nyugiban

  Néha úgy megszáll a nyugalom és nem tudom mi a kulcsa, vagy mitől függ, de olyankor annyira jó. Mint pl. most. Nem is tudom mióta vagyok megint ilyen nagy békében, csak pár napja kb. De ilyenkor azt veszem észre magamon, hogy produktív is vagyok, nemcsak az aktuális dolgokkal, hanem a régiekkel is haladok, kiegyensúlyozott vagyok, jókedvű, kedves, mosolygós és azt érzem, hogy kifogyhatatlan energiatartalékaim vannak. Csak azt nem tudom, hogy máskor meg mi az a pont, amikor ez átfordul, amikor ezt elveszítem és újra "lusta" leszek, nyűgös, lassú és életunt(nak tűnő). Tényleg nem tudom, amúgy semmi extra nem történt a napokban ami kilökött volna a múlt hét nemtörődömségéből. De tegnap is szárnyalt bennem az energia és ma is így van. Úgy szeretnék mindig ilyen lenni, gondolom ezt hívják rendesen kiegyensúlyozottságnak, amikor az ember huzamosabb ideig ilyen jókedvű és energikus. 

Ma pl. már voltunk el autóval, megjártuk a boltot és a dm-et, voltunk a játszótéren, homokoztunk, csúszdáztunk, elaltattam Lehelt, utána kávéztam és tévét néztem fél óráig, majd előkészítettem az ebédet, hajat mostam (amit máskor napokig húzok), kitakarítottam a cicákat, és szép nyugisan elkezdtem készíteni egy almás pitét (új recept, majd beszámolok róla). Ja, az kimaradt, hogy reggel is aktív voltam, elpakoltam a konyhát, mostam, mosogattam, elporcióztam a húst, cukkinisalátát készítettem. Tök jók az ilyen napok, bárcsak mindig ilyen lennék és főleg a jókedv, meg a belső béke miatt. 

Bogyó és Babócát néznek