gyere vasárnap!

 Tegnap végre otthon voltam, vagyis ez lett volna az eredeti terv, de a nap végül elrohant vásárlással és főzéssel, meg vendégeskedéssel, így megint szinte semmi idő nem jutott a lakásra és magamra sem. Ki kellett mennem a Westendbe macskakajáért és macskaalomért, be kellett vásárolnom az ebédhez és ha már kint voltam és amúgy se volt szinte senki, bementem még a kedvenc boltjaimba. Végre tudtam venni egy cuki köntöst, aminek cicafülei vannak (kb. egy éve vadászok köntöst, legjobban azt a pihe-puha plüss köntöst szerettem volna, de mindig túl drágának találtam -ez most végül nem plüss, de nagyon cuki, jó a hosszúsága és szürke-rózsaszín, nagyon szép). Vettem pár nyári topot és találtam egy nagyon szép ruhát nyárra, már alig várom, hogy fel tudjam venni valahova:

egyéb szerzemények: körömlakk, sünis tusi

Miután sikerült mindent hazacipelni, nekiálltam sütni és főzni. Mivel este mentünk át nővéremet köszönteni, neki meg volt ígérve egy adag túrós pite, Gábornak meg már egy hete ígérgettem a töltött palacsintát, ami amúgy nekem is az egyik kedvenc ételem. Szóval nekiálltam először kisütni a palacsintákat, oké. Aztán hezitáltam, hogy kezdjem -e el tölteni és panírozni őket, vagy előbb gyúrjam be a pitét...közben rájöttem, hogy nincs otthon elég tojás, így le kellett szaladnom a kisboltba. Közben hívott Gábor, hogy 3 helyett vagy 5 körül fog sajnos hazaérni, így a pitét kezdtem el előbb. Begyúrtam, megsütöttem az alját, kikevertem hozzá a túrókrémet, mire ez kész lett, már 53 edény volt szolgálatban és a konyhában nem volt sehol hely. A nappaliba akartam tenni az asztalra a kész dolgokat (megsült pitealj, kész palacsinták, félretett olaj, első körben feleslegessé vált tojásfehérjék), de rájöttem, hogy nem jó ötlet, lévén a macskáim bent "alszanak" (ha megszimatolják, hogy van valami az asztalon, annak annyi). Szóval kicsit elkapott az idegbaj, hogy nem férek el, úgyhogy elkezdtem mosogatni egy nagy adagot, közben éreztem, hogy elfáradtam, jól esne leülni egy kávéval, de még sehol se tartok. Ekkor már rájöttem, hogy túlvállaltam magam erre a napra, nem kellett volna mindenkinek ígérgetni. Közben valahogy kész lett a pite, a mosogatnivaló edények fele eltűnt, és a palacsinta is hamar betöltődött. Megkezdtem a panírozást, és innen már gyorsan ment minden, ezután már csak krumplit kellett hámozni és kockázni, az már főtt utána magától. Mire Gábor 5 után valamivel benyitott az ajtón, épp tálaltam. Persze 20 perc alatt megettük mindent és utána összebújtunk a kanapén, annyira jól esett volna lustálkodni kicsit, de erre nem volt idő, készülődni kellett, mert mentünk át nővéremékhez. Így is késtünk félórát, de ott aztán végre jól esett ücsörögni, dumálni meg iszogatni. Bőven volt mire koccintani: nővérem névnapjára, az autómra, illetve arra, hogy nővéremék a héten háztulajdonosok lettek. Vettek egy házat Isaszegen, tőlünk nem is annyira messze, úgyhogy 10 perc lesz átautózni majd hozzájuk egy kávéra, ha már mindenki "lent" fog lakni. Viszont addig ment a koccintgatás, míg elrohant az idő, 11 múlt már, mire elindultunk haza, ráadásul egyikünk se akart sokat inni, mégis valahogy így sikerült. Ami csak azért volt rossz, mert ma hajnalban keltünk, kb. 4-5 órát aludtunk mind a ketten, plusz ugye a másnap...hát, valahogy még ki kell húznunk estig. Engem ma ráadásul másfél óráig hozott a bkv a munkahelyemre, a trolira konkrétan 24 percet vártam, létezik ilyen??

várjuk az Örsön a buszt (imádom a kutyámat ❤)

Számolom bent a hátralévő időt, viszont szerencsére ma alig van forgalom (ezt általában nem szoktam szeretni, szeretem a pörgést, de ma olyan jó ez a kis lazulós, lusta nap). Holnap pedig biztos, hogy délig ágyban leszünk: legalább 9-ig alszunk, utána a kávét is ott fogjuk meginni és a reggelit megenni...gyere vasárnap!