ajándékok, érzések, cukorkák

 Néhány mozzanat az elmúlt napokból.

Nem tudom miért, de valahogy nyűgösre sikerült részemről ez a karácsony. Sehogy se éreztem magam jól a bőrömben, 24-én négyszer öltöztem át és végül az a ruha sem tetszett magamon, amit viseltem. Tegnap mindent elejtettem, kiejtettem a kezemből, megégettem az ujjam és a fatörzset is Gábor mentette meg, én legszívesebben kidobtam volna félkész állapotában, annyira felbosszantottam magam rajta (rossz volt a recept). A süti végül persze nagyon finom lett, első kínálásra megette az egészet a család és a vendégek. Mindemellett a kaják se lettek nálam nyerőek, persze finom lett a cordon, de mondjuk első nap. Hogy a mennyiségeket megint elmértük vagy csak egyszerűen évről-évre kevesebbet eszünk? Ez itt a kérdés. De jövőre minden más lesz, egyszerűen kitiltom a lakásunkból a sült húsokat...vagy talán ennyire végletes azért nem leszek, de tényleg sok volt. Ráadásul tesóméknak csirkével készültünk, nekem már az se csúszott. Írattam a chatgpt-vel isteni sali recepteket, zöldségekkel, sajtokkal, magvakkal, szerintem holnap be is vásárolok hozzá. Egyébként azért is lehet ez az undor, mert az elmúlt évben mondhatni drasztikusan lecsökkentettük itthon az olajban sült dolgok számát. Ezt olyannyira sikerült lecsökkenteni, hogy volt olyan literes olaj, amit szerintem 2-3 hónap alatt használtunk el. Szemben azzal, hogy előtte kb. minden héten ettünk valami olajban sült dolgot (húst, zöldséget, krumplit) és ezért az olaj állandóan rajta volt a bevásárlólistán. Most azóta abból is jobb verziót vásárolunk (hidegen sajtolt) és szintén ritkán használjuk, de most valahogy az ünnepek alatt ez felborult. Én viszont már rá se bírok nézni az olajos dolgokra, szerintem ezzel Gábor is így van. 

Az ajándékok nagyon kedvesek voltak idén is. Mi szerencsére a nagycsaláddal már nem ajándékozunk, ott csak a gyerekek kapnak. Egyedül Gáborral és a nővéremmel maradt meg az ajándékozósdi. Gábortól kaptam egy gyönyörű szép, mályvaszínű melegítőszettet. Ezt kicsit sejtettem, mivel novemberben szerettem volna venni egyet magamnak, de Gábor azt mondta, hogy ne vegyek (és mivel ezt nem szokta semmire mondani, így nem is forszíroztam, csak nem vettem). Nővéremtől egy kisebb pénztárcát kaptam, amire szintén szükségem volt, ugyanis van egy szép nagy pénztárcám, csak az nem fér bele a kisebb táskáimba. Így pedig probléma megoldva. Ráadásul kicsi mérete ellenére jól meg lehet pakolni, vagy 10 kártya belefér és még fényképet is tudok tenni bele. Tesóméknak én nem készültem meglepetésekkel, mert tesóm meg szokta mondani, hogy ki mit szeretne, így mindenkinek azt vettem, amit szeretett volna (karkötő, jurassic parkos termosz, japán képregény, egyéb finomságok). A férjemnek vettem egy hiperszuper telefontartót a kocsiba, ami elvileg a rázós utakon is stabil, lehet összevissza forgatni, mozgatni jobbra-balra és nem kell hozzá mágnest ragasztani a telefonra sem. Sok volt a szempont, de szerintem sikerült a legjobbat kiválasztanom. Ezen kívül kapott még egy szép bőrövet és egy Porsche legót, utóbbinak örült szerintem a legjobban, már össze is rakta. A kisfiunk sok mindent kapott tőlünk és a család többi tagjától, pl. autókat (mily' meglepő), versenypályává alakítható dömpert, tűzoltóállomást, dominót, kukásautós...aminek a legjobban örült, az szerintem az óriási rajzkészlet, amit én vettem neki és a Repcsik mesekönyv, amit nagyon szeret. Tudtam, hogy fog kapni egy gyerekdobot, amit nagyon vártam, de sajnos nagy csalódás, nagyon rossz minőségű. Erről az ajándékozó sem tehet, nem tudhatta. Lehelnek mindenesete így is tetszik az is. 

Note to myself: szerintem életemben először érzem azt, hogy jövőre máshogy szeretnék karácsonyozni. Nem ragaszkodom vészesen ahhoz, hogy melyik napon minek kell történnie. Ruhával, fülbevalóval, hajjal, körömmel előre készülök (lehet felszínesen hangzik, de idén egyszerűen slamposnak éreztem magam és sehogy se volt jó a tükörbe nézni, ezért jövőre erre fogok készülni). A kaja könnyű lesz és nem lesz sok. Lehetőleg olyan lesz, ami új, változatos. Bejglit és mézeskalácsot sütök a kisfiammal, de zserbót (és száz másikat) nem fogok. Nagyon szeretem a zserbót és nem rossz az enyém, de egyszerűen nem olyan, mint egy igazi, cukrászdai. Ha azt megveszem előre a cukiban, akkor sem dől össze a világ (és megspórolok egy csomó időt). 

Egyébként nagyon sok érzés kavarog bennem, amikről majd akarok írni, ha lesz időm. Valahogy ezen a karácsonyon éreztem azt nagyon erősen, hogy hiányoznak a szüleim és milyen jó lenne, ha itt lennének. Egy délután aludtam is és rémülten ébredtem belőle, nagyon rossz volt, azt éreztem, hogy a szívem is majd' kiugrik. Továbbra is nagyon hiányzik egy kutya. Ez egy űr, amit számomra nem pótol más.

Amúgy volt sok csodás dolog is... néztünk összebújva filmet Gáborral (Last Christmas, Coco Chanel), mesedélutánoztunk Lehellel (Toy Story), voltunk napsütéses sétán a természetben, Lehellel bicajoztunk a dombon, kiraktuk itthon az összes (gyerek) kirakót, a fiúk legóztak, voltunk fürdeni is Gábor munkahelyén, tesómmal nagyon jókat dumáltunk. Még tanultam is a januári vizsgákra. A legutóbbi vizsgám pedig ötös lett.

Nektek hogy telt? 

mamával

bejgli, zserbó, gesztenyegolyó

teríték és a fa

kis mákos bejgli-készítőm

szenteste