzem, hogy toprongyos vagyok, hogy elhanyagolom magam. Egyszerűen nem jó így a bőrömben lenni. Nullának érzem ilyenkor a nőiességemet. Persze vannak napok így is, amiket így nyomok végig és kész, nem pörgök rajta, de néha betelik a pohár és akkor úgy érzem, hogy ezt nem akarom. Vannak amúgy a játszón már anyukák is, akik így jönnek, smink meg minden nélkül, biciklis gatyóban, trikóban stb. Leszögezném, hogy egyáltalán nem gondolok róluk semmi rosszat, sőt, pont azt szoktam nézni, hogy más anyukáknak még ezek is jól állnak, valahogy tudják ezt is szépen hordani vagy nem is tudom hogy fogalmazzak... 

Na de saját magamra visszatérve, több mindenen átrágtam magam mostanában meg most sok lelki dolog folyamatban van nálam és az egyik konklúzióm az, hogy szeretnék mindennap úgy felöltözni, hogy utána ha meglátom magam a tükörben, akkor belemosolyogjak és ne azt érezzem, hogy "jesszus, így nézek ki?" Szóval szerintem tényleg meg fogok válni egy csomó pólómtól és trikómtól. Most amúgy is nyár van és van néhány csinos ruhám, ami pl. testhezálló vagy akár standruha jellegű, azokat fogom hordani. A hajamat is minden reggel meg fogom csinálni. Nem kell nagy dolgokra gondolni, de ma is, hogy csak reggel kicsit kivasaltam és egyik oldalt hátratűztem egy nagyobb tincset, ezerszer jobban nézek ki, mintha megint felkötöttem volna. A szempillaspirál pedig egy áldás, pillanatok alatt fent van és így is van hatása, magában. 

Ma pl. egy átlagos meleg, nyári nap van. Korán keltünk, csináltam Lehelnek tápit, főztem magunknak kávét, utána már játszani kellett a manóval, majd reggelit készítettem és észrevettem, hogy mindjárt elfogy a pelenka, el kell menni a Tescoba. Gábor ment sódert lapátolni a kertbe, így én gyorsan elkészültem, felvettem egy nyári ruhát, haj kivasal, eltűz, kis szempillaspirál, parfüm, Lehelt is átöltöztettem és már indultunk is. Én nem vagyok bombanő, mérföldekre vagyok tőle, de ma mégis úgy éreztem magam a Tescoban, mint egy jó csaj, mert annak ellenére, hogy a kisfiam a bevásárolókocsiban ült, nagyon sok pasi nézett, utánam fordult, előreengedett, kiengedett, a polcról véletlenül levert cuccot meg odalépett valaki felvenni és mosolyogva átnyújtotta. Boltban rég nem kaptam ekkora figyelmet a férfiaktól, mint ma. És nagyon jól esett az önbizalmamnak.