első munkanapok és itthoni állapotok

  Délutánra vendégeket várunk, jönnek át Lehel unokatesói, akik tényleg most már hónapok óta nem voltak itt, mert azóta is fennáll (fennállt?) ez a fura családi viszály. Na mindegy, a lényeg, hogy jönnek és ezért most össze kell rántanom a lakást. Most a pici elaludt, miután délelőtt sétáltunk egy nagyot, bementünk a boltba egy-két vendégváró finomságért és a játszótéren is voltunk. Itthon meg még segített porszívózni is nekem, mielőtt elaludt. Én most valamiért olyan fáradt vagyok, hogy szívem szerint vagy ledőlnék egyet aludni, vagy filmet néznék, de hát nem lehet. Amúgy nem is baj, legalább pikk-pakk rendbe vágom az otthonunkat. Az ebédet se fogom túlgondolni, grillsajt lesz petrezselymes krumplival és slussz. 

Nekem közben beindult ugye a munka, ami nagyon jó. Betanulós időszakom van, de már hétfőn is magamra hagytak a műszakom második felében, tegnap pedig teljesen egyedül dolgoztam egy fél délelőttöt, utána kaptam valakit magam mellé, aki mutogatott ilyen-olyan munkafolyamatokat (egy elég vicces pasit, úgyhogy nagyon jó hangulatban telt.) Amúgy tegnap műszak után megdicsért a felettesem is, azt mondta, hogy az elvárásokhoz képest is sokkal gyorsabb és ügyesebb vagyok. Nagyon jól esett.

Hétfőn viszont iszonyú bosszús lettem, amikor hazaértem. Konkrétan robbanás utáni állapotok vártak, nyűgös férjjel és nyűgös gyerekkel, meg morcos anyóssal. Reggel anyósom vette át a picit, amikor elindultam dolgozni, majd mikor reggel hazaért Gábor a munkából, akkor átvette, de ugye emiatt nem tudott aludni és szörnyen pokróc lett. A gyerek szerintem semmi normálisat nem evett, nem aludt és tiszta retek volt a ruhája. Jajj annyira rossz volt erre hazajönni, hogy majdnem elsírtam magam dühömben. Átöltöztettem a picit, adtam neki egy kis tejet és lám, húsz perc múlva már aludt is a csendes szobában. Közben arra jutottam, hogy mégsem tudom így csinálni a munkát, ha itthon ilyen szerencsétlen mindenki. Ha ennyire nem megy itthon semmi nélkülem, akkor inkább nem megyek vissza dolgozni. Ha képtelenek tartani a gyerek rutinját, akkor nem ér annyit az egész. Vagy két óráig ez volt a fejemben, tényleg nagyon mérges voltam. Később beszélgettünk erről a férjemmel, belátta, de azt mondta, hogy ő nagyon fáradt és ma neki ezt egyszerűen nem sikerült menedzselni. De most ezért ne legyek én is azonnal végletes, próbáljuk meg pár hétig/egy hónapig és ha akkor se megy, akkor hagyjuk. Azt mondta, neki is bele kell rázódnia, meg kell tanulnia, mert eddig ugye erre nem volt rákényszerülve, hiszen nagyjából mindig itt voltam. Így már én is lenyugodtam és a nap hátralévő része már szépen telt, kajáltunk együtt, aztán elmentünk egy nagy közös sétára lovakat nézni. 

Tegnap viszont nagyon összeszedte magát a férjem! Elém jöttek a munkahelyemre Lehellel, mert kimentünk délután az IKEA-ba. Vettünk pár dolgot a gyerekszobába. Na de aztán itthon az előző napihoz képest rend volt, csak a gyerekjátékok voltak szanaszéjjel, de az nagyjából mindig így van. A férjem kimosott, összehajtogatott, kiteregetett, ki -és bepakolta a mosogatógépet. Sőt, észrevettem, hogy a vécépapír-guriga vissza volt tekerve, mert Lehel le szokta tekerni. És a férjem nem csak összeszedte és odatette a wc mellé, hanem vissza is tekerte, amit bevallom őszintén, soha nem néztem volna ki belőle! De azért mesélte, hogy egész délelőtt csak tüzet oltani volt ideje, mert mire visszatekerte a wc papírt, addigra Lehel letekerte az alufóliát a konyhában. :D Hát igen. Belejön majd.