Nagyon gyorsan rohannak el a napok, csak jön egyik a másik után. Nincs is időm úgy nagyon ilyesmire, hogy blogírás. Most reggel 4:32 van és egy húsz perccel hamarabb kijöttem ma a hálóból, mint ahogy kelnem kellett volna, mert szörnyen rossz éjszakám volt (horkoló férj, síró gyerek, meg kb. kétóránként a telefonom csekkolása, hogy tuti elaludtam, mert nem szólt az ébresztő). Szóval gondoltam, ha már végre kicsit egyedül vagyok és nyugi van, akkor írok pár sort, mielőtt elindulok dolgozni.
Beköszöntött az igazi ősz. Sokan nem örülnek neki, de én boldog vagyok ettől az időtől. Végre tudok kényelmesen öltözködni, nem izzadok le már a játszótérre menet, jót lehet éjjelente aludni (kivéve, amikor hajnalban megyek dolgozni és azon izgulok, nehogy elkéssek). Ennek függvényében még a hét elején rájöttem, hogy nincs a gyereknek zárt cipője, így mi más lehetett volna a hétfői esőnapon a program, mint cipővásárlás? Vettünk is egy cuki cipőt, ami Lehelnek is annyira tetszik, hogy sokszor itt a lakásban is hurcibálja. Másnap délelőtt elmentem vele sétálni ide a közeli lovarda felé és ő persze az első adandó pocsolyába azonnal bele szeretett volna rohanni...ekkor esett le, hogy ohh, hát gumicsizmát miért nem vettem? Van egyébként itthon több is, de még nagy rá mindegyik. Próbáltam lőni egyet a kerületi csoportban, hátha van valakinél, de aztán leesett, hogy a csoportban épp kb. minden anyuka gumicsizmát vagy esőnadrágot keres, úgyhogy offoltam a posztomat. Végül másnap találtam egy nagyon cukit vinteden, remélem pár napon belül megérkezik. Ezzel amúgy kicsit rá is csúsztam a vintedre. Eredetileg még azért töltöttem le pár hónapja, hogy eladjak cuccokat, de aztán odáig még nem jutottam el. Viszont a vásárlás már beindult, vettem azóta pár új, még címkés pizsamát Lehelnek, tök jó, hogy ilyen dolgok is vannak fent nagyon jó áron.
Az van, hogy erősen kell gondolkodnom, hogy miket csináltunk a héten, mert annak ellenére, hogy gyorsan telnek a napok, nagyon hosszúak is. Voltam többször is dolgozni, délutánra mentem és este 10-ig voltam. Ez csak abból a szempontból rossz, hogy fél 11-re értem haza, 11-re lezuhanyoztam meg elpakoltam, de aztán még kb. fél 1-ig nem tudtam elaludni. Azt hittem, hogy ha filmet nézek, az majd elnyom kb. fél óra alatt, de sajna nem így történt. A munka amúgy jó, nem könnyű és nem nagyon van megállás, de én az ilyet szeretem. A többiek is aranyosak. Lehel hiányol, egész nap mondogatja, hogy "anya". Reggel amikor meglát a kiságyból, akkor is mondja, hogy "anya, anya", amitől szétolvad a szívem. Voltunk egyik délelőtt biciklizni is a piacnál, meg játszóztunk szokás szerint. Mielőtt elmegyek dolgozni, igyekszem előtte megfőzni, hogy az itthoniaknak is legyen mit enni, meg nekem is a munkában. Meg szeretek úgy elmenni, hogy rend és tisztaság van, ki van mosva stb. Úgyhogy elég katonásak a délelőttök, amikor 1-re megyek dolgozni.
Tegnapelőtt végre megsütöttük a római pizzát. Még mindig nem írtam a májusi római utunkról beszámolót, ami nagyon jó volt, de ott három napig kb ezen éltünk és nagyon finom volt. Azóta készülünk, hogy kipróbáljuk itthon is a receptet. Szerdán már bedagasztottuk a tésztát és csütörtökön lett belőle vacsora. Gábornak adtam át a stafétát, mert ő jobb ebben. Szegény egész nap betonozott a kertben, amikor meg végre kész lett, akkor feljött pizzát sütni. Illetve betonozás közben néha felszaladt átforgatni a tésztát. És akkor mit panaszkodok, mi? :) Nagyon finom lett, feltétnek paradicsomszósz, padlizsán, mozzarella, pesto és bazsalikom volt rajta. Igazi buborékos, ropogós tészta sikerült. Majd megismételjük. Én már főztem a hét elején sütőtöklevest, tegnap meg Lehel nagy kedvence volt a menü, ami brokkolis tészta.
A tegnap amúgy végre egy nyugis nap volt édeshármasban. A reptérre készültünk még reggel, az aeroparkba, amit aztán arra módosítottunk, hogy elmegyünk csak ide a közelbe leszálló repülőket nézni, majd amikor dézsából kezdett el ömleni az eső, akkor ezt is offoltuk. Végül elmentünk kocsikázni, csavarogni, én vettem egy vasalót, ami életem első vasalója! Végül is ideje volt már, de valahogy csak leéltem nélküle 38 évet. Szóval most már a sok minden mellett vasalhatok is, ha úgy tartja kedvem :D. Lehel nagyon szereti az Auchanban azt a kisautós bevásárlókocsit, úgyhogy jól eltekergette a kormányt. Délben aludt egy nagyot, mi végre néztünk egy filmet kettesben, erre se volt példa már régóta. Annyira hangulatos volt a kanapén összebújni és nézni valamit, miközben kint esett az eső...én ezt nagyon szeretem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése