szerda, július 16

Balaton

  Tegnap délután megjöttünk Balatonról. Hazafelé végül nem álltunk meg az egyik kedvenc éttermünkben enni, ami Székesfehérváron van, így hazaérkezés után nekiláttam egy tartalmas, finom vacsi készítésének. A hazahozott cuccok így viszont ledobálva várták a mai reggelt, hogy rendet tegyek köztük. Ezt a részt utálni szoktam, kipakolni, mindent elmosni, a helyére tenni, az összes szennyest kupacokba rendezni színek szerint stb. De láss csodát, most nemcsak energiám, hanem kedvem is volt hozzá, ráadásul nagyon hamar rendbe raktam mindent. A lakást szerencsére tisztán és rendben hagytuk itt, így azzal nem volt gond. 

A nyaralás nagyon jó volt! Balatonakalira mentünk le négy napra kempingezni. Én voltam az, aki előzőleg leszavaztam a hosszabb kempingezést, mondván elég lesz négy napig szaladni a kétéves után. De most idén én is megbántam, hogy nem maradtunk tovább. Lehel volt a legjobban a hazajövetel ellen, ő még ma is a sátorról és a kempingről beszél. Egyébként valahogy még a dackorszak ellenére is én valahogy könnyebbnek éltem meg ezt a kempingezést, mint a tavalyiakat, amikor Lehel még csak egy éves volt. Akkor még nem voltak ordításos hisztik, most viszont már jobban megértette, amit kértünk tőle és jobban el is foglalta magát mondjuk egy matricás könyvvel (így volt nettó tíz percünk ülve kávét inni :)). De amúgy tényleg szuper nyaralás volt! Sokat mászkáltunk, fürödtünk a vízben, grilleztünk, fociztunk, bicajoztunk, nevettünk, jókat ettünk.

Első nap Balatonkenese felől érkeztünk. Ott direkt tettünk egy kis megállót és megreggeliztünk a Katicában (ezt a helyet télen fedeztük fel, amikor Eplényből tartottunk hazafelé). A kempingben első nap voltak animációs programok is, a lányok elvitték Lehelt buborékfestére, aki szó nélkül velük tartott és elmélyülve festett a gyerekekkel. Utána fúvós zenekar koncertje volt a téren, ami szuper volt, mert Lehel mostanában valamiért odavan a trombitákért. Este nagyon nehezen aludt el, szinte előbb elaludtunk, mint ő. Ekkor még jó ötletnek tartottam, hogy csak négy napra jöttünk. Másnap átmentünk Balatonfüredre sétahajókázni, ami szintén nagyon jól telt, délután fürödtünk a vízben, este meg áttekertünk Zánkára, hazafelé játszótereztünk. Utána este 8-kor Lehelnek még volt energiája focizni és körbe futóbiciklizni a kempinget (én meg mellette kocogtam), viszont utána kb. tíz perc alatt elaludt, így nekünk is jutott egy kis idő kettesben a Balcsi parton. Harmadnap autóba ültünk és elmentünk Salföldre, ahol egy kis majorságot látogattunk meg. Bent lehetett állatokat simogatni és etetni, itt is nagy volt az öröm. Lehel lelkesen osztogatta a zoocsemegét a kecskéknek, birkáknak, tyúkoknak, kacsáknak, szamaraknak és végre látott tehenet is. Ezután a Szigligeti várat terveztük, de végül leszavaztuk, mert a kicsi elfáradt, így csak elmentünk megnézni Tapolcán a vízimalmot és tavat. Délután a kempingben aztán megint csak fürödtünk, végre Lehel is be akart jönni a vízbe, nem csak a kis hajójában ücsörögni. Nem mondom, hogy azonnal szokható volt a víz, de ha már bent volt az ember pár perce, akkor jól esett. Végül ő is hamar megszokta a vizet és utána persze ki se akart menni. Este sütögettünk, aztán csellengtünk még a kempingben, Lehel odament a többi (nagyobb) gyerekhez, akik tök aranyosak voltak, bevonták annak ellenére, hogy kb. 6-7 évesek lehettek. Kedd reggel aztán kényelmesen elkészültünk délelőtt és sátrat bontottunk. Megálltunk még Tihanyban sétálni és fagyizni, majd elindultunk haza. 

A sátrunkat én nagyon szeretem. Jó nagy és magas, a hálórész ugye bogárbiztos és nagyon kényelmes matracaink vannak, komolyan nagyon jókat aludtunk benne. Tavaly karácsonyra kaptunk kempingezéshez étkészletet, poharakat, így azoknak is nagy hasznát vettük már idén. Ráadásul ennek a kempingnek a mosó-és mosdórésze tényleg patyolat volt, akármikor mentem, mindig takarították, töltötték. És jó tágas is volt, nagy zárható zuhanyzók voltak külön kis előterekkel, ahová mindent le lehet pakolni és gyerekkel is könnyű tisztálkodni, hiszen nem tud elszaladni, amíg nem vagyunk készen. Emellett klassz játszótér, a gyerekeknek trambulin és szuper büfé is volt. Nekünk a part is tetszett, teljesen feleslegesnek éreztem volna a mellettünk lévő strandra átmenni, számunkra semmivel nem nyújtott volna többet. Idénre csak ezt a nyaralást terveztük be, most viszont fontolgatjuk, hogy augusztusban is elmegyünk még egyszer.

 








4 megjegyzés:

  1. óóó, Balatonakali, oda jártam táborozni (nem a kempingbe) az általános iskolámmal évekig, imádtam, oda kötődik az első szerelmem is :))) most már biztos tök másképp néz ki, de ez a szó, hogy Akali, nekem magic!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :)))
      Nem biztos, hogy máshogy néz ki :) Engem Balatonszéplakhoz köt a gyerekkorom, ott nagyon sok minden ugyanolyan, mint régen. Még az ottani kedvenc büfénket is az a nő (most már néni) vezeti, akitől gyerekkoromban gofrit rendeltem.
      Akalin amúgy én is nyaraltam párszor régebben még az exemmel. Úgy tűnik, mintha néhány éve lett volna, pedig bizony 20 éves voltam, tehát van annak már 19 éve! :)

      Törlés
  2. úúú, erről a bejegyzésről rögtön a Brúnó a Balatonon sorozat jutott eszembe, azt ismeritek? tuti tetszene Lehelnek (a szövegeken simán lehet rövidíteni, és amúgy meg csomó balatoni helyszínnel találkozhat benne.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ismerem, nagyon szemeztem vele nyár elején az Auchanban, de végül visszatettem, hogy majd máskor. Aztán a könyvtárból is terveztem kivenni, de oda meg még mindig nem volt bátorságom beiratkozni Lehellel, mert néha még előbújik belőle a könyvtépkedő kisördög.
      De jövőre tuti a polcon lesz, nagyon tetszett, amikor belelapoztam! :)

      Törlés