baking is my happy place

  Azt a magas vérnyomásos napot leszámítva amúgy nagyon szép napjaink vannak. Valahogy jó most ez a december és kicsit azt érzem, hogy sikerül a lelassulás is, miközben nem annyira tudatos. Volt a héten névnapom, kaptam finomságokat, meg egy jegyet a Mamma miára, ami biztos nagyon jó lesz. Gábor nem készült előre, aznap akart elmenni ajándékot venni, de kértem, hogy ne menjen, inkább maradjunk együtt aznap végre hármasban. Felvetette, hogy menjünk el étterembe, de ahhoz se volt túl nagy kedvem, főleg, hogy Lehellel mentünk volna, így viszont sokkal jobbat csináltunk: együtt főztünk itthon egy nagyon jót, ami ráadásul annyira finom lett, hogy ennél jobb programot ki se találhattunk volna. A héten feladtam postán a képeslapokat, kinyomtattam a szép karácsonyi képeinket, beszereztem az utolsó utáni ajándékokat, összeszedtem fejben, hogy akkor tulajdonképpen miket is akarok sütni és összeírtam a hozzávalókat, kipakoltam az alsó konyhaszekrényt, memorizáltam a meglévő mennyiségeket, majd megrendeltem a hiányzó hozzávalókat, továbbkerestem a karácsonyfatalpat, amire végül akkor leltem rá, amikor már nem is azt kerestem. Gáborral kiötleteltük a karácsonyi menüt, nem lesz semmi fakszni, az egyik kedvencünket készítjük el, amit nagyon régen nem csináltunk már, mert pepecselős (cordon bleu). Voltam Gödöllőn is tesómnál, segítettem neki bevásárolni, aztán elkávéztuk a maradék időt, majd suhantam haza a gyerekhez, akire addig a mama vigyázott (kontrollálatlan édesség-és mesenézés mennyiséggel...).

Tegnap délután kimentünk ide a kerületi karácsonyi vásárba, volt kisvonat (amire végül nem szálltunk fel), de volt kivilágított tűzoltó autó is, meg adventi gyerekkoncert és kürtős kalács, úgyhogy Lehel nagyon élvezte, az egész koncertet ámulattal állta végig és néha kicsit még táncolt is az apjával. Jó hideg volt, de megérte. Ma délelőtt meg elmentünk templomba, rég voltunk már. Mindig a fejünkben van, de sokszor egymást követően offosak a vasárnap délelőttök. Pl. a jövőheti megint az. Tervezzük, hogy 24-én elmegyünk az éjféli misére, jó lenne. 

Ami még nagyon aranyos volt a héten, hogy Lehel valamelyik nap azt mondta, miközben fetrengett velünk az ágyban, hogy "szejetlek". Annyira cuki volt és azóta is mondogatja néha, nemcsak nekünk, hanem egy-két kiváltságos plüssnek is: Mari kutyának és Eriknek, a kék oroszlánnak. Most tartunk ott, amire én már vártam, hogy leköti a rövid mese, amit olvasok. Csendben ül mellettem, nézi a könyvet és figyel. A kedvence a Pipp és Polli, de ahogy a mese végére érek, máris mondja, hogy "még" és kezdhetem az egészet elölről. 

Nekem meg keddtől kezdődik a sütésmaraton. Már összeállt a kép, hogy mikor mit fogok sütni, hogy karácsonyra maradjon, meg friss legyen, meg szeresse is mindenki, de nem volt annyira egyszerű összesakkozni. Kedden sütök Gábor munkahelyére egy adag hókiflit, aztán csütörtökön vagy pénteken zserbót, szombaton bejglit, amiket el kell dugni apósom elől, sőt, igazából az lenne a legjobb, ha meg se tudná, hogy mit sütök és csak karácsonykor kapna belőle. Aztán vasárnap megint sütök hókiflit, mert másnap délelőtt átmegyünk tesómékhoz és az unokaöcsémnek ez a kedvence, de nem süt neki senki. Aztán hétfőn még sütök egy karácsonyi répatortát, amit nálunk mindenki nagyon-nagyon szeret, az lesz szépen feldíszítve. Már kicsit várom is, szeretem ezt az ünnepi sürgés-forgást. Még egy kis havazás jó lenne mellé.