Brúnó

  Nem vagyok valami jó bőrben, ki gondolta volna, amikor alig vártam a szünetet? Tele a fejem, cikáznak a gondolataim stb...nagyon remélem, hogy ez még csak a kimerültség és a (feltehető) változás miatt van. Bízom benne, hogy pár nap múlva elmúlik...VISZONT van egy nagy hírem:

VETTÜNK EGY KISKUTYÁT! 

Én már hónapok óta gyűröm ezt a témát, nagyrészt magamban, de sokat beszéltem róla Gábornak és Lehelnek is. Az egyetértés megvolt, hogy lesz és az is, hogy talán most nyáron, de nem éreztem biztosnak. A legnagyobb dilemmám a vásárolt kölyökkutya vs. menhelyi örökbefogadás volt. És az utóbbi időben már inkább az örökbefogadás mellett álltam. Folyamatosan nézegettem az örökbefogadható kis-és nagy kutyákat. Gábornak is mutogattam, neki is tetszettek, de mindig elmondta, hogy benne van egy kis félsz ezzel kapcsolatban... Közben néha nézegettem az újonnan született kiskutyák hirdetéseit is és valamikor a hét elején láttam is egyet, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Csak úgy megjegyeztem Gábornak, hogy volt egy jó hirdetés és amikor szerdán épp itthon voltunk kettesben és a kanapén pihentünk, akkor szólt, hogy mutassam meg a hirdetést. Megmutattam, neki rögtön nagyon megtetszett és mire felültem a kanapén, már tárcsázta is a számot. Mondom "mit csinálsz?". Azt mondja "felhívom, hogy van-e még kiskutya". Mire válaszolhattam volna, a vonal túlsó végén már beleszóltak a telefonba. Beszéltek pár percig, majd Gábor úgy tette le, hogy gyorsan készüljek, megyünk megnézni. Én csak kapkodtam a fejem. A terv az volt, hogy felvesszük Lehelt a bölcsiből, aztán pedig leutazunk vidékre megnézni és valószínűleg megvenni az utolsó kölyökkutyát. Nagyon nagyon boldog voltam. Nekem ez iszonyúan sokat jelentett, hogy a férjem, aki kicsit mindig olyan semlegesen mondta, hogy "majd lesz kutyánk", most vesz nekem egy kutyát. Nemcsak a kutya miatt voltam boldog, hanem amiatt is, hogy ez neki is fontos, mert nekem az. Felvettük Lehelt, aztán utaztunk vidékre. Annyira messze azért nem kellett menni. Egy óra múlva ott voltunk, már vártak minket. A kiskutyától pedig elolvadtunk. (Az anyakutyától is.) Épp mikor ott voltunk, akkor telefonált megint egy érdeklődő, akinek mondta a tulaj, hogy épp most lett gazdája az utolsó kölyöknek. Isten hozott a családban BRÚNÓ!

 

 

Brúnó egy golden retriever kölyök, jelenleg három hetes. Augusztus végén fog hozzánk költözni, amikor betölti a 8. hetet és megkapja az állatorvosi papírjait. Nagyon boldogok vagyunk! Már elkezdtünk neki bevásárolni, nézegettem tápokat, Lehel pedig kijelentette, hogy az ő szobájában fog aludni. Szóval mindenki nagyon várja őt!