boldog új évet!

  Hát, eltelt a karácsony és a szilveszter is, véget ért a 2025-ös év. Gondoltam, hogy írok évösszegzőt...de valahogy nincs hozzá kedvem és igazából időm se (most is tanulnom kellene, de helyette blogot írok, ez is elcsent idő). Annyit azért megérdemel a tavalyi év, hogy megdicsérjem. Szép volt, jó volt, sikeres volt. Véget ért az itthoni anyaszabim, visszatértem a munka világába. Nagy fába vágtam a fejszémet: egyszerre kezdtem dolgozni nyolc órában úgy, hogy közben Lehel a bölcsit kezdte, ráadásul vadiúj szakmában, és mindemellett elindult az egyetem is. Jó volt, de az egész nagyon sok lelkiismeretfurdalással járt és nagyon sokszor éreztem magam önző, rossz anyának, amiért elég sokat sírtam is. Ezt fokozatosan kezdem levetkőzni. Nem mondom, hogy ezután már nem lesz olyan, hogy kiborulok, hogy túl sok a feladat és azt érzem, hogy elhanyagolom a gyerekemet...de folyamatos a fejlődés és egyre jobban veszem az akadályokat (azt hiszem). Most ha így visszatekintek, hirtelen nem is jut eszembe, hogy az év első felében miket csináltunk. Éltük az itthoni kisgyerekes hétköznapokat, Gábor sokat volt távol, sokat dolgozott. Nyáron voltunk azért sokfelé: Balatonon, a Tiszánál, Prágában. Ami tökjó volt, hogy visszataláltam az olvasáshoz és fogytam jópár kilót, pl. már csak 2 kg választ el a terhesség előtti súlyomtól. Betöltöttem a 40. évemet, ami hát...éppen akkor nem hozott sok változást, de közben sok minden realizálódott bennem azóta. Pl. a külsőmön igenis látszik a negyedik x. Az arcomon is, a bőrömön is. Az alakomon is, hiába vagyok súlyban majdnem ugyanannyi, mint három éve, máshogy áll rajtam az a súly. A hajammal tavaly óta hadilábon állok. Erről lehet azóta nem nyilatkoztam, de megbántam a szőkítést, szeretném visszacsinálni, csak az nem olyan egyszerű. Szerintem nem igaz, hogy fiatalít engem ez a szín és az ősz szálak is ugyanúgy látszanak 3 hét után, mint a sötét hajamon. Szóval nem vagyok elégedett vele. Most azóta jelenleg már barna a hajam, a szőkét nem tudom és nem is akarom erőltetni (arról nem beszélve, hogy magamnak nem tudom megcsinálni szépen, max. sárgára, fodrászra meg sajnos nem futja 3-4 hetente). Majd ha több időm lesz ezzel foglalkozni, akkor jobban utánajárok a visszaépítésnek (mert amúgy lehetséges, fokozatosan, több alkalommal), de ez jelenleg megint kicsit hátrébb került a sorban. Ami még nem lett tavaly: az a kutya. Idén is ez a vágyam, hogy legyen egy kutyánk. Beláttam és tényleg így lenne a legjobb: ha kölyökkutyánk lenne. Az lenne a legjobb háromféle szempontból is. Lehel miatt is (együtt nőnének fel), a cicák miatt is (így biztosan macskabarát lenne) és hát amiatt is, ha nekem esetleg lennének terveim vele (terápiás kutya). Na ezzel kapcsolatban viszont már eszembe jut a tavalyi év legnagyobb csalódása (?), bukása (?), tévedése (?). Szóval valamikor tavaly november táján tudtam meg, hogy egyébként a jelenlegi szakmámhoz magasabb szakképesítésként egyéb pedagógiai diplomákat is elfogadtak volna. Tehát nem kellett volna ugyanazt tanulnom magasabb szinten, amiből már van végzettségem. Tanulhattam volna gyógypedagógiát, amit jobban szerettem volna és amivel pár éve már próbálkoztam és a jelenlegi szakmám azzal is betölthető lett volna, VISZONT lett volna még egy szakmám, ami bőven hordozott volna még lehetőségeket. Így viszont a jelenlegi tanulmányaimmal, csak a jelenlegi szakámat tudom majd ellátni. Naa, számomra ez az információ volt az tavaly, ami komolyan elkeserített, hogy ennek miért nem néztem utána. Bár őszintén, azért, mert eszembe se jutott, hogy ez lehetséges. Most már késő bánat, majd kiheverem, bár ha eszembe jut, már mindig mérges leszek magamra.

Nincsenek nagy fogadalmaim az új évre. A szokásos dolgok persze igen, szeretnék jó formában lenni, egészségesen enni és eleget mozogni, elmenni a szűrésekre, meg hát csak jól kinézni. Szeretnék sokat olvasni, programozni, eljárkálni, a gyerekkel sok mindent felfedezni. Kutyát örökbefogadni. Idén nyáron hármasban eljutni a tengerhez. 

Az új év egyébként jól indult, bár szilveszter óta tulajdonképpen csak pihenünk. A szilveszter szuper volt, végül mégis tartottunk bulit. Átjöttek a barátaink, összesen tizen voltunk, plusz Lehel. Én egész nap készülgettem, főztem, dekoráltam, de mindezt valahogy tök nagy nyugiban, egyáltalán nem voltam feszült. Lehel is segített, amiben tudott, pl. kikeverte a kukoricasalátát, porszívózott. Este 7-8 körül jött át mindenki, jókat ettünk, dumáltunk, táncoltunk is. A tetőtéri szobát Gáborral előtte kiürítettük, így az volt a tánctér, amúgy is van fent két nagy hangszóró, plusz volt diszkófényünk is, nagyon jó lett. Lehel is nagyon élvezte, végig egy szilveszteri kalapban rohangált és fújta a trombitát, táncolt, közben néha bekapott egy fasírtot :D, szóval nagyon élte a bulit. Fél 10-kor kidőlt, elaludt, de pontban éjfélkor felébredt a nagy durrogásokra és onnantól fent volt végig, amíg mi is, fél 4-ig. Elsején rekord mennyiségű kávét és virslit főztem a még ittlévőknek, aztán miután elmentek, kimentünk sétálni a hóba, de az nagyrészt addigra már sajnos elolvadt. Gáborral elkezdtük nézni a Stranger Things-et, ami azért kuriózum, mert Gábor soha nem néz sorozatot, csak kb. szökőévente egyszer. Én is ritkán, kevés az a sorozat, ami megragad. Eddig nagyon tetszik, de lassan haladunk, szerintem fél évig nézni fogjuk, mire a végére érünk. 

A fiúk most reggel elmentek úszni, én tanulok (elvileg). Amúgy tanultam már tegnap és előtte is. A vizsgáknak muszáj sikerülniük. Bár fogalmam sincs, hogy miért a két hét múlva esedékes vizsgám anyagát olvasom két napja és miért nem azt, ami 5 nap múlva lesz. A januáron túl akarok lenni, nem lesz könnyű. Még két hétig nincs társam, egyedül vagyok, köztes időben megyek dolgozni, tanulok, vizsgázok, ráadásul egy új kisfiú is jön hozzám már most hétfőn, szóval egyszerre be is szoktatok. Ráadásul a tavalyi fogorvosi időpontomat is áttettem mostanra. Szóval most azt érzem, hogy csak a következő 3 héten legyek túl.