Annyira jó volt a vasárnap!
Reggel arra ébredtem, hogy sötét van, kint esik az eső és Gábor hozza a kávét az ágyba. Kicsit kinyitottam a szemem és halkan kérdeztem miért hozol ilyen korán kávét, nem vasárnap van? Mire nevetve válaszolt, hogy már 9 óra van. Szerintem hetek óta nem aludtam ennyire jót. Általában nincs gondom az alvással, de mostanában mégis mindig volt valami, ami felébresztett éjszaka (Marcipán, időjárás, cicák, egyéb random ébredések), úgyhogy vasárnap reggel úgy ébredtem, mint egy zen buddhista. Ágyban is maradtunk még 10-ig, majd mire összeszedtem az állatokat és lezuhanyoztam, Gábor bundás kenyérrel és teával várt a konyhában:
 |
| sajttal és tejföllel szoktuk enni a bundás kenyeret |
És ezután is már csak csupa vasárnapi dolgot voltunk hajlandóak csinálni. Elvittük Marcipánt egy nagy sétára, utána elmentünk a Decathlonba és vettünk pár dolgot (én kaptam egy kulacstartót a biciklimre, eredetileg sisakot akartam venni, de olyan hülyén néztem ki mindegyikben -tudom, a biciklizés nem szépségverseny, de végül nem vettem). Aztán jó melegen felöltöztünk és elmentünk biciklizni. A bicikliúton elmentünk Rákoskeresztúrig, ahol visszafordultunk a Pesti útra, majd fel, a kerület egy másik részére, az Aldiig (akartunk venni sajtot meg brokkolit az ebédhez). Ez a bicikliút azonban végig kaptatós, nem vészesen, de folyamatosan felfelé kell tekerni. Éreztem is rendesen a combomat, hát még az Aldi után, hazafelé, akkor jött igazán az emelkedő. De nagyon jól esett, kimelegedve értünk haza, akkor nekiláttunk az ebédnek (amiből persze vacsora lett).
Aztán kitaláltuk, hogy mivel úgyis esős, sötét idő van, váltsuk be a múltkor kapott ajándék mozijegyeket. Így este moziba mentünk, a Még egy kört mindenkinek c. dán filmet néztük meg. Persze a moziban derült ki, hogy az ajándékjegyet csak hétfői, keddi és szerdai napokon lehet beváltani (csak nem olvastuk el a hátoldalon lévő apró betűs részt). A film nagyon tetszett, egyszerre volt vígjáték és dráma, pedig azt hittük, hogy egy bolondos vígjátékra ülünk be, de mikor az egyik főszereplő meghalt, akkor leesett, hogy mégsem. Éjfél előtt értünk haza, ittunk még egy pohár vörösbort a teraszon, aztán kb. 5 percen belül mindketten aludtunk.
Imádom az ilyen napokat, annyira feltöltenek. Csak egy ilyen napunk volt most beszúrva a 7 munkás nap közé (előtte négy napot mentünk, most kettőt jövünk még), de már most alig várjuk a következőt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése