kedd, július 21

akációóó

  5:29 van, nagyon álmos vagyok.  Cserébe már csak ma kell bemenni. A tegnap végül jól sikerült, sokat haladtunk a pakolással, takarítással. Jöttek az új szülők és gyerekek egy kis betekintő programra. Szerencsére nem volt Pancsoló kislány, szerintem hülyén jött volna ki. Az új gyerekeim nagyon aranyosak. Egyikük sincs még két éves. Nemcsak a saját gyerekem miatt furcsa, aki már három is elmúlt, hanem az elballagott gyerekeim miatt is, hogy üdv újra a picik világában. Megint itt a 1,5 éves korosztály és ez ezentúl már minden évben így lesz. Jönnek, megnőnek, elmennek... Megszoktam már a nagyokat így nyárra, akik már szépen beszéltek, szobatiszták lettek, okos, ügyes, óvodások lettek, majd hirtelen megint tele a csoport pici, pelenkás, csetlő-botló apróságokkal. Ez a szép ebben a szakmában :). Tegnap aztán 1 órakor elengedett minket a vezető, ami nekem kettős. Egyrészt örültem, hiszen végeztem a feladatokkal és jöhettem haza. Másrészt nem, mert emiatt mondtam le a pedikűrös időpontomat, hiszen múlt héten közölte, hogy senki nem fog hazamenni 2 óra előtt.

Itthon kicsit pihentem, megebédeltem, aztán elmentem Lehelért. Ő is visszaszámol, mondogatja, hogy már csak kettőt megy, meg kedd és szerda, de közben neki nagyon fog hiányozni is, azt tudom. Mikor tegnap aztán Lehel vette át a cipőjét, kiszaladt még hozzám a nevelője, hogy megsúgja, van náluk üresedés és szerinte jelentkezzek. Elültette a bogarat a fülembe, mert aztán egész délután ezen gondolkodtam. Tavaly nyáron én ugye voltam itt interjún, csak a munkatapasztalat híján nem vettek fel, bár azt mondták, hogy nagyon szimpatikus voltam és jelentkezzek majd újra. Egyébként ezzel megint semmit nem vesztek, ha holnap reggel beugrom az irodába és otthagyom az önéletrajzom. Nagyon közel lenne mind a házunkhoz, mind Lehel ovijához és a csapat is feltehetően nem olyan lenne, amilyenben én jelenleg vagyok. Ráadásul azt tudom, hogy itt a vezetés is sokkal lazább. 

Ma ha végeztem, át kell mennem Gödöllőre. Nővéremék tegnap elutaztak nyaralni a hétre, így nekem kell párszor átmennem a macskájukhoz megetetni. Más dolgom nincs, ami nagyon furcsa érzés, így szinte keresem, hogy mit lehetne csinálni. 
 

1 megjegyzés: