kedves és furcsa emberek

 Meséltem múltkor, hogy meghúzták a kocsimat, mire nap végén sétáltam ki a munkahelyről. Volt rajta cetli telefonszámmal és névvel, és másnap fel is hívtam az embert. Akkor megbeszéltük, hogy majd valamikor 1-2 hét múlva elviszem megcsináltatni, kérek számlát, ő pedig utalja majd a pénzt. Nagyon kedves volt és közvetlen, tegeződtünk, a telefonban is bocsánatot kért. De közben a kocsim nem jutott el szervizbe, viszont Gábor furikázott vele a múlthéten és beugrott az egyik barátjához egy kicsit dumálni. Ez a barátja pedig szintén egy nagy szaki, úgyhogy amikor meglátta a hibát a kocsimon, rögtön előkapta a zsebéből a polírozógépet. Aztán hiphop leszedte a rá ragadt fehér festéket, majd eltüntette a karcolást is. Sőt, úgy belejött, hogy a fényszóróimat is megcsinálta, így most olyan a kocsim kívülről mintha új lenne: csillog-villog. Cserébe nem is kért semmit, Gábor országos cimborája ezer éve, úgyhogy majd valamikor áthívjuk egy finom vacsira egy kis iszogatásra. Úgy örültem ennek és Gábor is mondta, hogy hívjam fel az embert, hogy megoldottuk házilag, majd legközelebb figyeljen jobban. Bárkivel megeshet ez és nagyon rendes volt, hogy nem elhajtott, hanem otthagyta nekem az adatait. Úgyhogy megírtam ezt neki, mire ő nagyon megköszönte, majd kérte, hogy azért áruljam el, hol dolgozom. Elárultam neki, mire ma beállított egy ajándékcsomaggal, amiben 2 üveg drága ital és 1 doboz bonbon volt. Mondtam neki, hogy nem kellett volna, de ő ragaszkodott hozzá, hogy elfogadjam. Szóval igen, léteznek még kedves és lelkiismeretes emberek a világon (mondjuk én mindig hiszem, hogy igen, és nincsenek is kevesen, de egy ilyen személyes benyomás még többet nyom a latba). 

 A másik eset az végül is szintén kedves, de kicsit furcsa is egyben. Mikor két évvel ezelőtt jártam boxra, volt egy fiú, aki udvarolt nekem ott. Nem a világbajnok, hanem egy másik, egy mezei boxos fiú. Nos, randiztunk is kétszer, de aztán napokra eltűnt, nem hívott, nem keresett, messengeren nem válaszolt. Aztán megint keresett, bocsánatot kért, fel volt fordulva az élete, mert a covid miatt elvesztette az állását és kamionosnak állt, ezért éjjel-nappal úton volt. Én ezt megértettem, de amikor megint ezt csinálta velem 2-3 hétig, akkor megelégeltem és az érdeklődésem is alább hagyott. Meg közben Gábort is megismertem, így amikor újra keresett, akkor megírtam neki, hogy ez a hajó már elment (nem így, de az volt a lényeg). Na, azóta néha írt nekem, mert közben örökbefogadott egy nagyon cuki kutyát menhelyről és amikor valami tanácsra volt szüksége (táp, vitaminok, gyógyszerek, séta), akkor beszéltünk. De aztán sokáig nem, mondjuk kb. egy éve már nem. És amúgy se volt előtte semmi komoly köztünk, még csak csók sem. Erre tegnap rám írt, küldött egy halom képet egy újszülött babáról, de semmit nem írt mellé. A baba nagyon cuki volt, kérdeztem, hogy az övé -e. Írta, hogy igen. De aztán továbbra is mindent harapófogóval kellett kihúzni belőle (kisfiú -e, hogy hívják stb). Megírtam, hogy gratulálok, nagyon édes és sok boldogságot kívánok nekik. Jó, végül is annyira nem ütközöm meg ezen, csak kicsit furcsa. Fordított esetben nekem biztos nem jutott volna eszembe képeket küldeni neki. De valószínűleg más exemnek sem. Ő nem volt az exem, de pont ez az: még csak az exem se volt. Meg amúgy is, nem szokott eszembe jutni ez a fiú. Szinte soha. Szóval csak furcsálltam, hogy így a semmiből elárasztott 20 db képpel.