lila káposzta vagy vörös káposzta?

 Leginkább megint csak olyanokról tudok írni, hogy mennyire jó volt a tegnapi nap, amikor is a délelőtti nagybevásárlás után elmentünk biciklizni és olyan sokat tekertünk, hogy a végén már majdnem a 16. kerületi munkahelyemen voltunk. Hazafelé én már alig bírtam tekerni a biciklit, és leszálláskor az okos óráink dicsérettel nyugtázták, hogy bizony 16 km-t mentünk. Vacsorára kacsát sütöttünk párolt lilakáposztával (aminek a hivatalos neve vörös káposzta és ezt most, 35 éves fejjel tudtam meg, pedig soha nem hallottam még így, mik vannak...). Este meg egy francia filmet néztünk, amit én már kétszer láttam korábban és nagyon szeretem. Az a címe, hogy Rozsda és csont és szerintem egy nagyon szép film. Gábornak túl dramatikus volt, ő nem annyira bírja a nehéz filmeket, pedig szerintem az ilyen filmekben pont az a jó, hogy egyszerűen ugyanolyanok, mint a való élet. 

Ma meg megint dolgozunk mindketten. Reggel kicsit felhúztam magam az autópályán, aztán itt bent azon, hogy állandóan tiszta puffasztott rizs minden (a kollégám állandóan azt eszik és minden tele van vele, az asztal, a padló, a szék, a billentyűzet...agyrém), én meg a szép, pasztell színű ruhámban jöttem ma dolgozni, de nem volt okos ötlet, mert lilakáposztát hoztam ebédre, meg túrós-csokis rudat és természetesen mind a kétféle étel meglátszik azóta a ruhámon. Hogy elengedjem ezt a bosszankodást, belevettem magam a webshopos extra munkába, és amikor egy óra után épp belelendültem és elkapott a flow, akkor hiába görgettem lejjebb az egeret, bizony rájöttem, hogy a végére értem. És nem tudok újabb feladatot kérni, mert aki ezeket a feladatokat osztogatja, ő nem dolgozik hétvégén. Úgyhogy három teljes órám van még zárásig, vevők már nem igazán vannak, alig lézeng valaki a folyosókon...hosszú lesz ez még.