megszavaznám a rövid munkahetet

  Azért a három munkanapos heteket ki lehet bírni, azt hiszem. Nem lehetne mindig így? Oké, legyen egy héten négy dolgozós nap! Én még azt sem bánnám, ha annyival kevesebb fizetést kapnék, de egész más lenne a munka - magánélet egyensúlya. A múlt hét ugyanis nagyon jól telt, gondolom főleg emiatt. Csütörtöktől már itthon voltam és pénteken már Lehelt se vittük bölcsibe. Sulim tervem volt, hogy két beadandót is megírok és elküldök, amiből végül csak egy lett. Egész csütörtökön azon dolgoztam és végül másnap hajnalban keltem fel befejezni. De legalább az pipa. Pénteken szemészetre volt időpontom (ezt az időpontot még tavasszal kértem!). Sima látásvizsgálatot szerettem volna, de az orvos kikérdezés után úgy döntött, hogy szemfenék vizsgálatot is csinál, ha már ott vagyok és úgysem vezetek. Eléggé megijedtem, ugyanis mindenféle vizsgálattól viszolygok, ami a szememmel vagy a fülemmel kapcsolatos, de megnyugtattak, hogy nem kell aggódni. Végül csak egy szúrós szemcseppet kaptam és fél óra várakozás után nézték meg a szememet. Utána mondjuk két óráig nem láttam, hiába álltunk meg hazafelé a városligeti játszótéren, minden homályos volt. Lehelnek megígértük aznapra a Mekit is, úgyhogy a játszó után ott ettünk. Estére pedig színházjegyünk volt Gáborral, amire nem annyira lelkesen indultunk el. Egyrészt aznap már megjártuk a belvárost egyszer, másrészt Lehel nehezen engedett el minket, velünk akart jönni, majdnem sírt, amikor indultunk. Úgyhogy nehéz szívvel távoztunk és szokás szerint egy dugót is kikaptunk a városba befelé. A darab azonban kárpótolt minket! A Tháliában néztük meg Az utolsó vacsora című darabot. Ebben a hónapban volt még csak a mű ősbemutatója, szóval nagyon új. De fúú, nagyon szuper volt! Izgalmas, látványos, mozgalmas, érdekes, társadalmi kérdéseket boncolgatott, közben nagyon jól volt felépítve, a színészek is kitettek magukért. Ajánlom megnézésre! 11 körül értünk haza és a Lehel még fent volt! Mama nem tudtam elaltatni, mert azt ismételgette neki Lehel, hogy megvár minket. Úgyhogy aztán nagy volt itthon az öröm, végül fél 12-kor együtt bújtunk ágyba és még elolvastuk Pettson és Findusz egyik kalandját is. A hétvége aztán a családi időről és az otthonról szólt. Nem mentünk (végre) sehova, csak a játszóra, meg futóbiciklizni. Én sütöttem sajtos stanglit, sült húst krumplipürével, egy répatortát (a fiúk megkívánták), meg készítettem brokkolis tésztát, tejberizst, tonhalas wrapet. Sokat voltam a konyhában és tényleg sok idő el is ment ezekkel, de valahogy elkapott közben a flow, főleg a tortakészítés közben, úgyhogy utólag sem bántam meg, nagyon kikapcsolt. Vasárnap délután pedig kicsit elvonultam tanulni, az egyik szeminárium online feladataival foglalkoztam, végül is egész jól elhaladtam vele. 

Tegnap pedig teljesen feltöltődve mentem dolgozni, ráadásul ez a hét szintén ugyanolyan rövid a hosszú hétvége miatt. Most is lesz dolgunk csütörtökön (Heim Pál) és pénteken (temető), de szerintem hasonló hangulatban fog telni, mint a múlt hét. Egy kicsit mondjuk még többet kellene tanulnom, most nem tervezek annyit főzni se, bár egy nagy adag húslevest és gesztenyepürét már betábláztam. 

Lekopogom, de nagyon szeretem a munkahelyemet. Sokszor még elhinni sem merem, hogy ilyen jó, nehogy valami elromoljon. A múlt héten kint volt nálunk a nagy intézményvezető (aki felvett). Ő szólt nekem szerdán, hogy menjek munkaruhát választani és amíg válogattam a típusok meg a méretek között, végig ott volt velem és érdeklődött, hogy hogyan érzem magam, milyen itt, meg hogy milyen aranyos vagyok...én ettől mondjuk kicsit zavarba jöttem. Kiválasztottam a ruhákat és a papucsot, nagyon szép, márkás dolgokat fogunk kapni, alig várom. Még munkakabátot is kapunk, szerintem az a legszebb. A többiek mosolyogtak rajtam, hogy mindennek úgy tudok örülni, de ez csak azért van, mert szerintem nekem még ilyen munkahelyem nem volt, hogy ennyi mindent kaptam volna. De a vezetőre visszatérve...hétfőre az a hír fogadott, amikor beértem dolgozni, hogy már nem fregoli vagyok, hanem a vezető utasítására a negyedik ember az adott egységben, szóval megkaptam a felmondott ember helyét. Juhú! Annyira örülök! Szóval van már saját csoportom és saját gyerekeim és műszakban járok dolgozni. A párom is nagyon jó, szeretek ott lenni. Úgy érzem, hogy most minden nagyon szuper.