16 éve

 Ma reggel kiadta a Facebook, hogy 16 éve találkoztam először az exemmel. Ez Zánkán volt, az ELTE gólyatáborában, 2005-ben. 

Igen, tényleg ott találkoztunk először. Rögtön egy brancsba is kerültünk, mert ugyanarra a szakpárra felvételiztünk és vettek is fel mindkettőnket (illetve azt hiszem, rajtunk kívül még négyen kezdték abban az évben a történelem-könyvtár szakot velünk). Én arra az időszakra, a 16 évvel ezelőtti augusztusra és az azt követő őszre a mai napig pontosan emlékszem. Nagyon szép és boldog időszak volt. Elvégre bekerültem az áhított egyetemre és szak(ok)ra. Egyetemista lettem, új emberekkel találkoztam, alig vártam az órákat, tiszta izgalom volt minden. Emlékszem, anyám a gólyatáborba nem akart elengedni, már nem is emlékszem rá, hogy milyen hülye indokkal, de valahogy a szokásos szó se lehet róla választ vágta rá, ahogy 20 éven keresztül az életemben mindenre. Akkor már nagy voltam, majdnem felnőtt, ezért kiálltam magamért, hogy nagyon szeretnék menni és a nővérem is mellém állt, hogy miért ne mehetnék el, biztos jó élmény lenne. Ezért aztán rábólintott és pár nap múlva már csomagoltam a táborba. 

Arra emlékszem, hogy minden este hajnalig tartó bulik voltak, nagyon jó zenékkel, végig táncoltunk. Életemben összesen nem ittam azóta sem annyi vodka-narancsot (mert nem is szeretem), mint ott, abban a négy napban. Nagyon cukinak tűntek a szobatársaim, akik ugye majdan a csoporttársaim lettek. Napközben a csapatok (szakok) közötti feladatok voltak, meg kreatívkodás, strandolás, de ha nem vettél részt semmiben, az sem érdekelte a kutyát sem. A fiúk közepesek voltak, egy-kettő tetszett. Az egyikkel aztán később össze is jöttem és együtt voltam vele 7 és fél éven keresztül. Ő úgy emlékszik, hogy már a Balaton parton, egy részeg hajnalon majdnem csókolóztunk, nekem viszont ez az emlék nincs meg. Az igen, hogy ott voltunk hajnalban ketten a parton, részegek voltunk és beszélgettünk, de én nem gondoltam, hogy csókszerű lett volna a helyzet vagy ilyesmi. 

Mikor hazajöttünk, annyira lefoglalt az egyetem újdonsága, a verekedés a szemináriumokra való bejutásért (akkor még nem volt online jelentkezés, az ajtó előtt kellett verekedni, mert kb. 10-15 fő fért be egy szemináriumra, de a népszerű tanárokhoz volt, hogy 60-70 ember is várakozott az ajtó előtt - én persze nem igazán jutottam be oda, ahol talán jobb lett volna, hanem a véres, kegyetlen Pálffyhoz kerültem, aki persze meg is buktatott félévkor Mezopotámia történetéből). Lényeg a lényeg: lebegett azért a levegőben, hogy lesz valami azzal a fiúval a gólyatáborból, csak éppen voltak sokkal fontosabb dolgok. Közben ő meg járni kezdett egy másik lánnyal (nem sokat teketóriázott), de azt hiszem két hét után szakítottak. Akkor újra szabad lett volna a pálya, de akkor meg már kicsit meg voltam sértődve és úgy csináltam, mint akit nem is érdekel az a srác. Ekkor vettem észre, hogy az egyik lánnyal, aki szintén egy szakpárra járt velünk, nagyon összehangolódtak. Együtt jártak 1-2 órára és a könyvtárban is mindig együtt nevedgéltek. Közben lassan eltelt pár hónap és közeledett az első félév vége, az első vizsgaidőszak, a karácsony, a tél. Én pedig valamiért úgy ébredtem egyik reggel, hogy akarom ezt a fiút. Akarom, hogy ő legyen az első, komoly barátom. Akarom jobban megismerni, akarom, hogy kézen fogva sétáljunk, akarom, hogy együt járjunk az órákra és hogy ezentúl már ne csak én legyek, hanem ő és én, azaz mi legyünk. Elkezdtem jeleket adni felé és pár nap múlva már randiztunk is, aztán elég gyorsan egy pár lett belőlünk. És ez így folytatódott még 7 és fél évig. Emlékszem, mikor összejöttünk, az volt az egyik legaranyosabb mondata, hogy ő úgy tervezte az egyetemi éveit, hogy csajozik majd éveken keresztül, mindig mással jár...de aztán megismert engem és onnantól már nem érdekelte őt senki más. 

Nem volt könnyű az a több mint 7 év vele és a mai eszemmel sokkal hamarabb kiléptem volna abból a kapcsolatból, de hát az ember előbb tapasztal és utána lesz okosabb, ugye. Szóval nem volt éppen kánaán, de ő rossz soha nem volt hozzám és ma csak arra emlékszem, hogy 16 éve találkoztunk először.