első év ✓

  A mai nappal letudtam a vizsgákat, vége az első évnek, minden teljesítve! Igazából én már kb. két hete olyan lázban égek, hogy végre felszabadultam a tanulnivalók alól. Az utolsó két vizsgámra szinte szégyen, hogy mennyit nem tanultam. Konkrétan előtte való nap néztem bele (amit azt jelenti, hogy rendesen el sem olvastam) vagy a vizsga előtt fél órával nézegettem át. Egyik porcikám se kívánta már a tanulást, nagyon bennem van a nyári hangulat, a pihenés, a feltöltődés. Ezen a héten amúgy extra fáradtnak is éreztem magam. Mondjuk megint minden napra jutott valami rohangálnivaló vagy program. Kedden elintéztem a heti nagybevásárlást munka után, itthon elpakoltam a hűtőbe, lezuhanyoztam és már indulnom is kellett Lehelért a bölcsibe. Szerdára vendégeket vártunk, de még előtte volt időpontom pedikűröshöz, ezért utána rögtön elmentem a gyerekért, majd haza és egy órám volt, hogy mindennel kész legyek a kertben és a lakásban is. Egyébként szerencsére késtek fél órát, így még le is tudtam ülni tíz percre, mielőtt megjöttek. A sütögetés nagyon jól sikerült, közben átjött a szomszéd is, úgyhogy a végén három gyerek rohangált a kertben, mi meg jókat dumcsiztunk a teraszon. Mindkét kislány 4 éves, tehát egy évvel idősebbek Lehelnél, de velük fog majd ugye egy oviba járni. Hááát...azért zökkenőmentesnek nem mondanám a kapcsolatukat :D Mi szülők viszont jól elvoltunk, még egy üveg gint is felbontottunk és mindenki annyi kaját hozott, hogy még tegnap is azt ettük (paprikás krumplit főztem a megmaradt grillkolbászokból). Ami picit furcsa volt, hogy nagyon sokáig maradtak, amivel nem számoltam. Lehel fél 9-kor már ágyban szokott ugye lenni, de még 10-kor is a teraszon ültünk, a gyerekek persze (túl)pörögtek, de a felnőttek részéről nem láttam indulási szándékot, nekem kezdett már kínos lenni. Végül mégis megindultak. Összességében nagyon jó kis este volt, bár Lehel másnap azt mondta, hogy a kislányok rosszak voltak és nem engedték a saját játékaival játszani, ezért legközelebb a bölcsis barátai jöjjenek inkább át. 

Csütörtökön el akartam menni szemüveget csináltatni munka után, ami nem jött össze, mert Gábornak el kellett mennie hirtelen egy munkát megnézni. Én délután már kb. ülve el tudtam volna aludni, annyira toltam magam előtt a fáradtságot, ami csak gyűlt. Pénteken nem dolgoztunk és 9-re kellett mennünk a bölcsis gyereknapra, de random fontos elintéznivalók alakultak kora reggelre, így megint 5-kor keltem, nagyon fáradtan. Elkísértem Gábort egy szervizbe, ahol sikerült megkarcolnom az autóm oldalát egy kerítéssel, amin annyira kiborultam, hogy  nem tudtam abbahagyni a sírást. Szerintem itt már a fáradtság is hatványozódott és így jött ki az állandó rohanás, meg a stressz. Nagyon rossz kedvem is volt. Utána még volt egy állomásunk, vizsgadíj befizetés, majd megreggeliztünk a kocsiban és végre elindultunk Lehel bölcsijébe. Nagyon jó volt a gyereknap, volt terápiás kutya, pónilovaglás (Lehel nem ült fel, csak etette őket répával), horgászat, ugrálóvár, festés, kaja stb. De úgy estünk haza délben, hogy elaludtam a kanapén. Vagyis aludtam volna, mert 20 perc múlva Gábor azzal keltett, hogy vissza kell vinnem őt a reggeli műhelybe. Szóval megint visszaültünk az autóba és megtettük még egyszer az utat. Beiktattunk egy autómosást, mert Lehel imádja, a teljes boldogság kiül az arcára, amikor a kocsi megy a szalagon a mosóban. Hazafelé még megálltunk vásárolni, mert holnap vendégségbe megyünk Szigetszentmiklósra és vettünk ezt-azt a vendéglátóknak. 

Ma nem fogok csinálni SEMMIT. Persze kicsit takarítGATok, húzok tiszta ágyneműt, mert imádom a friss, ropogós ágyneműt és este úgy fogok belefeküdni, hogy csak na. Amit még ma szeretnék véghez vinni, az a téli kabátok és cipők kimosása és elpakolása, illetve a nyári ruháim átöblítése. Este egyedül leszek, mert Gábor dolgozik, úgyhogy ahogy letettem Lehelt, egyedül meg fogom nézni az egyik régi kedvenc filmemet. Nagyon várom. Illetve ma még valami gyereknapi dolgot is szeretnék csinálni Lehellel, mivel holnap a vendégség miatt nem igazán fogunk gyereknapozni. Mivel tegnap nagyon tetszett neki a horgászás és nagyon lekötötte, lehet, hogy elmegyünk és veszünk itthonra is egy olyan horgászkészletet. Vagy csak elmegyünk és választhat magának valamit a játékboltban. Gyereknapról ami eszembe jut, hogy én aznap mindig egy doboz bonbonettit kaptam apukámtól. Ez már szinte hagyomány volt. A réginek halványsárga doboza volt és nem volt olcsó, mi legalábbis csak gyereknapra kaptunk mindig ilyet. Nagyon szerettem, általában meg is ettem az egészet, miután felbontottam. Ami most van a boltokban, annak már az íze sem olyan.