the queen's gambit

  Elkezdtem nézni ezt a sakkos minisorozatot a Netflixen és annyira tetszik a hangulata, az atmoszférája, a helyek, a zenék, a szereplők....egyszerűen minden. Amúgy is nagyon szeretem a hatvanas évek hangulatát, úgyhogy mindig annyira örülök, amikor ilyesmi filmekre találok rá. Ez a mostani hangulatomhoz valahogy nagyon passzol... Ma reggel egyébként megint korai pacsirták voltunk, így mindennel elkészülve már 9-kor ott voltunk a Tescoban. Mármint Lehel meg én. Kellett venni babacuccokat (még mindig így hívom a pelust meg a törlőkendőt, pedig Lehel már nem annyira baba), és közben törtem a fejem, hogy mit is főzzek a napokban, amikor megláttam a szép és gusztusos gombákat a zöldségosztályon. Azonnal megkívántam, úgyhogy holnap rántott gomba lesz az ebéd, petrezselymes rizzsel és még tartárt is fogok készíteni mellé. De a mai kaját is egyszerűen szerettem volna kihozni és a végén sikerült is úgy, hogy nem kellett semmit vásárolnom hozzá. Csináltam egy marokkói vöröslencselevest, amihez minden volt a hűtőben: sárgarépa, paprika, paradicsom, vöröslencse és fűszerek meg a konyhaszekrényben, úgyhogy ezt megoldottam. Már el is készült, még össze kell kicsit turmixolni, de azzal megvárom, míg Lehel felébred. A leves utánra meg mindenképp olyat szerettem volna, amiben fel tudom használni a szilvát, amihez megkívántam a mákot, így végül egy pofonegyszerű mákos-szilvás kevert sütit dobtam össze, ami már a sütőben sül. Amúgy elég jó napunk van, a tegnapihoz mérten biztosan, ami elég rosszra sikeredett. Ma a Tesco után még nem jöttünk haza, hanem onnan egyenesen elgurultunk a játszótérre, ahol kint voltunk egy órát. Lehel nagyon élvezte, mindent csináltunk, mindent kipróbáltunk. Aztán amikor hazajöttünk, akkor nekem kicsit összecsaptak a fejem felett a hullámok és jól esett kicsit kisírnom magam, mert nagyon nyomasztott pár dolog, amivel kapcsolatban azt éreztem, hogy már megint lelkiismeret-furdalásom van. Nekem mindig, minden bántja a lelkiismeretemet? Ez olyan kimerítő tud lenni.

Amikor nem dolgoztam, akkor lelkiismeret-furdalásom volt, hogy nem dolgozom, és amikor nyáron sokszor rossz hangulatom volt, akkor az bántott, hogy megérzi-e a gyerek. Meg szegény férjem is, itt a rosszkedvű felesége. Aztán dolgozni kezdtem, de akkor meg az bántott, hogy rossz anya vagyok, hogy nem maradok otthon még teljesen a gyerekkel (miközben megtehetném), mert elrepül az idő, majd hipp-hopp oviba megy és akkor majd bánhatom, hogy nem voltam vele végig. Amikor felmondtam, akkor bántott az, hogy csalódott bennem a felettesem és szegény többiek, akik annyi mindent megtanítottak nekem, most gondolhatják, hogy végül is minek tették? Közben tudom, hogy kb. egy nap múlva már eszükbe se jutottam. Aztán pár napja Gábor összeveszett anyósommal egy hülyeségen és emiatt is nekem volt rossz érzésem, holott nekem aztán az égvilágon semmi közöm nem volt az egészhez. Tegnap voltunk nővérem születésnapját ünnepelni nála és Lehel teljesen kivolt, nem tudott aznap elaludni, ordított, elesett az utcán és lehorzsolta magát...és azt éreztem, hogy mindenért én vagyok a hibás. Gábor rosszul érezte magát tesómnál, merthogy tesóm szinte semmit nem mesélt, csak velem akart susogni a konyhában. Emiatt is nekem volt rossz érzésem, de közben tesóm miatt is, mert én tudom, hogy ő ilyen és alig várta, hogy elmondja nekem privátban a bajait, szóval közben őt is meg akartam hallgatni, hogy emiatt ne legyen rossz érzésem. Aztán mesélte, hogy milyen vacak a lakás, amiben lakik, rossz a fűtés, rossz a tűzhely és láttam, hogy elég depressziós is, ami miatt azóta is rosszul érzem magam. Gábor meg mesélte neki, hogy jövő héten elutazunk, amit én direkt nem akartam elmondani, és emiatt is rossz érzés kerített hatalmába, hogy úgy tűnik, nincs pénze és tengődik abban a lepukkant albérletben, én meg elutazok (ami szintén tudom, hogy hülyeség, mert nem világkörüli útra megyünk, hanem két napra vidékre, meg anno ő is utazott mindenfelé, amikor én csóró egyetemista voltam és sose gondoltam semmi rosszat). Szóval annyi mindent a szívemre, lelkemre veszek és úgy unom már, meg mindig azt érzem, hogy mások neheztelnek rám valamiért, nagyon fárasztó érzés ez. Ezért is jó ez a sakkos sorozat, legalább amíg azt nézem, addig se ezeken rágódok. Meg olvasok most egy Szabó Magda regényt, az is nagyon ki tud billenteni ebből a "minden az én hibám" érzésből.