Kis galaxis: Szicília: Aci Castello és Aci Trezza

Több helyen is olvastuk, hogy ha az ember Cataniában jár, akkor mindenképpen érdemes meglátogatnia ezt a két helyet. Nemcsak azért, mert gyönyörű strandok és hangulatos kis utcák várnak az odalátogatóra, hanem mert a kis városok történelmi légköre visszarepít a múltba. Aci Castelloban egy normand vár áll közvetlenül a tenger partjánál, mely 1076-ban épült. Mi a várba végül nem mentünk fel, mert eléggé elfáradtunk mire odaértünk és először a vár előtti hatalmas téren ültünk be egy kávézóba szusszanni egyet. Az történt ugyanis, hogy elindultunk a belvárosból, felszálltunk egy Aci Castello felé tartó buszra. Az útnak kb. egyórásnak kellett volna lennie, de a busz egy bő félóra múlva lerobbant. Mi nem érzékeltünk semmit, de a busz félreállt, a sofőr leszállt, majd miután mindenki leszállt, mi is így tettünk. A busz hátsó fele esett szét, eléggé vicces volt, mert az összes utas odagyűlt és nagy hangosan, olaszul diskuráltak az emberek, mutogattak, magyaráztak. A sofőr nagyon temperamentumosan egy utas kezébe nyomott egy melós kesztyűt, hogy tessék, akkor szerelje meg, mert az valószínűleg nagyon okoskodott. Az ember végül visszaadta a kesztyűt és együtt nézték tovább. Angolul nem beszélt senki, de a sofőr olaszul magyarázta mindenkinek, hogy menjenek le az út végéig, ott forduljanak balra és ott lesz egy megálló, ahol majd jön (valamikor) a következő busz. Mivel ez nem egy sűrű, városi járat volt, mert messze lévő helyekre közlekedett, természetesen csak óránként járt. A megállóba érve eldöntöttünk, hogy inkább lesétáljuk a hátralévő távot, semmint ácsorgunk egy órát a megállóban. Így esett végül, hogy Aci Castelloba érkezéskor rögtön behúzódtunk egy árnyékos kávézóba, hideg sört és fagyit rendeltünk és ott pihentünk egy kicsit. Amikor pedig kipihentünk magunkat, és elindultunk a vár felé, azt éppen bezárta egy bácsika és elment, gondolom kezdődött a szieszta. Körbenéztük még azért a helyen, pl. a vár mellett egy keskeny lépcső vezetett le közvetlenül a vízhez. Lementünk és egészen közelről csodálhattuk meg a kristálytiszta Jón-tenger vizét, ahogy beugrik a sziklák közé, valami elképesztően sok medúzának adva otthont. Mikor lépcsőztünk vissza felfelé, egy kis cirmos tűnt fel előttünk, esküszöm ugyanolyan volt, mint az én cicám. Hívogattam is, úgy tűnt, hogy hezitált, hogy odajöjjön- e hozzánk, de végül inkább menekülőre fogta és eliszkolt előlünk. Termetre, színre kiköpött hasonmása volt a Misikémnek, még a nézése is ugyanolyan volt. Ennél már csak az volt érdekesebb, hogy pár utcával arrébb meg egy ugyanolyan koromfekete szépségbe botlottunk, mint a másik cicám. Egyébként tényleg nagyon jó volt a hely atmoszférája, szuper volt fel-alá sétálgatni a környéken. Éppen szieszta volt, ezért nagy csend volt és alig láttunk embereket az utcán. Kicsit olyan volt, mintha a macskákon és rajtunk kívül nem is lett volna ott senki más.

Aci Castelloból továbbsétálva az út Aci Trezzába vezet. Ebben a kisvárosban három jellegzetes, vulkanikus eredetű szikla áll ki a vízből, melyeket még az Odüsszeiában is megemlít Homérosz. Valóban különösen szép hely, nem csoda, hogy ez a kis szigetcsoport tengeri védett terület. Miután itt is magunkba szívtuk az ókori hangulatú légkört és bolyongtunk kicsit a környező dimbes dombos utcákban, felszálltunk a hazafelé tartó buszra.

Egyébként különösen örültünk neki, hogy még nem kezdődött el a turista szezon és rajtunk kívül is csak pár utazó lézengett. Így minden olyan kis csendes, nyugodt volt, amit én nagyon szeretek.