Most gyorsan van egy szűk órám írni, mert a fiúk elmentek az Aldiba csokiért és édesburgonyáért. A csokit holnapra hozzák a gyerekeknek, az édesburgonya meg a mai ebédhez kell. Egy darab van itthon ugyanis, de az hármunknak nem elég, kettőt viszont összevágok, bedobom a sütőbe és szuper lesz köretnek. Ma nem valami hatalmas konyhamutatvány lesz az ebéd, hanem csak egy grillsajtot fogok felszelni, befűszerezni és serpenyőben megsütni, mellé lesz egy kis tzatziki, meg párolok pár szem brokkolit (ami Lehel kedvence) és akkor az édesburi. Azt nem is meséltem még, hogy tartjuk a nagyböjtöt, idén március 4-én kezdődött és ugye nagypéntekig tart. Nyilván nem a nagybetűs, aszkéta-féle böjtöt tartjuk (amit pl. régen az egyik nagymamám is tartott), hanem azt, amiről azért ebben az időszakban le tudunk mondani. Ilyen most nálunk a hús, az alkohol, az édességek, sütik. Egyébként meglepően egyszerűbb a gyakorlatban ez a húsmentesség, mint ahogy gondoltam. Persze én régebben voltam már vega évekig és nekem akkor se voltak túl nagy igényeim a táplálkozással kapcsolatban, szóval most is inkább Gábor miatt aggódtam egy kicsit, hogy nem fog-e nyafogni, hogy mi a kaja (habár ő találta ki, hogy böjtöljünk). De nem nyafog, sőt, most azt mondja, hogy nem is hiányzik neki a hús és ha majd vége a böjtnek, akkor is együnk ritkábban húst, mondjuk csak heti egyszer. Én örülök ennek. Egyébként magába a böjt időszakába esnek családi események, szülinapok is, de eddig azokat is szépen megálltuk, kiküszöböltük valahogy, mondjuk nekem nem túl nehéz nemet mondani egy szelet tortára, mert én amúgy se ehetek. Viszont Lehel szülinapja is beleesik, amikor is én sütöm az egyik tortát, szóval abból biztos fogok enni (ami mentes diós-mascarponés lesz és csak gyümölcspürével lesz édesítve). Egyébként ezzel a böjttel kapcsoltban is bátran be tudnak szólni az emberek, hogy ennek így semmi értelme, meg ja a gyerek szülinapja kivétel, hahaha. Szerintem meg a mai világban, ahol minden a túlfogyasztásra, túlvásárlásra, túlzabálásra ösztönöz, tök jó egy kis féket behúzni. És mindenki olyan féket húz be, amilyet akar. Tavaly olvastam valahol pont ezzel kapcsoltban, hogy az is szép eredmény tud lenni, ha digitális böjtöt tartasz vagy bármilyen rossz szokásodból lejjebb veszel. A lényeg, hogy az egyén a saját személyi szintén böjtöljön valamit, ha szeretne.
szombat, március 22
szombati délelőtti gyors bejegyzés
Ma egyébként szokásos 7 körül keltük. Valami lehetett éjszaka, mert Lehel is nagyon hangosan felsírt, át kellett költöztetnem kettőnk közé, aztán meg Gábor is kiabálni kezdett álmában, amiből felráztam, de attól meg még jobban megijedt, míg magához nem tért. A reggeli aztán későre csúszott, mert autóztunk, legóztunk a szobában, utána meg Pumuklit néztünk. Szerintem a délután is hasonló szöszmötöléssel fog ma eltelni. Este megyünk Gáborral a Zorán koncertre, már nagyon várom, remélem jó lesz. Becsavartam a hajam, szeretem ha van hova elkészülni, kiöltözni, és nem csak azért sminkelem ki magam, mert megyünk a Tescoba. Holnap aztán névnapokat tartunk, jön a család, a gyerekek, remélem szép idő lesz és délután kimegyünk majd együtt a játszótérre.
