Kis galaxis: esős május

Ettől az esős, borús időtől szinte őszi hangulatom kezd már lenni. Ráadásul ma délután, amikor kimentünk pocsolyázni és csigát menteni, már fáztam is, pedig ugyanabba a kabátba bújtam bele, ami délelőtt is rajtam volt. Nem tudom milyen nyár vár ránk, de én nem bánom, ha nem lesznek 40 fokok. Most nagyon derűsen és eseménydúsan telnek a napok. Ez a hetünk kifejezetten tele volt programokkal, és még nincs vége.

Hétfőn pont semmi extra nem volt a napban, de együtt főztünk ebédet Gáborral, nagyot sziesztáztunk, a délutánt a játszótéren töltöttük, estére pedig beterveztünk egy randiestet. Megint jó sok idő eltelt, hogy ilyet tartottunk volna, pedig erre annyira érdemes lenne odafigyelni. Egyébként most megcsúsztunk a nappal és későn aludt el Lehel is, szóval amikor fél 10-kor nekikezdtünk a randinak, nekem már nem is volt kedvem. De aztán szerencsére hamar elpárolgott a hangulattalanságom, mert rögtön az elején marhajót nevettünk azon, hogy a kanapéról összebújva néztünk az ablak melletti szekrényre, hogy "mi az ott?". Nem tudtuk megállapítani, hogy mi az a nagy valami a szekrény tetején, Gábor árnyéknak látta, de semmi nem vetült úgy rá, még a szemüvegeinket is felvettük, de úgy se láttuk :D. Szakadtam a röhögéstől, mire rájöttünk, hogy egy hátizsák van oda ledobva. Szóval ilyenek vannak már így negyvenhez közel...néha így indul egy randi.

Kedden elmentünk kisvonatozni Hűvösvölgybe. Én nem tudom mi történt, a forgalom nőtt meg két év alatt vagy én húzódtam vissza ennyire nagyon a csigaházamba, de olyan volt, mintha Hűvösvölgy a világ végén lett volna és a forgalom is akkora volt, hogy végig azt éreztem: én itt nem mernék vezetni. Pedig két évvel ezelőtt pontosan ezen az útvonalon mentem egyedül, terhesen Nagykovácsiba és semmi bajom nem volt. De egyébként úgy rémlik, hogy hamarabb is odaértem és nem volt ekkora forgalom. Na persze nem is ez a lényeg, jó volt a gyermekvasút, Lehelnek is tetszett, bár utólag úgy értékeltük Gáborral, hogy ehhez is kicsi még. Én amúgy nem emlékszem, hogy bármikor is ültem volna a gyermekvasúton. Lehet, nem állítom biztosra, hogy sosem, mindenesetre nincsenek róla emlékeim. Normafánál szálltunk le, ettünk lángost, kávéztunk, sétáltunk, Lehel megállás (és ész) nélkül rohangált. Majd vissza Hűvösvölgybe, onnan pedig haza. Nekem délutánra migrénem lett, ami aznapra már teljesen ki is ütött. Közben tesóm és a volt férjének a jelenlegi felesége összevesztek és rám szabták a békebíró szerepét, mindketten nekem írogattam és hívtak a másik háta mögött. Annyira nem volt ehhez energiám a fejfájás miatt, hogy nem sokra mentek velem, de végül sikerült azt hiszem megoldani.

Szerdán elmentünk Lehellel nagybevásárolni, utána itthon ő pihent egyet, én elpakoltam és összedobtam egy villámgyors ebédet, ettünk, majd ültünk vissza az autóba, mert meghívásunk volt a belvárosba. Pont tesóm volt férjéékhez mentünk, de ez az összeveszésüktől függetlenül is már meg volt beszélve egy hete. Szóval lehet tesómnak nem esett jól, de amióta ott megszületett a kisebb gyerek, ami lassan fél éve lesz, azóta terveztük ezt a találkát. A városba befelé elkapott minket egy hatalmas, özönvíz szerű eső, araszoltak a kocsik is. De szerencsésen megérkeztük és amin egész nap rugóztam, hogy lesz-e majd bent parkolóhely, azon is feleslegesen idegeskedtem, mert szinte a házuk elé termett nekem hely, de rögtön kettő is, hogy biztos be is tudjak állni. Annáéknál szuper volt, tök jól eljátszottak a kicsik és a baba is cuki volt, egy óráig az én kezemben volt és nagyon jól elvolt ott. Este 7 körül értünk haza, hamar kidőltünk.

Csütörtökön Gábort kísértük el délelőtt, megmutatta nekünk a lakást, amit ez idáig csinált. Nagyon szép lett, még emlékszem a kezdetleges állapotokra, úgyhogy nagyon büszke vagyok rá. Utána ajándékot kellett vadásznunk a városban, majd haza, mert délutánra jött át a család, születésnapot ünnepeltünk. Ez is nagyon jól telt, rengeteg finomság volt, a gyerekek klasszul elvoltak, kinéztünk a játszóra is együtt, de itthon festettek, rajzoltak, Lehel is, nagyon lelkes volt, most kapott először a kezébe ecsetet.

Ma pedig kevésbé jó, de annál izgalmasabb programunk volt délelőtt. Elvittem Lehelt a sebészetre, hogy leszedessem a bőrkinövést a füle mellől, de végül nem szedték le neki, a Heim Pálba irányítottak kisműtétre. Nem örülök, hogy nem vagyunk túl rajta, de legalább nem odázom tovább a dolgot. Az orvos (természetesen bagolydoktornak hívtuk) után csellengtünk még kicsit a Sugárban. Nem vagyok híve az oktalan játékvásárlásnak és nem is nagyon szokott előfordulni, de most bementünk a játékboltba és választhatott Lehel egy rendőrautót. Nagyon boldog volt, délután már azzal aludt. Amíg aludt, addig én főzeléket csináltam, kávéztam, netflixeztem, közben kint megállás nélkül kopogott az eső...mi ez, ha nem őszi hangulat?

Holnap lesz nálunk gyerekkoncert a főtéren, arra megyünk ki másokkal, vasárnapra meg bográcsozás a terv, szintén játszótéri anyukákkal és játszótéri gyerekekkel :D.