inverz

  Épp ülök a kanapén és azt várom, hogy lemenjen a nap. A létező összes redőny le van már húzva, de a legszélső, háromszög alakú ablakon úgy tűz be a lemenőben lévő nap, hogy kis híján megvakulok. Azért várom, hogy lemenjen, mert Lehel végre elaludt, megfürödtem, megvacsoráztam és szeretném kicsit leereszteni az agyamat. Ez pedig ma este tévénézést jelent. Szóval amint lement a nap és végre normálisan lehet bámulni a tévé képernyőjét, már indítom is az And Just Like That... új részét. Két résszel vagyok lemaradva, amiket szerintem pótlok is ma este, feltéve ha el nem alszom. 

Ma amúgy a pár nappal ezelőtti posztom tökéletes inverze állt fent. Nagyon korán keltünk, mert Lehel korán kelt. Gábor elment dolgozni, mi meg már délelőtt 9-kor túl voltunk a versenypályán, a mesekönyv lapozgatáson, a reggelin, a színezésen, zenehallgatáson, hintázáson, macskaetetésen, mosógép bepakoláson és még ki tudja min...szóval kivetődtünk a kertbe, de valahogy már akkor nyűgös volt Lehel és aztán ez egész nap így maradt. Ma minden elfoglaltság csak 5 percig tartott, minden baj volt. De legalább az ebéd ma elfogyott, ami a kedvenc túrós tészta volt. A csendes pihenő se volt ma sikeres, pedig biztos voltam benne, hogy aludni fog, de eszébe se jutott, ugrált inkább és kiabált, pedig előtte folyamatosan ásítozott. Aztán az egész délután nagyon lassan és szinte eseménytelenül telt, mert bármibe fogtunk, hamar ráunt vagy rosszalkodni kezdett. Ez a nagy meleg is rátett, pedig tudom, hogy még csak holnap jön a java és majd azután a még melegebb... Nem volt se energiám, se kedvem elmenni itthonról, nem is akartam a meleg miatt se, de végül 4 körül elmentünk azért fagyizni, csak hogy addig se itthon legyünk. Az jó volt amúgy és utána itthon is egy darabig, de aztán megint jött a nagy sírás. Biztos ma valami más baja is volt, egyébként bújt is sokat. Aztán már fél 7 előtt kidőlt, így azóta lélegzethez jutottam én is... Az én agyam meg ezek mellett az egyetemválasztással van tele. Még három hétig lehetőség van megváltoztatni a sorrendet és azt hiszem, sőt, biztos vagyok benne, hogy élni fogok ezzel. Többtényezős a dolog, mert nyilván számít az iskola távolsága, az ára (mivel már egy állami félévem se maradt)...én mondjuk idáig ezek alapján állítottam fel a sorrendet. Most viszont már nagyon is számít, hogy mely napokon van oktatás, abból mennyi jelenléti, mennyi online és hát na, nem feltétlenül a leggagyibb suliba kéne jelentkezni csak azért, hogy minél könnyebben meglegyen a diploma. Igazából a sorrend változtatás már nem is kérdés, biztos, hogy a két jó egyetemet előre írom és a gagyit hátra. Most már csak az a dilemma, hogy melyik jó egyetem legyen az első és melyik a második... De közben végre lement a nap és lehet tévét nézni, úgyhogy az agyalást is befejeztem mára.