Nagyon álmos hétfő van ma, főleg, hogy végigdolgoztam a hétvégét. Gábor fél 6-kor ment el otthonról, fel szoktam ébredni, hogy elköszönjek tőle, de ma nem sikerült. Az ébresztőm fél 7-kor szólt, de folyamatosan lenyomogattam, végül fél 8-kor kászálódtam ki az ágyból, de csak azért, mert már szorított az idő. Én reggel utálok kapkodni, utálom azt, hogy felöltözöl, elkészülsz a fürdőben és már indulsz is. Nekem kell 30 perc arra, hogy: feltegyem a kávét, megetessem a cicákat meg Marcipánt, kitöltsem a kávét, nyugodtan megigyam (szertartás-szerűen: mellé olvasok, telefont nyomkodok, sorozatot kapcsolok be vagy Gáborral beszélgetek -éppen amelyik). Aztán megint 20 perc, hogy: készítsek valamit a konyhában és megegyem, kaját csomagoljak és után még 20-30 perc, hogy: felöltözzek, elkészüljek a fürdőben, elindítsam a mosógépet, kiszellőztessek, beágyazzak, kiszedjem a macskaalmot. Ha még marad 10 percem indulásig, akkor gyorsan el is mosogatok, ha van mit (de általában mindig van mit). És utána indulok. Nekem ez egy kerek reggel, így nyugodtan, jókedvűen indulok el dolgozni. Viszont ma reggel nagyon fáradt, enervált voltam, még a szememet is alig bírtam kinyitni kávéfőzés közben. A kávé mellé bedobtam egy sajtos szendvicset, közben ment a Better things, aztán csak felkaptam valamit, lazán befontam a hajam, kicsi szempillaspirál, bedobtam a szennyest a gépbe és már húztam is a cipőmet.
A bkv hamar elhozott a munkahelyre (pedig kétszer vagy háromszor szoktam átszállni). Nem szeretem amúgy, napi másfél-két órám elmegy vele és úgy lehangol mindig. Nem szeretem, hogy zsúfolódunk, hogy mások bámulnak folyton, hogy úgy mennek a trolik, mint az állat, meg egyszerűen csak: kényelmetlen. Na, miután tegnap jól kipanaszkodtam magam, hogy milyen nehéz lesz autóval jönni dolgozni, erre rá este szaladtam a troli után, már csak két lépés választott el a hátsó ajtótól, de a troli inkább elindult. Szóval most már csak azért is vezeti fogok! (Egyébként már majdnem 8 óra volt, utána meg ugye kijárási tilalom, esett a hó, mínusz volt, sötét volt, a következő troli 10 perc múlva jön...de a sofőrnek valamiért jól esett, hogy megszívasson, egészségére.)
Ma semmi forgalom nincs, eddig szerintem ez a leggyengébb nap, amióta itt dolgozom. De így is hihetetlen számomra, hogy már fél 5 van. Hogy lett fél 5?? Mondjuk próbáltam hasznosan és kicsit élvezetesen is eltölteni ezt a napot bent: kicsit tanultam is, jegyzetelgettem, pakoltam. Az élvezet része pedig annyi volt, hogy kiszaladtam Gábor névnapjára venni pár apróságot, meg interneten rendeltem magamnak szép harisnyákat és egy body-t (ez lesz az első body-m, kíváncsi leszek milyen viselet, bár nagyon kényelmesnek gondolom és nagyon szép is).
Ettől függetlenül a napok, amikor dolgozom, reggeltől-estig itt vagyok, bezárva egy plázába, még csak azt se tudom, hogy kint a hó esik -e vagy a nap süt -e, picit lélekölő és megvan ennek is a maga daráló effektusa. Azért élek, hogy dolgozzak vagy azért dolgozok, hogy éljek? Nem látom az egyensúlyt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése