buli

  Voltunk szombaton bulizni Gáborral. Egyik kollégájának az 50. születésnapjára voltunk meghívva, ami úgy volt beharagozva, hogy nagyszabású partira kell ám számítani. Én egy ideje vártam már, végre egy felnőtt program, végre valahova felöltözhetek csinosan, végre táncolhatunk. Aztán persze aznap már nem volt kedvem menni (ez miért van mindig?), de hát arról szó sem volt, hogy nem megyünk el, nem is említettem Gábornak. Viszont a csinos ellenében győzött a praktikum. Persze mehettem volna ruhában, harisnyával és magassarkúval, de végül két okból a farmer és bőrdzseki mellett döntöttem: egyrészt a hideg miatt (és nem tudtam mennyit leszünk szabad ég alatt), másrészt a kényelem miatt (mert tudtam, hogy szeretnék sokat táncolni és azt magassarkúban nem tudok). Végül nagyon jól döntöttem, mert senki nem volt nagyon kiöltözve, elvégre szülinapi buli volt, nem egy színházi esemény. És sokat voltunk kint a teraszon, de még annál is többet táncoltunk. És a ruhám nagyon kényelmes és komfortos volt. Jajj, szuper zenék voltak és nagyon felszabadult és boldog voltam! Gábor főnöke volt az egyik dj, aki jobbnál jobb zenéket rakott fel. Volt karaoke is, amit mindig szerettem volna kipróbálni, most Gáborral közösen énekeltünk is egy számot. De megdöbbentett, hogy mennyire halk volt a hangom még úgy is, hogy én azt éreztem, tele torokból énekelek (vagy csak Gábor hangja nyomott el ennyire?). A buli amúgy 7-kor kezdődött, voltak finom kaják és négyféle torta is. Egy kicsit megszegtem a diétámat, ettem pogit is, rántott húst, meg tortát is (de amúgy tök mindegy, mert másnap reggel kb. minden kijött belőlem). Sokféle emberrel találkoztunk, nekem volt egy nagyon ciki beszélgetésem egy pasival, aki teljesen félreértett és fel akart szedni. Tök hülyeség volt odamenni hozzá, a kérdésem is egy merő baromság volt, de hát bennem volt már pár pohár bor, ez van. De ezt a szitut leszámítva tényleg csupa jófej emberrel, meg házaspárral dumáltunk, még az ünnepelt anyukájával is beszélgettünk majdnem egy órát, aki már majdnem 80 éves. Kocsival mentünk, mert a világ (másik) végén volt a rendezvény (Csepel, Szabadkikötő), de sejtettük, hogy nem mi fogunk hazavezetni, ezért hívtunk valamikor éjfél körül egy sofőrszolgálatot, akik viszont másfél óra múlvára ígérték magukat. Ehhez képest nagyon jól kiszámoltuk a dolgokat, mert pont kb. másfél óra múlva lett vége a bulinak is. A sofőrszolgálat is rendben volt, szépen hazahozott minket, aztán fél 3 körül már ágyba is kerültünk. Én teljesen józannak éreztem magam és a fáradtságot leszámítva abszolút jól is éreztem magam...egészen másnap reggelig, amikor hatalmas macskajajjal ébredtem a kisfiam ugrálására és arra, hogy kakaót kell csinálni. Szerintem én kb. 6 éve nem voltam másnapos. Borzasztóan megviselt, délután 1-ig kb. életképtelen voltam és semmi nem maradt meg bennem, még a víz vagy a fájdalomcsillapító sem. A nagyi persze rögtön átvette Lehelt és kb. fel se jöttek délutánig, viszont kimentek a játszóra, fagyit ettek, Lehel bicajozott, szóval szuper délelőttje volt. Én viszont SOHA többet nem csinálok ilyet, mert nekem már  elviselhetetlen a másnaposság, miért csinálnék ilyet magammal újra? A másik pedig a gyerek és a felelősség, szerintem ilyet nem tehetek, volt is lelkiismeret-furdalásom rendesen.