home sweet home

  Annak ellenére, hogy a suli még el sem indult, valahogy rohamtempónak érzem az elmúlt két hetet. Lehel múlt héten itthon volt végig, de meg tudtunk oldani Gáborral és a mamával, így nem kellett nekem itthon maradni vele. Tegnap este viszont belázasodott, én pedig kénytelen voltam betelefonálni és a mai naptól itthon lenni vele. Bánni nem bánom, de valamiért nem tiszta a lelkiismeretem. Tudom, hogy az lehetne, de valamiért ez a beteg vagyok/a gyerek beteg azóta rosszul megy nekem, amióta csak 19 éves korom óta először munkába álltam. Állandóan azt érzem, hogy kiszúrok a többiekkel és tuti kibeszélnek a hátam mögött (ennek mondjuk van alapja, nem kitaláció). Na mindegy, ez van, nem szoktam amúgy sokat hiányozgatni, úgyhogy tudom, egyáltalán nem kéne, hogy rossz érzésem legyen. A kisfiamnak ilyenkor ráadásul szüksége van rám, és hogy őszinte legyek, nekem nincs is ennél fontosabb. 

Múlt héten elromlott a mosogatógépünk. Régi volt már, vagy 15 éves és pár éve mi is csak kaptuk barátoktól, akik nagyobbra váltottak, ezzel meg nem tudtak mit kezdeni. Kicsike gép volt amúgy, 4 terítékes, azt hiszem rendesen kiszolgált minket, gyakran ment egy nap kétszer is. Gábor próbálta megszerelni, de egy ponton belátta, hogy a cserealkatrész is drága lenne és ki tudja azzal meddig húzná. Így beruháztunk egy újra. Gábor kedden elment és megvette, hazahozta, bekötötte...és mire hazajöttem, már egy kört is el mosogatott vele. Szép új masina, és főleg: jó nagy! Elég lesz 2-3 naponta elindítani.

Ami most így nagyon megy év elején, azok az orvosi vizsgálatok. Leszedettem a fogkövemet, voltam rákszűrésen, hétfőn fogorvoshoz megyek, megcsinálja a doki a kihúzott bölcsességfog mellett lévőt. Aztán szintén jövő héten mellszűrésre megyek, ilyenen még sosem voltam, de rám szólt a nőgyógyász, úgyhogy beiktatom az elsőt. És a sornak még nincs vége, bőrgyógyász, megyek teljes vérképet is csináltatni... most azt érzem, hogy vagy dolgozok, vagy orvoshoz megyek...és szombati nappal az egyetem is beindul. A bölcsis dokumentumokkal behoztam magam, most kész vagyok, de rögtön jönnek az újabb feladatok: szülőcsoportos megbeszélést tartok két hét múlva, közben jövő héten farsangi hét és a kicsiknek előadunk egy mesét, arra se kezdtem még el készülni, egy szülő pedig egyéni beszélgetést kért tőlem a kislányával kapcsolatban, így arra is készülnöm kell és valamikorra betenni a naptárba. 

Ahol egyáltalán nem tudom behozni magam, az a mozgás és a lakás. Hetek óta tervezek elkezdeni mozogni, de nem tudom mikor tudnék fél órákat lecsípni a napból és akkor tornázni. Pedig nagyon kellene, ráadásul érzem, hogy jól is esne. A lakás meg...a konyhában még vannak fent karácsonyi dekorációk, és rengeteg a halmozódás a polcokon, szekrények tetején...random ruhák és papírok, könyvek, ételes dobozok, ahhh. Ma reggel mondjuk kiürítettem a ruhás kosarakat, amik tele voltak tiszta ruhákkal, szóval volt egy szent fél óra, amikor minden kosár üres volt és a szárítón se lógott semmi. Illetve kipucoltam teljesen a macskák birodalmát, mindent elmostam fertőtlenítőben stb. Már ezektől könnyebb a lelkem, úgy érzem.

Ma már nem hajtom túl magam, Lehel most elaludt, mert megint felment a láza. Ha felébred, összeütök valami könnyű kaját, amúgy vettem sok gyümölcsöt és főztem teát, nem tudom lesz-e étvágya. Reggel mondjuk jól evett, ivott, úgyhogy nem olyan nagy a baj. Aztán szerintem kirakózni meg legózni fogunk. Más mára nem is kell.