De most már robogok is tovább, még kifestem a körmöm, mielőtt hazaérnek a fiúk.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Pumukli ❤️
VálaszTörlésA mi gyerekeink is ezen nőttek fel! 🥰
Ami pedig a böjtöt illeti, minden tiszteletem azoké, akik bármilyen formában alkalmazzák!
És sose hallgass az okoskodókra, Szaffi!
(Kriszti, Dunakanyar)
Én is nagyon szerettem gyerekkoromban és most olyan jó újranézni! :) Lehel azóta mindig kéri, hogy énekeljem el napközben a főcímdalt "anya, Pumu" :D
TörlésSzimpatikus ez a hozzáállás a böjthöz, a húsról lemondani nekem sem nagy kunszt, a telefont félretenni, nem egyfolytában képernyőzni viszont annál nagyobb kihívás. Pont tegnap hallgattam egy podcastet megnéztem a gyerekek képernyőideje kapcsán, kicsit magamba néztem én is, hogy milyen mintát mutatok. Köszi a kedvcsinálót!
VálaszTörlésSzívesen! :)
TörlésHuhh a digitális része is tök érdekes, én mondjuk most abba nem kezdtem bele, pedig nagyon jó lenne. De vannak napok, amikor nagyon jól sikerül a telefon letétele. Van egy alkalmazás (zen mode), amit ha bekapcsolok, akkor addig nem tudom nézegetni a telefont, csak hívást tudok fogadni és ennyi. Néha már két órára is be tudom kapcsolni ezt az alkalmazást és olyankor valahogy meg is nyugszom, mert tudom, hogy úgyse tudom nyomkodni a telefont.
Ó, Zorán-koncert!! :)))
VálaszTörlésHát képzeljétek, végül nem jutottunk el! Odafele menet lerobbantunk, pedig már nem voltunk messze, de a kocsit ki kellett tolni az útról, aztán meg próbáltuk megjavítani, meg nem is állt jó helyen, így nem akartuk ott hagyni. Eléggé szomorú voltam.
TörlésÓ de irigylem Zoránt, már pár éve nem voltam koncertjükön, utána is nézek, mikor jönnek a közelünkbe :)
VálaszTörlésMost már én is irigylem azt, aki eljutott! :) Egyébként azt hiszem november körül lesz nagykoncert a Papp Lászlóban.
TörlésEz a böjt nagyon kemény, minden elismerésem hozzá! Én már csinálom 10+ éve, de minden alkalommal csak 1 dolgot választok, soha nem lett volna lelki erőm a cukrot és az alkoholt egyszerre kiiktatni :) szerintem érdekes nem csak a testi változások miatt, hanem rájönni milyen szerepet töltenek be ezek a dolgok az életünkben, mennyire vagyunk a szokásaink rabjai (én nagyon) és mennyire tudunk változtatni a hozzáállásunkon. A beszólogatás pedig alap, nem csak a böjt hanem gyakorlatilag bármi miatt. Ítélkezni olyan könnyű (és ne vitassuk el, kielégítő is a lelkünknek ideig-óráig).
VálaszTörlésKöszi! De te is nagyon ügyes vagy, ha tizen éve tartod!
TörlésNekem amúgy véletlenül, de pont egybeesett a diétámmal a böjt kezdete, így amúgy előtte már lélekben fel voltam készülve és kb. tudtam, hogy mi vár rám, hiszen egyszer már ettem cukor-és lisztmentesen. Ja, meg persze alkoholt se ihatok a diétában sem. Igazából Gábor most a nagyon elhivatott és nagyon ügyesen állja is a sarat. Főleg, hogy nálunk még kísértés is van, pl lent anyósoméknál állandóan pörög a magyar konyha és még így is, hogy böjtölünk, állandóan megkérdezik azért, hogy biztos nem kérünk-e egy kis sztrapacskát/rántott húst/nutellás palacsintát? Meg múltkor Lehel napokig mondogatta itthon, hogy hambu, végül bementünk vele a mekibe és kapott egy sajtburgert. Oké, mi sem szoktunk gyakran enni ott, de nyilván elindult a nyálelválasztás, miközben a gyerek jóízűen evett. :D