kációóó

  Kihűlt a kávém, mire most leültem írni. Bár vasárnap van, de a fiúk korán elmentek úszni az Aquawordbe, nekem pedig reggeli találkám lesz majd a lányokkal. Gábor ugyan ágyba hozta nekem a kávét, de én nem szoktam azt 3 perc alatt felhörpinteni. Nekem a kávé mindig egy rituálé, mindegy hányszor iszom egy nap. Egy kis megálló, amikor azon kívül semmit nem csinálok, minthogy nyugiban ülök/fekszem és elkortyolgatom. Nos, erre ma reggel nem volt lehetőség, Gábor a kezembe adta, amit én rögtön le is tettem, mert keltettem Lehelt, utána öltöztettem, nasit csomagoltam, utána a táskába pakoltam be neki, majd cipőt adtam rá. Most mentek, én pedig itt maradtam a hideg kávéval. Főzhetnék magamnak egy újat, de mivel nemsokára indulok és úgyis kávézóba megyünk, ezért értelme nem sok lenne. 

A tegnapi napunk nagyon jó volt. Negyed 8-ig aludtam reggel, nem emlékszem, hogy mikor volt utoljára ilyen. És negyed 8-kor is csak azért keltem fel, mert Lehel felébredt és felkeltett. A délelőttöt végignyomtam pizsamában. Gábor 10 előtt ért haza a munkából, akkor ettünk melegszendvicset, majd együtt bedőltünk az ágyba. Gábor el is aludt kb. azonnal és engem is elnyomott újra az álom. Lehel közben egy munkagépes könyvből mesélt nekünk hangosan. Nem főztem, nem mostam, nem takarítottam, csak pihentem, aludtam, játszottam Lehellel. Sógorom pizzát sütött, így azt ettük ebédre, bár nekem már kicsit herótom van a pizzától. Utána összekészültünk és elmentünk moziba. Most én vittem el Gábort randizni. Már a hét közepén kitaláltam, hogy valamit csinálhatnánk kettesben és eszembe jutott, hogy tök rég nem voltunk moziban. Lefoglaltam két jegyet a Star Wars filmre és megkérdeztem mamát, hogy szombat délután tudna-e Lehelre vigyázni. Így 3-kor leléptünk. A Pólus moziban voltunk, ahol én most voltam először, de igazából nem tetszett. Dupla ülést foglaltam, amire az volt feltüntetve szívecskével, hogy pároknak fenntartva. Azt hittem, hogy valami cuki kanapé lesz vagy ilyesmi, de hát szörnyű volt. Annyit tettek, hogy két mozis fotel közül kivették középen a karfát és ennyi. :D Ráadásul szép se volt, inkább kontár munka. Plusz a szerelmes ülés mellé szorosan betettek egy bazinagy oszlopot, ami az ott ülőt zavarja mind látásban, mind érzetre, mert tulajdonképpen a karod hozzáér az oszlophoz. A non plus ultra pedig az volt, hogy ezeknek az üléseknek üditőtartójuk se volt. Az elképzelés jó, hogy legyenek dupla ülések, de a kivitelezés nem sikerült. A jegy amúgy nem volt drágább vagy ilyesmi, de hát én büszke voltam rá, hogy szerelmes ülést foglaltam :D. Természetesen átültünk máshová. Ami még nem tetszett, hogy kosz volt és a talpunk végig ragadt a padlóra. A kukorica nem volt friss, cserébe nagyon sós volt, nem is ettem meg. Naaa, mindezeket leszámítva a film nagyon jó volt és összességében jól éreztük magunkat. De legközelebb inkább a Sugár moziba megyünk, ahová amúgy is járunk, csak ott már nem volt műsoron ez a film.

Az utolsó, pénteki gyerekes munkanap végül nem telt olyan jó hangulatban. A vezető nagyon befeszült azon, hogy ketten is hangosan lázadtak a Pancsoló kislány ellen, ezért végül lefújta, de azt mondta, hogy nagyon szomorú és csalódott bennünk. Na puff, így kollektíven mindenkiben, amikor pedig mi nevetve vettünk részt a próbán, még akkor is, ha magamban ezt kicsit fura ötletnek gondoltam. Olyasmit is mondott, hogy ennek majd lesz látszata. Alig várom. A kollégáim is furcsák voltak aznap emiatt, az egyik közvetlen munkatársam, aki odavan a vezetőért, kb. egész alvásidőben a irodában ül és trécsel vele...annyira maga alatt volt emiatt, hogy majdnem sírt. Én csak akkor sírtam el magam, amikor délután jöttek a szülők a gyerekekért és örök búcsút vettem néhányuktól. Az egyik kisfiút megkönnyeztem, miközben utoljára megöleltem, mire anyukája is sírni kezdett. Cukik voltak. A verekedős kislány és apukája közömbösen köszönt el, ölelést, puszit se kaptam. A többiek is elvonultak a nyári szünetre. Még hétfőn és kedden be kell menni dolgozni, de utána szerdától szabadság. Amúgy ami érdekes...járkáltam most egyéb bajom miatt a háziorvoshoz, amire kezdek lelki eredetű problémaként tekinteni. És pénteken nézegettem kicsit a közösségi médiát, ahol szembe jött velem egy elég jónak tűnő álláshirdetés. Ami annyira a fejemben motoszkált, hogy másnap visszakerestem, aztán elmeséltem Gábornak is, tegnap délután pedig frissítettem az önéletrajzomat és elküldtem a jelentkezést. Nem vesztek vele semmit. Lehet vissza se hívnak vagy ha igen, akkor se biztos, hogy engem vennének fel, de úgy voltam vele, hogy mi van, ha igen. Szóval a kocka el van vetve, meglátom, hogy jövő héten megcsörren-e a telefonom. Nem azt mondom, hogy munkakeresésben vagyok, de ha meglátok egy jó ajánlatot, nem fogok habozni, hogy elmenjek-e innen.

Közben megittam a hideg kávét, megírtam a posztot, megyek elkészülni, aztán irány a belváros, 9 órakor a VAJ-ban kell lennem.