Tegnap reggel kész lett az autóm, elmentünk érte. Egyelőre nem írok róla semmit, nem iszok előre a medve bőrére, de ma azzal jöttem dolgozni. Amúgy...vajon az eső miatt ült ma mindenki autóba? Dugó volt ma reggel mindenhol, állt a Péceli út egészen Rákoskeresztúrig, kislisszoltam egy utcán, ahol egérutat nyertem, de a szembejövő forgalom ott is olyan hosszú volt, hogy ilyet még nem is láttam azon a részen. A nulláson is araszoltak az autók, én szerencsére csak felmentem és rögtön le is jöttem, aztán a Cinkotai útig közepesen beállva haladt a forgalom, de utána már rendben volt minden. Éjszaka olyan sártenger hullott az égből, hogy bár a kocsimat tegnap lemostuk a benzinkúton, de ugyan minek... Amúgy iszonyú rosszul aludtam, pedig korán feküdtünk, de ez az éjszaka valahogy lehozott az életről. Szörnyen meleg volt a szobában, én fel is keltem egyszer, hogy letekerjem a fűtést és Gábor is, de neki már nem volt mit, mert már le volt tekerve, ezért nyitva hagytuk fél órára az ablakot. Aztán ő horkolt, én bekapcsoltam a tévét, mert nem tudtam tőle elaludni, majd mire mégis elaludtam, ő ébredt fel és kapcsolta vissza a tévét. A kutyám este is sírt, éjjel is, hajnalban is, kétszer le is mentem hozzá, zavarodva rohangált. Közben éhes is voltam, legalább háromszor gondoltam rá, hogy lemegyek csinálni egy szendvicset, végül nem mentem. Olyan zavarodott voltam én is, hogy bár fogat mostam lefekvés előtt, később, amikor lementem a kutyához és elmentem pisilni, megmostam még egyszer a fogamat, mert nem emlékeztem, hogy már megmostam korábban. Aztán pedig az álmok: szerencsére egyikre sem emlékszem, de mindegy nehéz, rossz, félelmetes volt. Korán szólt az ébresztőm, de ma kivételesen nem nyomtam ki és nem állítottam szundira, hanem felkeltem rögtön és mentem feltenni a kávét. Gábor is panaszkodott, hogy rosszul aludt.
A háromnapos pihenés amúgy nagyon jó volt, voltunk biciklizni, sokat olvastam, aludtam. Csináltam hamis tiramisut tejszínből, tejfölből és kekszből, ami annyira jó lett, hogy nem is maradt belőle későbbre egy falat sem. Főzni végül nem kellett és a lángost se sütöttem meg, mert vasárnap családi ebéd volt, amiből hétfőre még maradt is, keddre pedig nővéremék áthívtak ebédre. Jó volt végre találkozni tesómmal, ez is nonsense, hogy alig van időnk találkozni: amikor én ráérek, ő dolgozik, vagy nem ér rá, amikor meg ő ér rá, én dolgozom...
Belehúztam az aktuálisan olvasott könyveimben, mert meg szeretném venni Elena Ferrante négykötetes regényét, a Briliáns barátnőmet, de ígéretet tettem magamnak, hogy addig nincs új könyv, ami a jelenlegi két könyvemet nem olvastam ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése