home sweet home

  Én nagyon élem ezt az októbert, meg az őszi időjárást. Igyekszem sokat kint lenni a szabadban, de sajnos vannak olyan napok, amikor nagyon összesűrűsödik minden és valahogy a végén nem jut idő az igazán fontos dolgokra. De ma reggel pl. az első dolgunk az volt reggeli után, hogy kimenjünk a játszótérre és jó sokáig kint legyünk. Így is lett és szuper volt. Én ezt az időjárást szeretem a legjobban, amikor a sétához elég egy sportosan kényelmes öltözet, amire csak egy mellényt veszek és nincs melegem, de nem is fázok. Tökéletes. Még fociztunk is Lehellel a sportpályán, meg szaladgáltunk egy csomót, kismotorozott, de cipeltem is, mégsem lett melegem. Ha már játszótér, akkor ugye játszótéri anyukák...akikről írtam korábban, talán 2-3 hónapja, hogy jóban vagyunk, de tőlük is szorongok és nincs annyira kedvem bemenni, ha látom, hogy ott vannak. És ma, ahogy lent voltunk jó sokan és beszélgettünk, realizálódott bennem, hogy eltűnt ez a szorongásom. Nem feszengek tőlük, nem érzem azt, hogy kevesebb lennék náluk bármilyen tekintetben, nem gondolom azt, hogy hülyeségeket mondok. Pedig az egyikük, akit amúgy tökre bírok, pár hete megbántott egy hülye mondattal munkakeresés kapcsán. Gondolom, hogy nem szándékosan tette, de én még akkor eléggé magam alatt voltam és nagyon rosszul esett. Azt éreztem, hogy lenéz engem és teljesen negatív a véleménye a szakmámról. Amiről most már azt gondolom, hogy nincs így és azt a mondatot is azért mondta, mert nincs tisztában az elhelyezkedési lehetőségekkel... Szóval ha pl. azt a mondatot ma mondta volna, szerintem kb. rögtön le is pergett volna rólam.

Ami újdonság van, hogy már nem dolgozom az Aldiban. Felmondtam a múlt héten, vasárnap. Ez a pálfordulás annak köszönhető, hogy pont miután agyondicsértem a munkahelyemet, rögtön olyan szar napok jöttek, amiket a férjem (aki amúgy nagyon multiellenes) előre megjósolt. Hogy ha 100%-ot nyújtasz, akkor először jön a dicséret, meg minden, majd hirtelen közlik, hogy ja, hát ők 120%-ot várnak el. De nem most, majd. Meg jött a beetető szöveg végig, hogy nyugi, nem ez lesz mindig így, kevesen vagyunk, lesznek új emberek, és akkor minden könnyebb lesz és nem két (három?) ember feladatát kell majd nekem egy műszak alatt letolni. Aztán amikor felmondtam és másnap beszéltem a felettesemmel, akkor mondta ám, hogy áhh, nem lesz felvéve senki, ennyi emberrel kell megoldani. Hiszen ha látják fentről, hogy a feladat amúgy ennyi emberrel is meg van oldva, akkor hülyék lennének még több munkaerőt felvenni. Van az a szöveg, hogy olcsón, gyorsan és jól dolgozunk, ön ezek közül kettőt választhat. Én szépen és jól dolgoztam, pontosan, nem mellesleg gyorsan is, de ezek szerint nem elég gyorsan, bár utólag a felettesem ezt visszaszívta és azt mondta, hogy nem úgy értette... Mindegy, egyébként AZ IS közrejátszott, hogy elkezdtem sugdolózásokat kihallani, hogy ki milyen (vagy majd milyen lesz, bár ezeket a munkahelyi pletykákat én nagyon igyekeztem kerülni, de nem sikerült), meg hát őszintén, az itthoni logisztika is kezdett lassan összeomlani, mert Gábornak kb. elkezdett ömleni a munka. Én meg nem akartam, hogy Lehel ennyit legyen anyósommal. Egyrészt mert anyósom is amúgy tök tevékeny és nem várhatom el tőle, hogy kétnaponta csak az unokára vigyázzon. Másrészt a gyerekkel lenni akkor én szeretnék, ha az apja ennyit nincs itthon. Szóval betelefonáltam és felmondtam, másnap pedig bementem és benyújtottam papíron is a felmondásomat. Dumáltunk még vagy félórát a felettesemmel, aki nagyon sajnálta, hogy elmegyek és ő visszavárna, akár később is, amikor a gyerek nagyobb lesz, de én nem hiszem, hogy bárminemű kereskedelemben szeretnék majd dolgozni valaha is. Egyébként utólag büszke vagyok magamra, hogy mindent elmondtam, amit őszintén gondoltam, szóval ezt a multis lehúzást is, meg mindent és nem fogtam mindent a családra. Sose gondoltam, hogy jó ötlet multinál dolgozni, tettem vele egy próbát és tényleg nem volt jó. 

De maga a munka, hogy visszakerültem a körforgásba, nagyon sokat adott önbizalom terén. Most sokkal nagyobb kedvem és motivációm van bármi másba belekezdeni és próbálok nem azon kattogni, hogy ha lejár a gyed, akkor honnan lesz pénzem. Gábor szerint ezen nem kéne aggódnom, mert dolgozik ő eleget és van/lesz pénzünk, de nekem valahogy akkor is fontos, hogy legyen valamennyi kis saját jövedelmem. De még van időm kitalálni. Egy-két ötletem van egyébként.

Szóval lassan egy hete megint itthon vagyok és visszatértem a 100%-os anyukaszerepre. Egyelőre teljesen élvezem is, haladok a lakással, jókat programozunk, nagyokat játszunk, Lehel gyönyörűen beszél (vagyis ismétel utánunk minden szót), öröm hallgatni :) és a konyhában is jó érzés megint úgy ténykedni, hogy sehova nem kell sietni (ellentétben azzal, amikor mentem dolgozni és gyorsan összecsaptam a kaját, hogy legyen itthon ebéd). Finom, őszi ételekre vágyom, olyanokra, amiket pl. először próbálok ki. Valami tartalmas levest nagyon ennék. Szerdán voltunk kint a piacon és vettem nagyon olcsón egy csomó kápia paprikát meg szilvát. A paprikából szószt csináltam és főztem ki hozzá tésztát, nagyon finom lett. A szilvából meg pitét sütöttem jó sok fahéjjal, ami egy nap alatt elfogyott. Szilva van még, gondolkodom, hogy annak mi legyen a sorsa... Ezek vannak most, újra az itthoni napok pörögnek, de teljesen máshogy élem őket, mint korábban. 

Cindy Lafond